Káptalanfüred
osztálykirándulás családdal, 2022. szeptember 8-10.

Osztályom, a 12.D háromnapos őszi kirándulását Káptalanfüredre szerveztük. Az ötlet Pap Irén kollégámtól származott. A helyszín egy régi úttörőtábor volt, ahová ő sokszor vitt gyerekcsoportokat. Ma a telepet a gyömrői önkormányzat birtokolja, illetve Hauser Antal bérli és üzemelteti. E kirándulás előzetes bejárását augusztus második felében végeztem, egy családi táborozás keretében.

IX. 8., csütörtök

1

2

Az odautazásra ezúttal nem buszt vettünk igénybe, mert a dízelolaj ára (a nyugati hatalmak oroszellenes intézkedései nyomán) éktelenül megemelkedett, hanem a negyedannyiba kerülő vonatot választottuk. A kék metró helyett két megálló között pótlóbusszal utaztunk, s ezt az Elvira nevű vasúti utazástervező program nem vette számításba, ezért az általa ajánlott Vízipók interrégió-vonatot csak kisebb rohanással sikerült elcsípnünk a Déli pályaudvaron. Megérkezés után lesétáltunk az ingyenessé vált káptalanfüredi nagy strandra, és egy jót fürödtünk, kihasználva az utolsó igazán meleg nyárutói délutánt.

3

4

5

6

7

A víz mérsékelten meleg volt, erősödő szél fújt, ezért ha már bement az ember, érdemes volt benn is maradni. A fiatalok lovacskáztak, labdáztak, majd mikor rászánták magukat a szárazra kapaszkodásra, izmaikat feszítgették, illetve röplabdáztak egy jót.

8

9

10

Ötkor távoztunk a strandról, és a tábori menzán megvacsoráztunk. A régóta beharangozott erős szél és eső csak éjfél körül érkezett meg. Eddigre már befutott Juli a gyerekekkel és édesanyámmal. Autóval jöttek, és külön költségen szálltak meg, ahogy az illik.

IX. 9., péntek

Másnap reggelre az eső elállt, a felhők felszakadoztak. Várakozásunkhoz híven pompás kirándulóidő alakult ki. Reggelit nem rendeltünk, hanem a tegnap vásárolt készleteinkből állítottuk elő.

11

12

Körbejártam a tábort. A tölgyerdő és a benne álló faházak, a vörös homokkő szegélyezte gyalogutak, a kültéri asztalok alá öntött betonnégyzetek különös, festői vegyülékét nyújtották a természet és az ember jelenlétének, ráadásul nem a mai környezettudatos szemlélet jegyében, hanem még egy naivabb, az ember tájba települését illetően optimistább meggyőződést tanúsítva.

13

14

15

Korabeli fényképeket nézegetve úgy látom, hogy az összes környékbeli tábort eleve beleépítették az erdőbe. Viszont nagyon fapadosra tervezték őket: se fűtés, se vécé, se vízcsap nem volt bennük, hanem ez utóbbiak a vizesblokkban nyertek elhelyezést.

16

17

18

A nagy túra valamivel tíz óra után indult. Csoportkép-készítés és számlálásos névsorolvasás után kisétáltunk a Köcsi-tóhoz.

19

20

21

22

23

Útba ejtettük a régi kertmozi roncsait. Érdekes módon ez több diákot annyira megragadott, hogy behatoltak a búvórésen, és tüzetesen megvizsgálták a mozi utolsó plakátjait és egyéb lomokat a pénztárépületben.

24

25

26

Két gyermek nem vállalkozott a rövidebb túrára sem, korai hazautazás vagy lábsérülés miatt. Ők családommal és Irén tanárnővel a Köcsi-tónál maradtak. A többiek felmásztak velem a Nagy-kő orrára.

27

28

Itt újra megosztottam a csapatot. Nyolcan visszafordultak a sárga jelzésen, és visszaereszkedtek a Köcsi-tóhoz, ahonnan aztán felügyelet alatt visszatértek a táborba. A maradék tizenegy diákkal folytattam a túrát a Csere-hegy felé.

29

30

31

Ez az útszakasz már számomra is újdonság volt, mert a bejáráskor az első nagyobb, sziklákkal nehezített emelkedőnél vissza kellett fordulnom. Egy jelzéstalálkozásnál máriás feszület fogadott, a kor önzéséről és a keresztény erkölcs eszményéről szóló kavicsfeliratokkal.

32

33

34

35

A kilátóhoz már megszelídült emelkedőn, szép tiszta erdőben értünk fel. Ez egy gondnokkal és zárral védett, takaros kőtorony, és csak emberi időben van nyitva. A harmincas években épült, majd a világháború után tulajdonosa már nem tudta gondozni, ezért lassan romlásnak indult. Végül az ezredforduló körül rendezték a tulajdonlását, és helyrehozták az ingadozó épületszerkezetet is. A kőtornyot fa felépítménnyel látták el.

