előző nap a főlapra következő nap 2. nap: 2008. V. 25., vasárnap. 8:00 - kb. 20:00
Szilvásvárad - A Szilvásvárad Maraton 77 km-es távja - Nagyvisnyó - Dédestapolcsány.
Táv: 111,3 km.Még észrevétlenül maradva elhagytam a kunyhót, és legurultam a versenyközpontba. A rajtban megtöltöttem kulacsomat, és beszélgettem AZsóval és barátaival. A szervezők nem vállaltak csomagmegőrzést, AZsót megkeresnem pedig már nem volt idő, ezért úgy döntöttem, hogy a csomagokat is magammal viszem. Bevásároltam, megreggeliztem a buszmegálló kunyhójában.
Csomagjaimat látva a szervezők megtapsoltak. Végig utolsóként, szinte pihenő nélkül nyomtam le a távot, időnként görcsölgettem egy kicsit. Az izotóniás lé sokat segített.
Az első csalánosi itatóponton ugyanaz a leány dolgozott, aki a rajtban kénytelen volt elutasítani a csomagmegőrzést. Nagyon kedves volt, rengeteg ital megmaradt, ezeket vissza kellett volna önteniük, de én nagyon hálásan a kulacsomba fogadtam őket.
A sár mennyisége nem volt vészes. Volt egy ördögemblémás, 666-os rajtszámú versenyző, a Vörös Ördögök Klub elnöke - kis vörös szarvacskákkal a fején. Idővel lesz majd saját mezük vagy jelvényük is, bicikliző vörös ördögökkel. A sípályáknál az Ördög megelőzött, többé nem láttam.
Az Ördög-oldal teteje felé két kiránduló járt - és innentől kezdve senki nem került az utamba a 70-es távról. Bánkútnál a sípályák tetejénél nem sikerült végig nyeregben maradnom - úgy látszik, puhulok. Az egész kaja-pia csak az enyém volt, a pontőrök szépen mosolyogtak rám, töltögették a kulacsomat izoszörpivel.
Az ómassai köves útról már leszedték a szalagozást. A becsület kedvéért utolértem a leszedőembert, aztán röviddel a falu előtt az utolsóelőtti hetvenes versenyzőt is utolértem. Ő már egy bukás után volt, bekötözték, és most lefelé gyalogolt a faluba. A vadász-völgyi följáratnál az útelágazást mutató segítők még a helyükön voltak, csak a szalagbeszedőt várták.
Jávorkúton csak kirándulókat láttam. Volt ott egy épülő ház, a panzió is megújult. Az ősfenyvesben szembejött egy fiatal pár: elismerően sajnálkoztak a sár miatt. Néhányszor feltapadt rám a sár, de nagy gondot nem jelentett.
A nagy-mezői elágazásban szintén csomagolt már az ellenőrzőpont, sós sütivel kínáltak. A felragadós és a tanyálós részek most nem voltak veszélyesek. Az olasz-kapui pontőrök az aszfalton keresgéltek egy lehullott mobiltelefont. Banánon és izolötyin éltem. Elhaladtam a Kopasz-rét és a katonasírok mellett. Az innen kezdődő dózerúton árkok nyomait láttam, de már szelídültek. Ezek az árkok Zerge szerint fatolvajok ellen készültek. Aztán egy óvatlan manőver során egy hosszanti vályú megvezette a kerekemet; lassítottam ugyan, de elestem. A nyergemről leszakadt a borítója. Úgy-ahogy a helyére raktam, és bejöttem a célba a fatelepen keresztül. Körülbelül nyolc és háromnegyed óra alatt teljesítettem a távot, míg a szintidő hat óra volt. Számomra persze nem a szintidő volt a mérce, hanem hogy végig tudok-e menni.
A központ már elcsomagolt, de a célban még adtak egy pólót, és figyelték, amint a kiakadt nyergemet próbaképpen rálépéssel terhelem. Nagy vasakat kellett hajlítanom, a helyükre dugnom, és időnként ráállnom a szerkezetre. Aztán mikor az eredményt elegendőnek éreztem, eligazíttattam magamat a sorompónál lévő bódésoron ülő leánnyal Bánhorváti felé. Dédestapolcsány és Bánhorváti között háltam a nyeregben, tölgyerdőben.