előző nap        a főlapra        következő nap

5. nap: 2008. V. 28., szerda. 6:40 - 23:20
Várhegy - Kavocsán (Kavečany) - Kassa (Košice) - Vasmű - Szepsi (Moldava nad Bodvou) - Torna (Turňa nad Bodvou) - Szádalmás (Jablonov nad Turňou) - Szoroskő-nyereg (Soroška).
Táv: 90,4 km.

A tegnapi zápor által jelzett hidegfront lehűtötte a levegőt, úgyhogy már nem izzadtam végig az éjszakát. Reggel gyorsan fölszedtem a sátorfámat, és megcéloztam a hegytetőt. A sárga jelzés éppen a gerincre vitt föl - itt van a vár fő tornya is. Lejjebb egyéb, láthatólag már visszaépített falak húzódnak - legalábbis a helyben látható "előtte és utána" típusú ikerkép erre utalhat. Az 1987-ben épült és 2005-ben felújított kilátó még zárva volt. A felirat szerint tíz órakor nyitják ki, alkalmasint a lenti váraljai büfé embere. Érdekességként említem meg, hogy a helyén 1909 és 1919 között egy 12 méter magas fa kilátótorony állt. A vár maga 1100 körül épült, mérete kiemelte az akkori erődítmények közül. Az öregtorony falainak vastagsága meghaladta a három métert, a teljes erődített terület a 13 hektárt, vagyis az akkori Kassa teljes lakossága elfért volna benne. Első ismert tulajdonosai az Omodék voltak, aztán a XIV. században a város megvásárolta és megerősítette. Mivel a huszita rablók ide is bevették magukat, Rozgonyi Simon 1445-ben több lépésben leromboltatta. A pusztulást a környékbeliek is siettették, mikor a falakból még megmaradt köveket évszázadok alatt elhordták építőanyagnak. A várat a kilencvenes években részlegesen feltárták, de nagyon sok kérdésre még ma sem tudjuk a választ, például hogy egyáltalán befejezték-e az építését.

Körbejártam a romokat, majd megreggeliztem a pihenőhelyen. Ott vettem észre, hogy ötszáz koronám hiányzik - talán a barlangnál veszítettem el! Ami maradt, nem lett volna elég a túrára - pótlólag váltanom kell még.

Legurultam az országútra, ami nem volt éppen könnyű. Útba ejtettem az esti zsákutcás szálláskeresés okát adó nyaralótelepet. Ezután megkerestem Kavocsányban az állatkertet: kemény negyven koronámba került, és még ötöt kóstált a kulacstöltés a vécében. Az igen jól megfigyelhető állatokról sok fényképet készítettem. Az állatkertbe óvodáscsoportokat hoztak, ők legalább annyira élvezték a látványt, mint én.

Visszafelé nem ugyanott, hanem a volt bányaúton mentem le a Hernád völgyébe. Begurultam Kassára, megtekintettem a Kelet-Szlovákiai Múzeumot. Megengedték, hogy a csomagokat berakjam a pénztárba. Az egyházművészeti, néprajzi és a természetrajzi kiállítást tekintettem meg.

Aztán az Orbán-torony következett; sajnos a tetőről alig volt kilátás. Odabenn panoptikumot rendeztek be Mátyás királlyal, Bethlennel, Rákóczival és másokkal. A dómba ingyen lehetett bemenni, de fotózni nem volt szabad. Több koldus is lézengett a helyszínen, bár ki volt írva, hogy koldulni tilos. Antikváriumot sem találtam, csak egy katolikus könyvesbolt használtkönyv-részlegét. Bevásárolni nem tudtam, mert a belvárosban nem találtam áruházat.

A repülőmúzeumba viszont visszatértem, és mivel fél ötre érkeztem, már ingyen mehettem be. A portás magyar volt. Bekísért, mesélt a gépekről, például arról, hogy egykor szeszközvetítéssel, motorhővel melegítették a szárnyakat a jegesedés ellen. A látványos fényképek mellé sajnos nem tudok avatott leírást csatolni.

A városból a főúton távoztam nyugat felé. Kellemes hátszél fújt, meseszép könnyű úton gurultam. Egy bokor tövében főztem egy kis tésztát. Szepsi szélén cigánytelep üzemelt, de még nem ütötte meg a jászói nyomortelep mértékét. Onnan küldtem egy sms-t édesanyáméknak, hogy megtudjam, hol szállásolnak. Szepsi szép kis város, a kitelepítések ellenére jelentős magyar lakossággal.

Szepsi Csombor Márton (1594-1622)
református lelkész, Európa-utazó emlékműve

Ezután már nem maradt látogatnivalóm. Áthaladtam Tornán, és ezúttal nem az Áji-völgyön, hanem a Raisz Keresztély által kiépített "kassai úton" mentem tovább. Föltekertem a Szoroskő-nyeregbe, és fél tizenkettőkor megaludtam. Alattam díszkivilágításban pompázott a tornai cementgyár.