Balatonboglár - Káptalanfüred
autós-kerékpáros nyaralás, 2022. augusztus 12-21.

Kisfiunk, Miklós születése után két hónappal már alkalmasnak éreztük az időt, hogy több napra kimozduljunk otthonról. Szállásokat foglaltunk a Balaton mellett, részt vettünk a Reformátusok Szárszói Konferenciáján, vendégeskedtünk pálferis ismerőseink nyaralójában, majd becserkésztük az őszi osztálykirándulás helyszínéül kiszemelt káptalanfüredi gyerektábort.

VIII. 13.

A szekér fölött egy babakocsi is utazik a tetőn,
spaniferrel és gumipókkal odafogatva.

Tetőtérben laktunk - ez a szomszéd manzárdszoba erkélye.

A balatonboglári Kentaur üdülőfalu étterme

Mi svédasztalos reggelit kértünk.

A szárszói ref. konferenciaközpont padlástere

Bandi negyed óráig bírta veszteg az ölemben. Kijöttünk, egy nagy halom hasznos könyvet vettem, majd ebédet kaptunk.

A szerelvény kis ügyességgel átvarázsolható a vasúti gyalogátjárón. Oda-vissza negyven kilométert tettünk meg, párszor eltévedve, és igen komótosan.

VIII. 14.

A másnap délelőttöt az üdülőfalu medencéjénél töltöttük.

A csúszdát Bandi még csak segítséggel használta.

Délután Földvárra autóztunk pálferis ismerőseinkhez, akiknek Bandinál fiatalabb gyermekük van.

A bőséges vendéglátást követően az apróságok barátságos légkörben ismerkedtek egymással,

aztán hosszan beszélgettünk, és készült egy csoportkép is.

Szállásunkra visszatérve a gyerekek még egyet vacsoráztak.

VIII. 15.

A Kentaurból való kijelentkezés előtt még egy jót reggeliztünk.

Ilyen volt a szobánk berendezése.

A két szálláshely közti átmenetben megálltunk Balatonszemesen, és a szabadstrandon pihentünk egy jót.

Ezután jó kacifántosan áttekeregtünk Akarattyára, a löszfal alatt megbújó Gumirádli szabadstrandra, ahol Juli barátnője, Vanda a családjával már várt ránk. Innen este nyolcra átértünk Almádiba, a káptalanfüredi városrészben található "gyömrői" ifjúsági táborba.

VIII. 16.

Az első napunkon Bandit bedugtam a szekérbe, és biciklivel bejártuk az osztálykirándulásra tervezett gyalogtúra egy részét.

A Köcsi-tó Tanösvény egyik állomása a volt homokkőbánya egyik fala, amely egy ősi folyópart emlékét őrizte meg.

Maga a Köcsi-tó egy agyagbányászat nyomán létrejött, szivárgó vizek által táplált időszakos vízfelület, melyet túlnyomórészt nádas borít.

A rengeteg környékbeli tábor a rendszerváltásig mind üzemelt, és el tudott tartani egy kertmozit.

Ez azonban mára bezárt, és felverte a növényzet.

Oldalról, egy kutyabújón lehet bemászni fényképért.

Egy rommá vált tábor, eredeti felirata valószínűleg "Bácsbokodi úttörőtábor" volt.
Az "úttörő" szót 1990-körül mázolhatták le.

A tó túlsó partján ballagtunk vissza a tanösvény kiinduló állomására.

Innen aszfalton közelítettem meg az Óriás orra nevű kétszáz méteres sziklás ormot.
A tervezett kirándulás ezt is útba ejti majd.

Látványos taréja van e hegynek vörös homokkőből.

Az aszfalton visszaereszkedve a sárga jelzésen próbáltam felhatolni
a háromszáz méter magas Csere-hegyre, ahol kilátótorony áll.

Sajnos ez az út nemcsak meredeknek, de járhatatlanul
kövesnek is bizonyult, ezért visszafordultam róla.

Délután a két gyermekkel, szekér és babakocsi segítségével
lesétáltunk a káptalanfüredi kis strandra.

Bandit végre sikerült beültetni a gumitutajba.

