12. nap: 2025. VIII. 14., csütörtök.
Marosvásárhely, Somos-tető
|
|
|
|
Reggeli után a Somos-tetőre autóztunk fel (Jutka nélkül). Ezúttal bementünk az állatkertbe, és alaposan végigjártuk. Leszedtem a szekeret és a kis bicikliket is, és amikor bírtuk, azzal haladtak. Ha viszont elfáradtak, beültek a szekérbe. Ilyenkor a futóbiciklit betettem a szekér hátuljába, a támaszkerekest pedig egy csatos szíj segítségével húztam magam után.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagyon tetszett a kis krokodil, a vizesárokban fürdő medvék, a szelíd dámszarvasok. Egy óra körül Juli visszament a hivatalba: sikerült megíratnia a közjegyzővel a meghatalmazást is, és úgy tűnik, megkapja a román útlevelet, melyet a maga idejében Jutka fog átvenni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Én még másfél órát időztem a flamingók, gyűrűsfarkú makik és a trófeák között, sűrűn látogatva a gyerekekkel a vécéket, és végül a parkolás lejárta előtt visszatértünk a kocsihoz. Hazamentünk a lakásba és átöltöztünk.
|
|
|
|
|
|
|
Nemsokára Juli és Jutka is megérkezett. Összeszedtük az ajándékokat és átkocsiztunk Potyóékhoz. Nagyon finom, tartalmas babgulyást főztek, és rövidesen Totyiék is megérkeztek. Jót beszélgettünk, kihasználva az együtt tölthető közös időt. Sajnos Totyiéknak más programjuk is volt mára, így hamarabb el kellett menniük.
|
|
|
|
A gyerekek elálmosodtak, ezért miután a sötét szobában Timi mobilján megnézték az esti mesét, kivittem őket a kocsiba aludni. Tíz óra lehetett, Bandi azonnal elaludt, Miklóst egy kicsit hűtenem kellett, majd mivel fázni kezdett, betakartam egy hálózsákkal. A többiek (Juli, Jutka és Potyó) még beszélgettek, majd Juli kijött, és hazajöttünk. A gyerekeket ágyba tettük, rögtön elaludtak.
13. nap: 2025. VIII. 15., péntek.
Marosvásárhely - Pécel (kocsival)
Minimális reggeli után, tíz óra körül először a poggyász nagyobbik részét, aztán a gyerekeket is levittem a kocsihoz. Odalent összefutottunk János bácsival, röviden beszélgettünk. Fél tizenkettőkor Juli is lejött, elindultunk.
A szokásos útvonalon (marosvásárhelyi tankolás és egy pisilő-étkező megállás után) körülbelül háromkor léptük át a határt. Hét óra előtt érkeztünk meg Alízhoz, átvettük a zöldségkosarat, majd nyolc óra körül hazaértünk.
Egy adagot mostam és teregettem, Juli zöldbablevest és kukoricát főzött. Másnap szerettem volna füvet nyírni, de nem maradt rá idő. A gyerekeket ágyba dugtam, számítógépre töltöttem a fényképeket, majd magam is aludni tértem. Másnap már indultunk is a Balatonhoz, a péceli dicsőítők táborába.