5. nap: 2023. VII. 22. (szo)
Gyalogtúra: Borsa (kemping) - K, jelzetlen úton, majd K: Jézer-tó - Nagy-Pietrosz - Jézer-tó - K Kolostor - Borsa (kemping)
20,7 km
|
Kikászálódtam az ágyból, körülnéztem. Az égen halványszürke felhők úsztak, időnként szitált belőlük az eső. Megragtapaszoltam a lábfejemen keletkezett horzsolásokat, befejeztem a naplóírást. A cukormérő végre megismerte a jelzőcsíkot, így a reggeli előtti mérést el tudtam végezni. Összekészítettem túraholmimat, és előmásztam reggelizni.
|
|
|
|
|
|
|
Fél kilenckor indultunk, és aszfaltos utcákon, rosszul jelzett kéken ballagtunk fölfelé. Sok gazdag, látványos házat, óriási úszó- és gurulókapukat láttunk. Megszakításokkal, de kitartóan esett. Többször elő kellett kotornom a táblagépet a védő nejlonzacskók alól, mert az elágazásokban rendszerint hiányzott a jelzés. Az aszfalt ezer méter tengerszint feletti magasságnál elfogyott; komótosan ballagtunk fölfelé a nagyszemű murván. Szerencsére a cukormérő továbbra is működött, így a reggeli utáni mérést is el tudtam végezni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy derékszögű útkereszteződésben jobbra volt nyilazva a kolostor, és számos más célpont. Erre szép aszfaltút vezetett, de a térkép szerint egyenesen kellett haladnunk. Egyébként a térképem mindkét irányban kéket jelzett, a terepen viszont semmiféle jelzést nem láttunk. Bekerített magán-áfonyások mellett ballagtunk a hideg, szitáló esőben, és egy helyen ötszáz méterrel túlfutottunk a kék jelzés és egy jelzetlen út elágazásán - a rossz irányban. A terepen e vidéken csak egy piros négyzet jelzést láttunk, no meg egy özönvíz előtti piros kisfurgont. Oldalazva megpróbáltuk visszakeveredni a kékre, s ennek során olykor keskeny csapásokra kényszerültünk. Az áfonyát a helyiek nagy kosarakba szedegették egy fésűs, kanálra hasonlító szerszámmal.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lassan elértünk egy olyan jól kijárt, jelzetlen ösvényre, amely egyenesen a Pietrosz felé tartott, és amelybe a kéknek jobbról bele kellett csatlakoznia. Ez így is lett: innentől lármás vagy csöndes túrázók haladtak el mellettünk, mert igen komótosan ballagtunk. Az eső lassan elállt, és mire a meteorológiai állomáshoz értünk, kimásztunk az alsó felhőrétegből. Volt ott egy legális sátrazóhely, ahol éppen senki nem aludt. A Jézer-tónál egy nagyobb társaság pihent, fogyasztotta elemózsiáját. A tó szépen, sötéten csillogott - volna, ha rásüt a nap, de mi örültünk annak is, hogy az északi szél időről időre elhordja róla a ködöt, és olyankor próbálhatunk róla elfogadható képeket készíteni.
|
|
|
|
|
|
A tó fölött, a jelzésről kicsivel letérve SK megtalálta az 1944 januárjában lavinaomlás áldozatául esett salgótarjáni síjárőr-csapat 2019-ben létrehozott emlékhelyét. Magyarul, románul és angolul is ki volt írva ennek rendeltetése. Abban az időben ez a vidék Magyarországhoz tartozott, és talán az akkori időkre való szűkkeblű emlékezés vezethetett arra egy nagyromán érzületű látogatót, hogy a románon kívül a többi szöveget határozott krikszkrakszolással áthúzza.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lassan belebújtunk a felső felhőrétegbe, és már inkább csak virágokat, sziklákat, hófoltokat fényképeztünk. Számos turista jött szemből, akik rendre kitértek nekünk, mi pedig angolul köszöngettünk nekik. Elértük a nagy szerpentint: itt a köd sűrűbb lett, de néha szívderítően kifehéredett, s olyankor érezhetően melegedett is a levegő. A szél nem fújt, a köd is száraz maradt. Négy fordulóval a nyereg alatt lepihentem egy lapos kőre, megvártam barátomat. Közben egy szemből jövő társaság megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Csakugyan: rövid futónadrágomban és vékony pólómban, olcsó, tízliteres hátizsákommal és a nagy fotóstáskámmal nem tűnhettem felkészült hegyi túrázónak.
