előző nap a főlapra következő nap

2. nap: 2014. X. 26., vasárnap
Zselíz - Léva mellett - Garamszentbenedek - Zsarnóca - Garamszentkereszt - Körmöcbánya - Körmöci-nyereg.
107,8 km

Éjjel többször ki kellett mennem. Reggelre megjött a köd, és a lombját vesztett nyárfáson áthatolva összenedvezte a sátrat. Vécépapírral töröltem le úgy-ahogy. A hőmérőm két fokot késett, tehát valójában nem fagyott még az éjjel.

Zselízen a kisboltban bevásároltam (itt mindenki magyarul beszél), vettem nyolc csokit és két doboz tojást. Sárón kikapcsoltam a hátsó villogót, mert a köd felszállt - innen való a körforgalmi dombos kép. Tőre előtt van egy major, egy erdő, és az erdő túlfelén egy templomrom, melyet nemrég tisztítottak meg az erdőtől. A belső vakolatán 1962-es firka látható. Töre előtt láttam egy káposztaföldet (?), benne pár ember gyalogolt láncban, kezükben nyeles tölcsérféle szerszámmal - de hogy mit csináltak, azt nem tudtam megállapítani. Újbarson már nem láttam magyar helységnévtáblát. Viszont a falu címere továbbra is egy nagy B betű, benne két szőlőfürttel. Kiskoszmály (Malé Kozmálovce) 1884-ben még magyar nyelvű feszülettel büszkélkedhetett.

Gyönyörű volt az idő. Ebédre túl kevés ennivalót szedtem elő, ezért meg kellett bontanom a tartalékot. Garamkovácsi (Kozárovce) felé egy elágazás előtt láttam egy gránit(?)falat, mögötte egy működő kőbánya, előtte cigányputrik. Szép vidék, meg lehetne egyszer nézni közelebbről is. Garamszentbenedek Peszér (Psiare) nevű településrészén egy 1812-es szlovák nyelvű feszületet láttam. Szentbenedeken három fekete ruhás biciklissel találkoztam, és később, Újbányán és Garamrudnón másokkal is.

Felbontottam egy csokit és elszopogattam, mert hamar megéheztem a kenyér után. Garamréven (Voznicán) az SNI pártmolinója azt hirdette: "Nášu zem si nedáme," vagyis Nem adjuk a földünket. Ez most nem a magyarok ellen volt irányozva, hanem az európai uniós belépés utáni önvédelmi célú földvásárlási korlátozások feloldását sürgető brüsszeli diktátumok ellen. Na, majd mindjárt megszorongatnak benneteket valami jól irányzott jogállamisági eljárással - mormogtam magam elé -, mert ezt szokták művelni, ha egy ország a termőföldjét védi a nyugati spekulánsoktól és multiktól.

Zsarnóca északi részén láttam egy gőzölgő kéményt, hőerőmű lehetett. Előtte naperőmű - miközben ezt balra kiparkolva fotóztam, egy bicajos odajött szemből, hogy "probléma?" azaz bajban vagyok-e. Ilyen hidegben már csak az igényes biciklisták járnak, és ők is szoktak egymásnak segítséget felajánlani. Zsarnóca és Garamszentkereszt között egy hideg helyen álló asztalnál ebédeltem, majd fölvettem a kabátot. Délután háromkor 75 kilométer volt mögöttem. Garamszentkereszten egy nagy kéményen a VUM nevű cég hirdette magát - utóbb kiderítettem, hogy egy széndioxidgyártó üzem volt. Garamszentkereszt és Körmöcbánya között további biciklisták tűntek fel. Itt a patakparton megejtettem egy gyors pótebédet.

Ezután kiállva tekertem - később kabátban, de végig rövidnadrágban. A felső bejáratnál, ahol néhány pusztuló épület áll, befotóztam Körmöcbánya műemléknegyedébe. Aztán egy újabb kiállva tekerést engedtem meg magamnak. A Körmöci-nyeregben lévő temetőben szokott lenni víz. Hirtelen ötletem támadt hat órakor, hogy itt, a nyergi fenyvesben alszom, és holnap lesz friss vizem, este pedig megfőzöm a tojásokat. Így is lett. Kis zuhanyozást műveltem és fogat mostam. A gáz a hidegben nehezen tágult ki és alig lángolt, viszont az edény műanyag fedele meggörbült. Úgy látszik, nem főzőedénynek tervezték.