2. nap: 2024. VII. 17. (sz)
40 kmA reggel kellemesen langyos volt. Reggelire hazait ettünk, majd teát kellett főznöm villanyrezsón, kuktában. Erre azért kényszerültem, mert a vízforraló otthon maradt, hiszen Mikes már nem poralapú tejpótlót iszik, hanem igazi tejet.
Körülbelül tízkor indultunk azután, hogy a készülődés szokásos nyűgein kellő határozottsággal túllendítettem a karavánt. Ez azt jelentette, hogy mindkét gyerek a pótülésen akart utazni. Ezúttal én döntöttem: Bandi a pótülésen, Miklós a szekérben fog jönni.
A táborvezetők Tihanyt javasolták szabadstrand gyanánt, ami körülbelül 20 kilométerre van Káptalanfüredtől. Odafelé megálltunk szedrezni egy tóparti sétajátszótéren, ahol fatuskókon, pallókon, padokon, gólyalábszerű támfákon lehetett végiglépdelni - kinek melyik pálya volt alkalmasabb.
A nádi élővilágot gyerekekre szabott ismertető szövegek mutatták be a mocsári teknőstől a vörös hasú unkán és a fürge gyíkon át a hermelinig. Ezután egy madárvártánál álltunk meg, ahol fajátszótér és vízcsap is volt.
Paloznakon és Csopakon átvitt a kerékpárút, majd Füredet a sétányon keresztül néztük meg. Megálltunk a savanyúvíz-forrásnál: Miklós jót ivott a bronzpontyok szájából, majd beleült a vas-szulfátos kifolyóba. Lehúztam és kimostam a nadrágját, és attól fogva pelenkában utazott. Juli eközben Bandival bevásárolt a Sparban.
Ezután dolgunk volt pár emelkedővel, majd befordultunk Tihany nyakába, hogy csakhamar a szabadstrandon hancúrozzunk. Bandi kedvence továbbra is a "dobjál fel engem" játék volt, úgyhogy Miklóst is dobást imitálva kellett szórakoztatnom.
Itt is hazait (vajkrémes kenyeret, szalámit, sajtot) ebédeltünk. A gyerekeket mindenki majd' fölfalta, olyan aranyosak és elevenek voltak. A szekeret elég nehéz volt átemelni a keskeny betonsávra levezető lépcsőkön, de mindkét alkalommal került egy segítő kéz.
A szabadstrandon nincs vécé, csak a közeli vendéglőbe lehet besurranni. Amikor Bandi kikéredzkedett a vízből pisilni, a két sövény közti árokba vonultam vele, amely az országút és a fogadó telke között húzódott. Ide sehonnan nem lehetett odalátni.
Körülbelül négykor indultunk haza, kissé már fáradtan, ezért kevesebb megállóval és nagyobb időráhagyással dolgoztunk.
Hazafelé menet Füreden bevásároltunk: ezúttal tejet, almát, vajat. Mikes hamar elaludt, ezért a pótülésből átültettem a szekérbe. Bandinak csak az utolsó öt kilométernél billent el a feje, így az utolsó darabon öccse mellé került. Hazaérve hamar fölébredtek. Lezuhanyoztunk, borsófőzeléket vacsoráztunk sült virslivel, aztán a gyerekeket is lezuhanyoztattam, és ágyba bújtunk.