9. nap: 2024. VII. 24. (sz)
26,5 km
Juli reggel elment futni, és látta Áron sátrát a Rege utca visszaforduló kanyarjában, bizony eléggé szem előtt. Üzentem Áronnak, hogy ne siessen hozzám, mert a gyerekek még alszanak. Ezalatt naplót írtam.
A gazda közben bezárta Áron előtt a kaput, mondván, ha nem fizetővendég, akkor ne járjon ki-be, ne használja a szállás szolgáltatásait. Ezért részben én voltam a hibás, mert én hívtam be őt vacsorázni, és vécére is én engedtem föl. Aztán megbeszéltem a dolgot a gazdával, és megígértem, hogy a továbbiakban nem kerül sor ilyesmire. Volt némi szóváltás is kettejük között, de végül nagyobb adok-kapok nélkül zárult az ügy, számomra is sok tanulsággal.
|
|
|
|
Mai úticélunk Tihany volt. A kompra sok autó és egy nagy csapat holland biciklista várt; ez utóbbiak között fértünk fel a hajó orrába. Áront nem láttuk, aztán egyszer csak a mielőttünk kifutó másik kompról hallottuk, ahogy idekurjant.
|
|
|
A túlparton eldöntöttük, hogy felmászunk az apátsághoz, ami erős, de szekérrel is leküzdhető emelkedőt jelentett. Én értem föl elsőként a szekérrel.
Megálltunk a halfejű díszkútnál; a gyerekek ittak és pancsoltak. Lekötöttük a bicikliket, és gyalogtúrára váltottunk.
|
|
|
|
|
|
Aztán a szekeret tolva elmentünk az apátsági látogatóközponthoz, de nem vettünk belépőt, mert a gyerekek pólói vizesek voltak, és anélkül nem engedték volna be őket a templomba. Helyette választottam két könyvet az apátság könyvtárának selejtállományából (darabonként 500 forint adomány fejében).
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Innen a sétányon folytattuk utunkat; a gyerekek az önjáró fűnyírót kergették. A kálváriához Miklós kéredzkedett föl velem, majd Bandi is utánunk szaladt. Közben Juliék odalent hűsöltek.
|
|
|
|
|
|
A következő állomásunk a visszhangdombi játszótér volt, a gyerekek kötélmászókán, álló-körhintán, csónakon, libikókán és rugós paducon (!) virgonckodtak.
|
|
|
|
|
|
Juli eközben megéhezett, és elkezdtünk giroszost keresni, de helyben nem találtunk - azazhogy a főutcán lévőt hallgatólagosan drágállottam, ők pedig észre se vették, és elgurultak mellette.
|
|
Nagy lendülettel zúgtunk le a balatoni bringakörútig, ott pedig megcéloztuk Füredet. Sajnos giroszos ott sem akadt, s amit a térképünk jelzett, az tíz éve bezárt. (Azért kellett éppen girosz, mert szénhidrátdiétánk miatt pizzát nem ehettünk, de gyomrunk kívánta a meleg ételt - de nem a tihanyi turistagettó iszonyatos árain.) Végül a Tagore sétány elején leültünk hazait enni. Juli beérte egy görög salátával.
|
|
Visszafordultunk Tihany felé, a Sparban bevásároltunk. Juli ment be, én pedig tanúja voltam, amint egy hajléktalan vállalta két lány lezáratlan bicajának megőrzését egy ásványvíz fejében. Áron máshol vásárolt, és a savanyúvíz-forrásnál vártuk meg.
|
|
A tihanyi szabadstrandon most sokkal kevesebben voltak, mint a múltkor, nyilván az erős szél miatt. Csak Miklóst vittem be, majd kijöttünk, utána ráterítettem az ingemet, hogy ne fázzon. A gyerekek egy darabig homokoztak, aztán futkosni kezdtek.
|
|
|
Juli elment futni, és jó sokára ért vissza. Áronnal a pokrócon hevertünk, beszélgetéssel, majd a gyerekek utáni loholással töltöttük az időt.
|
|
|
Mire Juli megjött, a kilenc órai kompot tudtuk megcélozni, és körülbelül azt is értük el. Érdekes, felvidító élményt jelentett azt az átkelést megismételni, amit öt éve, még a gyerekek születése előtt, Potyóékkal tettünk meg. Ráadásul most esti hangulat is kerekedett.
|
|
Tíz óra után a szállásra értünk, elváltunk Árontól, és vacsora nélkül aludni tértünk.