36

37

38

39

40

A toronyból nagyszerű félkör-kilátás tárul fel a Balaton fő tömegére és a Fűzfői-öbölre. Mi még egymást is lefényképeztük odafenn.

41

42

43

44

45

Innen a kék, majd a sárga jelzésen szépen visszaereszkedtünk a táborba. Szerencsére ezen a túrán is sikerült elkerülnünk az esőt.

46

47

48

Az éhezés kivédésére nagy mennyiségű elősütött húst hoztam otthonról kuktában, hűtve, de a gyerekek inkább a pizzázóban rendelt vagy a bolti hozzávalókból összedobott eledeleket választották. Aztán hat órakor megérkezett a tábori vacsora, és helyreállította az életerőnket.

49

50

51

Vacsora után Bandit beültettem a szekérbe, és kisétáltam vele a Köcsi-tóhoz. Megmásztuk az "ősi folyópart" néven kitáblázott homokkő partfalat, és köszöntünk a tetején, a kispesti táborban pingpongozó leányoknak.

52

53

54

Körbejártuk a tavat, melynek partján most nem nyüzsögtek lódarazsak, és kutyasétáltatók sem jöttek arra. Viszont találkoztunk a saját táborunkból a kertmozirom megtekintése végett visszatért diákokkal.

55

56

57

Elhaladtunk a már az előző táborozásunkkor is érintett turistaemlékmű mellett is. Ennek felirata: "Gyalogtúrázók IX. Országos Találkozója. Balatonalmádi, Köcsi-tó, 2002. május 17-20. V. M. Természetbarát Szövetség."

58

59

60

A tanösvény kezdőállomásánál találkoztunk Julival, aki éppen erre sétált. Vele is megtettük nagyjából ugyanezt a kört, immár teljes sötétben. Az eső még mindig nem eredt el. Egy javító betonozásba kaparva érdekes időhatároló feliratot találtunk: "Attila - Bogi, 1984." Ez valószínűleg a táborok fénykorát is jelölte.

IX. 10., szombat

61

62

63

Az utolsó napra csak egy fakultatív városi sétát terveztem. Néhány domb megmászása árán a partig való ereszkedés nélkül is el lehetett jutni a túrabejáráskor már elért Óvári-messzelátóhoz.

64

80!

65

66

Erre azonban többszöri nógatásunk dacára sem tartott velünk senki, hanem otthon maradtak az éjszakát kiheverni, enni-inni, strandolni, vagy a házukat kitakarítani.

67

68

69

Így Julival és Bandival hármasban jártuk be az út nagyobbik részét. Ráérősen lépdelve végül csak a műemlék mozdonyig jutottunk, melyről az emléktábla így írt: "1909. júl. 9.-től itt közlekedett Alsóörs-Veszprém között a közhaszú és közkedvelt személyvonat 1969. szept. 30-ig. Gazdaságtalanságra hivatkozva ekkor felszámolták, a síneket is sürgősen felszedték. Itt és így kívánunk emléket állítani a megszüntetett vasútvonalnak 1994. júl. 9-én."

70

71

72

A folytatás így szólt: "A vöröskő híd és a korabeli gőzmozdony helyreállítása, a környezet rendezése közadakozásból és a MÁV hagyománytisztelő dolgozóinak segítségével történt. Kérjük mindenkitől az emlék megóvását, hogy unokáink is láthassák. - A város honismereti köre."

73

74

75

Egy útkereszteződésben kis emlékhelyet alakítottak ki felújított régi feszülettel és esővédő tetővel, és a legújabb időben egy alkalmi felirattal: "Ha erre jársz, te is mondhatsz itt egy fohászt a járvány elmúlásáért. Köszönjük! Isten áldjon!" Az ilyen feliratok összekötnek bennünket az elmúlt századokkal, melyekben hozzánk hasonló emberek hasonló érzelmekkel könyörögtek vagy adtak hálát a sorscsapások megszűnéséért.

76

77

78

Az emlékhelyen gondos kezek kerékpártárolót és javítóállomást alakítottak ki. Bandi meghúzgálta ez utóbbin a huzalra kötött szerszámokat, megettünk egy csomó szőlőt, aztán visszafordultunk. Derekas jómódról tanúskodó, ízlésesen díszített porták között ballagtunk vissza a táborba.

79

80

A hazautazás könnyebben ment, mint a kissé feszes odaút. Este hat órára értünk Monorra, ahonnan nekem még másfél órát kellett bicikliznem Pécelre.