|
|
|
|
|
|
|
|
Együtt ballagtunk fel a nyeregbe, ahol tejfehér sűrű köd és erős szél fogadott Alig húsz méterre láttunk. Szelíd gerincmászás következett: a meredek déli letörés fölé védő vaskorlátot készítettek az illetékesek, de ez mostanra össze-vissza görbült. Pár perc alatt fölértünk a Nagy- Pietrosz csúcsára (2303 méter), amely túránk jelképes tetőpontja is volt, mert 1940-től 1945-ig ez volt Magyarország legmagasabb csúcsa. Rajta most román zászló lobogott, s egy feltört, teleszemetelt meteorológiai házikó szomorkodott, tetején egy hordószerű alkalmatossággal.
|
|
|
|
|
|
Négy órára járt. Megebédeltünk a tarisznyánkból, és elkészítettük a csúcsfényképeket. Egy román pár velünk egy időben művelte ugyanezt, így szépen, udvariasan kerülgettük egymást. Aztán elindultunk lefelé, hogy még emberi időben hazaérjünk. Hálófalú szandálomba most, a lemenetben zoknit is húztam.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Eleinte frissen, majd a szerpentin és a Jézer-tó után a nagyköves úton egyre jobban sántikálva ereszkedtünk vissza a sziklás gyepek birodalmából az emberek közé. A idő pompásan megjavult, és szép tiszta fényképeket készíthettünk a fölmenetbeli, csak jelzésszerű próbálkozásaink helyébe. Velünk együtt igyekezett lefelé a legtöbb túrázó, és csak a tó fölött találkoztunk egy könnyű felszerelésű nővel, aki még fölfelé tartott. Ő aztán lemenetben is megelőzött bennünket, s csak találgatni tudtuk, meddig jutott a hegyen.
|
|
|
|
Az út végtelenül kanyargott, de minősége már tűrhetővé vált, azaz a nagy köveket kisebbek váltották rajta. Ekkorra már alaposan kimerültünk, bokánk-térdünk megfájdult. Közben régi teljesítménytúrás emlékekkel szórakoztattuk egymást. Az utolsó szakaszon SK jobban tudott lépdelni, de még jó ideig együtt haladtunk. Egy vacak, sáros útszakaszon láttunk egy óvatos autóst, amint valami ismeretlen célpont felé óvatosan mozog föl-le. A nagyköves szakaszra érve elbizonytalanodott, megfordult, és másfelé folytatta a keresést.
|
|
Ezúttal nem vétettük el a kék jelzést, így közelről láthattuk azt a vastag rönkökből összekapcsozott, új házat, amelyet fölmenetben egy birtokhatár-sorompó mögött sejtettünk, és ahonnan zenét és kiabálást hallottunk. Itt most is gyerekzsivaj és sütögetés-illat fogadott. Leültünk a ház előtti Bălăcuţ vésetű vaskos rönkasztalhoz, és megvacsoráztunk.
|
|
|
Aztán végre elértük a kolostort, ahonnan kórusének szállt felénk. Az út aszfaltossá javult. Jobbra fordultunk, és sejtettük, hogy idefelé is ezt a helyet kellett volna megcéloznunk - azon a ponton, ahol a terepen semmiféle, a térképen kétirányú kék jelzés is megtalálható volt, de minden egyéb eligazító tábla erre mutatott. Ekkor már megnyugodhattunk, mert felvettük saját nyomainkat, és utcai sétával, kényelmesen hazaballaghattunk. Szóltam SK-nak, hogy nyugodtan menjen a saját tempójában, én majd hazabicegek valahogy. Csakugyan, egyre inkább lelassultam, és csak este kilencre értem el a kempinget.
|
|
|
|
|
Új vendégként lengyel fiatalok érkeztek, de elégé fájt a bokám, és nem volt kedvem beszélgetni. Román sátorszomszédaink hússütéshez készülődtek. SK-t nem láttam; azt hittem, hogy már lefeküdt. Ezért megvacsoráztam, és lezuhanyoztam - amint a gazda ígérte, meleg vízben. Társam csak ezután futott be. Elmesélte, hogy egy utcasarkon a kék jelzés egy gyanús elágazását kívánta ellenőrizni, és követni kezdte az egyik irányt, amit valószínűbbnek vélt. A kiágazásból több kilométeres fölösleges baktatás lett, de szerencsére ő jobban viselte, mint én. Ő is megvacsorázott, azzal nyugovóra tértünk. Munkás, eredményes napot tudhattunk magunk mögött, jólesett a pihenés.