előző nap a főlapra

9. nap: 2008. IX. 28., vasárnap. 7¹⁵ – 21⁰⁰
Óbars (Starý Tekov) – Léva (Levice) – Garamkálna (Kalná nad Hronom) – Zselíz (Želiezovce) – Bény (Bíňa) – Párkány (Štúrovo) – Esztergom – Dorog – Pilisvörösvár – Budapest.
Táv: 140 km.

Garamtolmácsról Óbarson át mentem be Lévára. Szép napsütés fogadott, az emberek a templomba mentek. A városban vásároltam egy százezres autóatlaszt turistajelzésekkel - ez aztán egy évtizedig kiszolgált. A belváros tele van magyar intézményekkel és emlékekkel; közülük az egyházi gimnáziumot fényképeztem le. Egyébként a magyarság részaránya a nagyfokú betelepítések és a "reszlovakizálás" miatt száz év alatt kilencven százalékról tízre esett vissza.

A Lévai Barsi Múzeum gyűjteménye szemet gyönyörködtetően gazdag: vonaldíszes edények, bronz karperecek, kelta ékszerek és római pénzek és honfoglalás kori leletek, majd a város magyar kori története. Külön szobában mutatják be a lévai gyógyszertárak történetét és berendezését, a különféle céhek okiratait és remekeit.

A várban is körbe lehetett sétálni, de a vársziklákon nincs ösvény, felmászni veszélyes! A történetét dióhéjban ismertette a múzeum szép kiadványa. Először 1274-ben említették, Csák Máté a birodalmához csatolta, Zsigmond eladományozta, de a Lévai család kihalásával ismét a királyra szállt. A végvárrendszer tagjaként 1544-ben visszavert egy török ostromot, majd Dobó István kapta ajándékba. Ő és fia, Dobó Ferenc nagyszabású építkezéseket végeztek. A XVII. században olasz mntára átépítették: vizesárkot és bástyákat kapott. 1663-ban a nagy török offenzíva során kapitánya feladta, de egy évre rá Souches császári tábornok a vár mellett legyőzte a törököket. 1705-ben Ocskay kuruc brigadéros foglalta el, és rögtön meg is tartotta itt esküvőjét. A szabadságharcben többször is gazdát cserélt, mígnem 1709-ben a kurucok kiürítették és felrobbantották. Attól fogva romos állapotban van.

Ezután átöltöztem útiruhába, és Kálnán át a nyugati Garam-parton dél felé tekertem. Hamar elértem Zselízt. Itt már van magyar helységnévtábla, és Kálnán a temetőben is rengeteg a magyar név. Zselízen a parkban nem találtam a híres óriástölgyet, amiről Szutórisz Frigyes írt. Ennek odvában egy egész szobát alakítottak ki a XIX. század elején. Megkérdeztem egy idős magyar házaspárt, és tőlük megtudtam, hogy az a fa nem itt állt, hanem a Garamhoz közel, a tóparti erdőben, de már a háború után kivágták. Az öregúr legényéveiben (a '40-es években) még látta. Ez alighanem már kidőlt állapotában lehetett, mert az óriástölgy 1932-ben dőlt ki egy viharban, de emléke elevenen él a helyiek körében.

Elbúcsúztam, és sem az amfiteátrumot, sem a Schubert-emlékszobát nem néztem meg, mert nem volt kiírva, hogy léteznek, a térképem meg nem sokat tudott róluk.

A város határában kaptam egy defektet: a védőszalag lyukasztotta ki a belsőt. Végre sikerült kicserélnem! Innen szép lassan tekertem délnek. Már minden falu magyar volt, a távolban pedig feltűnt az esztergomi bazilika - ez mindig felemelő élmény. Csatán focimeccs volt, de éppen a szünetre értem oda. Innentől hazáig semmi érdemleges nem történt. Az élelmem lassan elfogyott: Párkány előtt ettem meg az utolsó Deli csokit. A város neve nem volt kiírva magyarul a határon, de valószínűleg csak holmi kalózok szedték le, mert a városban a magyarság részaránya ma is legalább kétharmad. Ennek megfelelően minden utca és bolt cégére magyarul is ki van írva.

Lassan túrám végéhez érkeztem. Átgurultam a Mária Valéria hídon, hazatelefonáltam. Úgy döntöttem, nem vonattal jutok el Újpestre, hanem hazatekerek a 10-es úton, mert ez kilométertani és pénzügyi téren is javítja a statisztikát. Az út szinte végig veszélyes, keskeny, kátyús és forgalmas volt. Szerencsére nem tartott sokáig, és minden baj nélkül megérkeztem estére.

Másnap a munkahelyen éjszakai műszakos voltam, ezért pihenhettem kedvemre. Bemenvén megtudtam, hogy a gyár október 23-a körül egy időre leáll, és újabb kilenc napom adódik túrázásra.

Ekkor elhatároztam, hogy a következő túrát spórolósabbra szabom. A mostani kiadásokból nyolcezer forint elkerülhető lett volna. Elraktároztam a maradék koronáimat, de ez nem fedezi a tervezett költséget, ezért vinnem kell még forintot, és az édességvásárlást is csökkentenem kell. Minimális költségű túrát tervezek: csak a belépőket és ismertetőfüzeteket kell mindenképpen megvennem. A terv szerint valahová a közép-szlovákiai hegyekbe mennék, természetjáró túrára.