előző nap

a főlapra

következő nap

4. nap: 2014. X. 28., kedd
Király-kút - Keresztes-havas - Köz-bérc - Lapos-tető - Fekete-kő.
17(gy) km

A csehek háromnegyed órával előttem reggeli nélkül útnak eredtek. A kunyhóban egy mécses, egy tubus mustár és némi gyújtós maradt utánuk. Az utolsónak lebontott sátorban keményen kinn aludt lány bejött a kunyhóba, és kiemelte a sarokból a lógó zacskóját - benne gázpalackkal, pohárral és szalonnával. Úgy látszik, neki fogalma sem volt arról, hogy miért és hová kell az ételt felakasztani. Holott nem az ételt kell védeni, hanem magunkat - az ételszagra jövő medvétől. Őtőle a medve koma akár le is bonthatta volna a kunyhót.

Ezután én is fölkerekedtem, azaz végigtoltam a biciklimet a szabványos útvonalon. A Keresztes-oromra (Krížna) körülbelül tízkor értem föl. Gyönyörűen sütött a Nap, felhő sehol, a hőmérséklet két fok. Már a leglassabb túrázó is elhaladt mellettem. Jó messzire lehetett látni, egészen a Kis-Fátráig és a Magas-Tátráig.

A Köz-bércen (Ostredok) is kereken egy fok volt, napsütés, szél, az utak havasak. Még maradt két és fél liter vizem. A Ploska után akartam eldönteni, hogy a Borisov, vagy a Rakitov felé megyek tovább. Nem sokkal ezután a piros jelzés a hegytető megmászása helyett oldalazni kezdett, úgyhogy sárban kellett csúszkálnom a napos oldalon. Úgy tűnik, a hegytetői utak télire valók, a lavinaveszélyes oldalazások elkerülésére. Most én többször is kemény átmeneteket valósítottam meg, néha negyven fokos oldallejtőket áthidalva, néha megtántorodva. Kisfenyvesben lefelé mentem tovább, oldalazva a havas, kemény, köves, árnyékos terepen. Egy szembejövő lengyel elárulta, hogy még tíz percig tart ez a terep. Ő idén március 15-én is rész vett a magyarországi felvonuláson.

(Az utókor számára odaírom, hogy ez egy Magyarország melletti tüntetés volt, a Békemenet sokadik megismétlése - azzal a céllal, hogy összerántsa a Fidesz-tábort, és jelet mutasson a nyugatnak: El a kezekkel Magyarországtól! Ebben az időben az ország súlyos támadásokat szenvedett el - leginkább a balliberális amerikai elnök, illetve az úgynevezett Demokrata Párt köreiből. Még túrámmal egyidejűleg is tartott az úgynevezett korrupciós és kitiltási botrány, amelyről aztán kiderült, hogy a nagy része a magyar kormánytól teljesen független tényezőket ért tetten korrupcióban. Ez ma már történelem, és annak elég dicstelen szakasza, melyben a hazai baloldal szőröstül-bőröstül amerikai hűbéresnek mutatkozott - csakúgy, ahogy régebben szovjet helytartóként cselekedett.)

Körülbelül fél egykor ért véget ez a nehéz, tolós szakasz. Sokat kellett egyensúlyoznom lefelé. Kiértem egy zöld tetejű vadászház közelében az erdőszélen álló padhoz, megebédeltem. Éppen akkor ért oda a házhoz valami vadászféle ember. Szépen sütött a nap, ismét két fokig melegedett a levegő. A Ploska felé oldalazva autóval is járható piros jelzésen újra kitárult a táj. Jobbról bükkfák emelkedtek. Megmutatkozott a csokis és a kenyeres eledel közti különbség: az előbbi esetén nem kívánom az utóbbit, utóbbi után nincs szükségem az előbbire. A csoki hamar lecseng; a kenyér, hús-zsír és tojás körülbelül két órán át ad erőt. Jobbra az Alacsony-Tátra, balra a Kis-Fátra hegyvonulatai húzódtak. Vegyes, ligetes erdőbe értem, itt öt-hat húszévesforma legényke jött szembe.

Újra gyalogösvényen kellett folytatnom. Ez vegyes bükkös-fenyvesben felmászott egy kis gerincfélére. Utána egy rövid, erős lejtő következett, és csak ezután jött a Ploska tiszta legelője. Kettőkor érkeztem a tövébe; szinte kedvem támadt megharapni, olyan szép volt. A kék jelzés lassan elvált tőlem, a Borisov felé tartott. Úgy döntöttem, hogy ma nem arra megyek. Számba vettem a készleteimet: négy tábla csoki, másfél darab kenyér, nyolc tojás, két liter víz, egy darab sajt, négy paprika, egy doboz linzer. Álomcélul a Rakitov közelében egy erdőt szemeltem ki. A táj gyönyörű volt.

Fél háromkor fölértem a Ploskára, és fényképeztem-filmeztem mintegy három óráig. Itt található Ondrej Kišš sírja, aki a szlovák nemzeti felkelésben halt hősi halált. A hegytető lapos, amint a neve is mutatja, jól lehetett filmezni a távoli hegyvonulatokat. Jöttek utánam ketten, de nem értek ide háromig.

Elindultam jobbra a sárga jelzésen. Miközben lefelé ballagtam, szembetalálkoztam három emberrel. Nevettek azon, ahogy a hómentes vályúban lefelé szaladtam, míg a bicaj kedvére fékeződött a szomszédos mély havú vájatban. Szó ami szó, jót bukdácsoltunk lovammal. A Fekete-kő délnyugati ormán egy fiú és egy lány mászkált; ők akkor jöttek le, ahogy én fölértem. A bicajt lezártam a Nemzeti Felkelők emlékkövénél. Körfényképet és filmet készítettem, utána pedig a kunyhóban megvacsoráztam. Ide is bejött pár turista, egyikük jól tudott magyarul. Azt mondták, a zöld jelzés a Rakitovig jól járható.

Innen fél ötkor indultam tovább. Visszaereszkedtem a Ploska alatti nyeregbe, majd tovább a Fekete-kő árnyékos oldalán a zöld jelzésen. Kemény, vízátfolyásos terepre jutottam, kulacsot is töltöttem. Egyre hidegebb lett, az idő elszaladt a hóakadályok közötti botorkálásban.

Háromnegyed hatkor kiértem a Grúň, azaz Mart nevű helyre - ekkor besötétedett. Elég nehéz volt szállást találnom, csak egy gerincen lévő fenyőcsoport adódott. Az ételt egy szomszédos facsoportban akasztottam fel. Nem volt nagyon hideg az éjjel, medve sem jött, mindazonáltal a naplóírást elhalasztottam, hogy a mobil le ne merüljön. Végül ezt a napot és a következőt csak otthon írtam át a diktafonból a naplóba.