előző nap

a főlapra

következő nap

3. nap: 2014. X. 27., hétfő
Körmöci-nyereg - Felsőstubnya - Kis-Stureci-hágó - Király-kút.
15+8(gy) km

Sajnos a temetőben már elzárták a vizet, így kénytelen lettem Felsőstubnyán ásványvizet venni - csokikkal együtt. A sisakot gémberes ujjaimmal két percig bontogattam. Most már tényleg fagyott, mert az erdőn kívül deres helyeket láttam, és a tócsák is kérgesek voltak. Aztán melegebb lett, kellemes napsütés támadt. A Stubnyafürdő felé süllyedő Turóc-völgyben még paplanként ült a pára. A hidegben meg-megálltam ujjaimat melengetni.

A falu alatt hamar jobbra tértem, és kapaszkodni kezdtem a Kis-Sturec-hágó felé. Csokit és sütiféléket faltam, majd egy kőfejtőnél rendes ételt is magamhoz vettem. Fél tizenkettőkor a Csermosnya fölötti vasútállomásra érkeztem - itt nulla fok volt a hőmérséklet. Mosdókulacsomat feltöltöttem egy csurgóból.

Egy órára fölértem a hágóba - itt már nyolc fok volt a hőmérséklet. A szép napsütésben nekivetkőztem. Egy autó is megállt ott, de nem jött be a piros jelzésű murvaúton (a Szlovák nemzeti felkelés hőseinek útján), amit kiválasztottam. Folyamatosan fogyasztottam a csokikészleteimet.

Kettőkor találtam egy kátrányos műanyaglemezekkel fedett kunyhót - itt pár éve már aludtam is. Három pad van benne, a padlón fenyőgallyak (alighanem derékaljnak), és valaki ott hagyott egy kővel lesúlyozott életmentő fóliát is. Az egyik pad végére sakktáblát rajzoltak, a kunyhó előtt pedig tűzrakóhely volt kiképezve. Fél háromkor egy kanyarban láttam egy álló traktort, amely felé két férfi rönkfákat vonszolt éppen.

Előttem hirtelen felmagaslott a Szép-domb (Krásný kopec), és semmi kedvem nem volt oda fölmászni. Kerestem hát egy kímélőbb átmenetet a Király-kút felé, amit nehezített az, hogy a terepi jelzések futása nem egyezett a térképiekével. A Zalámaná dolina ("Törés-völgy") fölött jobbra tértem egy (elvileg) jelzetlen szintúton, majd erről egy negyedórás szerpentines gyalogösvényen (amely valahogyan megint piros jelzést viselt) fölmásztam a Felsőhermánd felől a gerincre kapaszkodó zöld jelzésig, amely itt már a Kis-Sturec-hágóból induló hosszú dózerúton haladt. Ez az átmenet elég sokáig tartott, már negyed négyre járt. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy a király-kúti kunyhóban fogok aludni.

Kiértem a Pod krásnym kopcom (Szép-domb alatti) nyeregcsomópontba, ahol végre megbizonyosodtam arról, hogy hol járok. A közelben áll egy bádoglemezzel fedett kunyhó, melyen 2012. szeptember 3-ai dátum díszeleg - alkalmasint nem az építésé, hanem egy alkalmi látogatásé, esetleg a bádogozásé. Felszerelése egy hosszú pad, rajta párnának odatéve egy darab szivacs, a padló pedig beszakadt.

Négy órakor elment mellettem egy autó, turistaforma emberek mosolyogtak és integettek belőle. Innen a térképi vonalvezetéssel már egyezett az utam. Mellőztem egy hidegzugot egy nagy hó- és dérfolttal, aztán a közeli legelőn még egyet.

Negyed ötkor csurgóból megtöltöttem a másik kulacsot. Arra gondoltam, hogy majd a Király-kútból merítve kicserélem - feltéve, hogy a hegyi szálló még nem fogta be a maga céljaira. Az utolsó szakaszon szembejött több anorákos turista és egy biciklista, hátulról pedig egy terepjáró. Az elágazásban is ültek néhányan. Eltoltam a gépet a menedékház mellett, és öt órakor bevettem magam a jól ismert kunyhóba.

Hogy az időt agyonüssem, ballagni kezdtem a zöldön a Smrekov nevű csúcsra, de mikor egy embert láttam futni a kunyhó felé, gyorsan visszatértem, nehogy kísértésbe jöjjön és valamit elemeljen. Kiderült, hogy ezek az emberek cseh turisták, és a kunyhóban (vagy előtte, sátorban) fognak aludni. Ők is kilógatták egy fára az élelmet a medvék miatt. Elmentünk együtt fát szedni, de csak nedves fenyőágakat találtunk, melyek borzasztó füsttel égtek, a kunyhót egészen bebüdösítve. Ezért idővel eloltottam a tüzet, melyet másfél órán át úgy fújtam, mint egy sámán - amit persze társaim elismerően nyugtáztak. A tetőn volt egy befedhető nyílás: azt gondoltuk, hogy majd kimegy rajta a füst - de nem nagyon akart. Lassan kitisztult a kunyhó levegője, de az alapértelmezett füstszag egész éjszaka megmaradt. Hálótársaim gázpalackon főztek még ezt-azt. Körülbelül nyolc óráig maradtam talpon; ekkor megírtam a naplót, és elszunnyadtam.