a főlapra        következő nap

1. nap: 2014. X. 25., szombat
Budapest - Pilisvörösvár - Esztergom - Párkány - Zselíz
84,9 km

Reggel gumipókot csomóztam, két rokkant példányból fabrikálva egy épet. Pótlólag vettem pirosaranyat és kulacsnak való ásványvizet, azzal Esztergom felé indultam.

Leányvár fölött egy dombon motorverseny volt a távolban, a hangosbemondója kilométerekre elszólt. Kesztölc széléről lefotóztam egy kőfejtőt. A 117-es elkerülő útról egy sziklát és egy kilátót (víztornyot?) fényképeztem. A dombra tanösvény vezet fel - talán ez a Strázsa-hegy.

Háromnegyed négykor léptem át a határt, miután Esztergomban elköltöttem második étkezésemet. Kisgyermekes, andalgó hangulatú napsütés volt, de az idő már kissé csípős. Tojást akartam venni, de nem kaptam sehol. Sebaj, vigasztaltam magam, elég a hegység előtt vennem. Vittem gázfőzőt, de csak gombának és tojásnak. Időnként félreálltam küllőt húzgálni. Kőhídgyarmattól pár száz méterre délre egy magyar katona sírja áll az út mellett 1944-ből. A falu neve a határtáblán rövid ö-vel volt kiírva, és székely rovásírással egy fatáblán a központban.

Csatán egy utánfutókkal teli udvart fényképeztem; feliratuk "kürtőskalács és lángos" volt, és szlovákul is: "tvrdelník, langoše." Oroszka hivatalos neve ma Pohronský Ruskov, de egy kéményre ez volt írva: "Kombinat Oroska" - Vagyis az eredetileg színmagyar falu neve szlovákul is ugyanez volt, aztán a betelepített szlovákok kedvéért egyszerűen átírták. Egyébként a falu lakossága többségében ma is magyar.

Zselíz előtt rám jött az alhatnék. Lement a Nap, lehűlt a levegő, és semmi kedvem nem volt a kerékpárlámpát ilyen korán lemeríteni. Semmiféle töltőt nem vittem, és csak egy készlet pótakkut. Hátulról becserkésztem a Bažantnik nevű erdőt, ami magyarul Fácános. Ennek közepén erdészház állt, és egy tábla tiltotta a sátorozást - persze fütyültem rá. Kutyájuk is volt, így legalább nagyjából tudtam, milyen messze van a ház. Kis zuhanyozással, azaz a hajlatok bevizezésével is beértem, naplót írtam, aztán a hátsó lámpa piros fényénél olvasgattam még az iszlám civilizációról szóló könyvemet. A távolról párszor lövés dördült, de szerencsére nem felém.