3. nap: 2024. VII. 18. (cs)
10 km
Mai reggelink a szokásos hazai volt, főtt tojással. Körülbelül 10 órakor indultunk karavánunkkal az Óvári-messzelátó felé - oldalazva, néhol dombokat megmászva és róluk legurulva. Elhaladtunk a Csillag ABC előtt (nyitva minden nap 7-19 óra között). Mellőztük a kis kápolnát, melynél két éve, az osztálykirándulás idején még láttuk kifüggesztve a vírusjárvány idején fogalmazott imát.
Első megállónk a vasúti mozdony emlékműve volt. Itt jól be is falatoztunk. Telefonáltam anyámnak, aki elmesélte, hogy Őrbottyánban mindent elvert a jég. Ezután feltoltuk gépeinket a kilátóhoz. Miklóst tisztába kellett tenni, de szerencsére akadt odafenn egy nyomóskút. Az arra járó pár látogató nagy derültségére Bandi az egész eseménysort fennhangon elmesélte mindenkinek.
A kilátóból jól látszott a Kék szalag nevű többnapos vitorlásverseny mezőnye.
Innen legurultunk a forró, kicsi játszótérhez, melynek homokozóját farontóhangyák tetemeinek tömege éktelenítette el. Alighanem irtás volt nemrég, de utána nem törődtek a homokozóval.
Meghúztam a két bicikli fékpofáit, mert az ereszkedés során kiderült, hogy alig fognak. Juli elment bevásárolni a nagy boltba, és mire visszajött, Miklós a hőségtől álmos és nyűgös lett. Itattam és hűtöttem őket, aztán Juli szerzeményéből kaptak némi csemegét. Mikes ezután elaludt a szekérben. Így gurultunk vissza Káptalanfüredre.
Az illegális csobbanóhelyen töltöttük a délutánt, kb. három és fél hat között. Időközben Mikes is fölébredt, és vele is fürödtünk, miközben hattyúk és kacsák látogattak el a közelünkbe. Igen meleg volt, úgyhogy az első visszaöltözés után a gyerekek még egyszer bekívánkoztak a Balatonba.
Vacsorára hazatoltuk járgányainkat a táborba. Velünk együtt tolt egy nagy csapat kerékpártúrázó is a meredek utcákon. Vezetőjük kedvesen, mosolyogva megsegítette a szekeret a leghúzósabb részen. Ezután még kitértem tejért és kenyérért a csillag ABC-be, majd hazatértünk.
Vacsorára rizses húst kaptunk; Juli nem evett belőle, de én mindkét gyerekkel jól bevacsoráztam. Utána telefonálni kezdtem Juhász Áginak, de sajnos az ő tartalékterve is kútba esett, ezért egyéjszakás kempinget kellett keresnünk 20-21-e közé.
A gyerekek eléggé nyűgösen aludtak el, hajnali kettőkor pedig fölébredtek. Bandit egy kis tejjel, Mikest kitartó fújdogálással tudtam elaltatni.