a főlapra

következő nap

1. nap: 2008. V. 24., szombat. 17:00 - 22:30
Eger - Berva - Kálmán-hegyi út - Bél-kő-nyak - Olasz-kapu - Zsidó-rét.
Táv: 47,3 km.

Egerbe vonattal mentem, és pár kerekessel már a vonaton találkoztam. Aztán leszállás után egy biciklis fickóval tekertem együtt egy kilométeren. A felüljáró után eligazított a Berva-bányaút felé, mert Bükk-térképet nem hoztam. A dózerút, amit kerestem, kapott azóta némi bazaltreszeléket. Egy kanyarban egy tábla hirdeti: "Európa itt épül." Talán le fogják aszfaltozni, gondoltam, és az nem volna jó. A vonaton megejtett kajálás ellenére éhes kezdtem lenni.

Maga a bervai út tűrhető volt. Az alján megelőzött egy terepjáró, és körülbelül a Homonna-tisztás táján parkolt le. A Bél-kő-nyakig sikerült minden emelkedőt végigtekernem, aminek nagyon örültem. Nagy tömegű muflon is bégetett a helyszínen, s amikor megláttak, csak egy kicsivel szaladtak odébb. Láttam egy szúcsapdát is. A Kásás utat elég sárosnak találtam, de még járható volt biciklivel. A zöld négyzet jelzést viszont nem találtam sehol. Szívesen megnéztem volna a barlangszállást, de most erre nem nyílt alkalom. Többrendbeli láb(-sárba-)letevés után már kint is voltam az aszfalton. Irány a zsidó-réti kunyhó, ahol már többször aludtam.

Leereszkedett a köd, a lámpám nem működött, csak az aszfaltra kiértem előtt röviddel indult be. A Szilvásvárad Maraton versenyközpontjának bufogása a Bél-kő-nyaktól kezdve hallható volt, aztán egy darabon alábbhagyott. Bebújtam a kunyhóba - itt széna volt leterítve, ennek is nagyon örültem. Vizem olyan kevés volt, hogy kulacsból zuhanyozás helyett inkább a harmatos fűben hemperegve tisztálkodtam.

Az éjszaka hűvös volt. Reggel az indulásomig nem jött arra autó, csak este ment el előttem egy. Félálomban hallani véltem két beszélgető embert, de kissé szónokias volt a hangsúlyuk, s ez gyanússá tette őket. A hálózsákban mindenesetre igyekeztem magabiztos pozícióba helyezkedni. Öt perc múlva azonban rájöttem, hogy csak a szilvásváradi versenyközpont hangosbemondóját hallom. Így aludtam jó pár órát.

Hajnalban félálomban azt láttam, hogy három hátizsákos turista közeledik felém. Beültek mellém a kunyhóba, és valamit kérdeztek - nem tudtam, milyen nyelven, mert hangsúlyuk jellegtelen volt. Én lengyelekre gyanakodtam, és szégyelltem, hogy a nyelvüket nem ismertem föl. Ez a túra is jól kezdődik, morogtam magamban, hiszen Szlovákiába készülök. Aztán nagy nehezen kinyitottam a szemem, és láttam, hogy nincs ott senki mellettem. Érdekes módon a kérdésük tartalmát mégis érteni véltem: van-e nálam spiritusz, mert kellene a főzőjük beindításához. - A hajnali órákat átvészelve reggel hétkor ébredtem, és nyolckor indultam el.