előző nap

a főlapra

következő nap

3. nap: 2008. V. 26., hétfő. 8:45 - 0:50
Bánhorváti - Nagybarca - Sajókaza - Múcsony - Edelény - Szalonna - Tornanádaska - Torna (Turňa) vára - Áj (Háj)- Ájfalucska (Hačava).
101,9 km.

Nagybarcán csak kívülről néztem meg a Platthy-kastélyt. Két boltban tésztát és hasonlókat vásároltam. A retek pudvás volt, sokáig eszegettem. A Sajókazára vezető hullámos út több helyen le volt mélyítve, valószínűleg a belvíz könnyebb átfolyása végett. Sajókazáig nagy volt a forgalom. Edelényben a kastély hétfőn és kedden zárva van.

A borsodi földvárnál egy középkorú, ízes beszédű, tüsihajú, bajuszos biciklis ember várt; mesélt a cimboráiról, akik '79-'80-ban az ország minden akkori városát bejárták - rozzant parasztbicikliken, pokróccal, kevés felszereléssel, vadkempinggel. A múzeumokat és a látnivalókat sem hagyták ki. Másfél hónapnyi szabadságot gyűjtöttek össze nyárra. Én most nem néztem meg a tájházat, csak a földvárhoz mentem föl. Úgy másztam, mint egy csiga. Valahol innen északra megálltam tésztát főzni - elsőre a fele kiborult, de nagyon kívántam már, ezért visszalapátoltam a fűből, és tovább főztem. Ugyanitt, az árokparton aludtam is egy kicsit. Negyven kilométer után, dél és két óra között volt ez a pihenő, és jót is tett.

Szendrőládon csupa cigány került elém, de a hely nem tűnt olyan lepusztultnak, mint némely környékbeli falu. Szendrőn fölmentem a várba; itt egy autós szerelmespár jött szembe, mikor lefelé ballagtam.

A szendrői zsidó temető

Az országhatárig semmi nem történt, csak annyi, hogy Büdöskútpusztánál egy három képből álló, elrettentő intelem került elém, melyet a gyorshajtóknak szántak. A határállomás kihalt volt. Tornán sok szlovák szót hallottam, valószínűleg a cementgyár miatt betelepítettek leszármazottaitól. Felmentem a várba, a biciklit a várhegy alján megkötöttem. Nagyon magasra kellett fölmásznom, eközben a pólómat is levettem.

A hegyről lereszkedve áttekertem Ájba - ez lényegében színmagyar falu. Volt ott egy irdatlan fém angyalszobor, egy Jugoszláviában játszódó amerikai film kelléke. Ennek címe "A hátországban" vagy valami hasonló; szlovákul "Az ellenséges vonalak mögött." Fémváz és műanyagrétegekből álló burkolat alkotta, mely megütögetve üreges hangot adott.

A szélső házak egyikében élt Bartók Béla úr (!) és családja, ők árulták el ezeket a részleteket. A díszletangyalnak fél szárnya van, a forgatáskor a szomszéd hegytetőn állt, helikopterrel vitték föl és le. Megnéztem a református temetőt: csupa magyar név, egy-két szlovák, ez is legtöbbször házastárs. Ájfalucskában, amit a helyiek csak Falucskának mondanak, már inkább szlovákok vannak, de az öregek között sok tud magyarul. A falu egyébként lassan üdülőfaluvá alakul, és úgy olvastam másutt, hogy eredetileg ruténok lakták. Beszélgettünk Bartók úrral még túrákról, megmutatták nekem a fiatalon befogott és most már fél méter magas vaddisznócskát. Szelíd szarvasuk is volt, de mikor lassanként kezdett volna visszaszokni az erdőbe, egyszer csak megtalálták a lenyúzott bőrét és csontjait. Valami orvvadász vagy cigány kaphatta el, szelídsége miatt nem menekült el. Bartókék elmondása szerint Mecenzéf ma is német város, az ottani németeket "mántoknak" nevezték. Kapagyár, kovácsüzem volt ott, múzeumként ma is működik. Áj honlapján (www.obechaj.sk) látható volt az öregúr, Bartók Béla apja is, amint a szelíd szarvast simogatja. Elbúcsúztam, mert lassan sötétedni kezdett.

Először nyeregben kapaszkodtam, utána már csak gyalogoltam fölfelé. Nagyon meredek volt az Áji-völgybe felvezető egyenes aszfaltút, és a vízeséseknél még erre is rádobott egy lapáttal. A völgy egy helyen szorossá szűkül, itt a patak alighanem csövön halad az út alatt. A sötét Ájfalucskán sikerült minden szem elől rejtetten fölváltanom a zöld jelzésre. Ezen először erős sziklai murvaúton, majd füves gyalogösvényen kaptattam a nyeregbe. A jelzettség alig minősíthető, a mély fű harmatos volt. Fáradtan érkeztem meg a kis csúcsra, és holnap szép kilátást remélhettem a Szarvas-hegyről. Este tésztát főztem, és holnapra hagytam egy törött küllő kijavítását, legalábbis ha jól értelmeztem a pendülését. A Szilvásvárad Maratont kibírta, az Áji-völgy betonját nem. Este Makra Péter nagybátyámtól sms-eket kaptam - ő éppen Compostellában, illetve Fatimában járt.