VIII. 17.

Ezen a napon Bandival áttekertem
Almádi központjába, és bevásároltam.

Délután a káptalanfüredi nagy strandra mentünk be. Ez kissé drágább,
de jobban is fel van szerelve, és benn is lehet gyümölcsöt venni.

VIII. 18.

E napon négyesben kiballagtunk a Köcsi-tóhoz.

A tanösvényről a sárga jelzésre térve megcéloztuk az Óriás orrát.
A biciklit a szekérrel együtt valahol a környéken leláncoltam.
Az út egyre tisztább erdőbe hatolt, szaporodtak a sziklák,
és egyszer csak egy ágakból összerótt kunyhó előtt találtuk magunkat.

Kihasználtuk az alkalmat: fényképezkedtünk, ettünk-ittunk.

Izzadva, csigalassan kapaszkodtunk tovább az Óriás orrára, amely nem önálló hegy,
hanem a Csere-hegy alacsonyabb, kiugró orma.
Szinte végig láttuk, hogy a közelben hétvégi telkek és házak húzódnak.

Egy kulacs vizünk és egy almánk maradt, így hódítottuk meg ezt a szép kilátóhelyet immár együtt is.

Jól látszik, mennyire megizzadtam, hiszen Bandit egyre nehezebb volt a fényképezőstáskára ültetve cipelnem.

Az elhagyott biciklihez vissza kellett térnünk, ezért ugyanazon az úton ereszkedtünk le a Köcsi-tóhoz.
Az osztálykiránduláson ilyen megkötést már nem vállalunk, mert akkor
a Csere-hegy csúcsa felé szeretnék továbbmenni a csapattal.

A tó melletti erdőszélen állt egy 2004-ből való turistaemlékmű. Ebben az évben itt tartottak egy turistatalálkozót, valószínűleg annak apropóján, hogy a nemrég rekultivált bánya helyén ekkor alakították ki a tanösvényt.

Az emlékműnél letelepedtünk, és már kiadósabb falatokat is elfogyasztottunk. Bandi nem valami jó evő, de a kolbászt általában is szereti, hát még ilyen meleg időben, mikor levet ereszt.

Ezután a murvaúton és aszfalton visszatértünk a szállásra, és megebédeltünk. (A tábor menzáját vettük igénybe egész héten, mert a házakban nem volt főzőeszköz, és bográcsolni a tűzgyújtási tilalom miatt nem tudtunk.)

Vacsora után újra kisétáltunk a tóhoz, és a lassan enyhülő melegben kiteregettük gyümölcseinket a nyílt terepen álló egyik asztalra.

Számos kutyasétáltató jött arra; beszélgettek, nézelődtek. Minket is nyájasan megszólítottak.

A talajon, a sárgára aszott fű közepette zöldnek megmaradt kórók körül lankadt lódarazsak kutattak valami után. Itt, a fészektől távolabb nem voltak olyan agresszívak, mint tegnap a tölgyesben, ahol az egyik fenevad lesből rámzuhant, és fejbúbon csípett.

E nap estéjén érkezett meg a régóta várt hidegfront jelentős esőfelhőzete. (Már egy hónapja szinte egy csepp eső sem hullott az országban.) A következő napon is változatos erősséggel esett, ezért alig mozdultunk ki a házból, jobbára csak tisztálkodni és pelenkázni. (A táborban egy központi vizesblokk szolgálta e célokat, és a házakban vízcsap vagy zuhany sem volt.) Ezért augusztus 19-én fényképet sem készítettem.

VIII. 20.

Az ünnep délutánján kocsival Almádiba mentünk, és a városháza előtti parkolóból a veszprémi utat követve felsétáltunk egy játszótérig.

Itt egy órácskát töltöttünk, majd a Baross Gábor és a Kossuth Lajos utcán elértük a kék háromszögjelzést. Egy aluljárónál műemlék mozdony volt kiállítva: 1909 és 1969 között erre járt Veszprém és Alsóörs között a gőzös.

A hőség és a gyermek súlya miatt csigalassan vánszorogtunk fel az Óvári-"messzelátóhoz."
Ezt a századforduló körül építtette Dr. Óvári Ferenc lokálpatrióta ügyvéd és országgyűlési képviselő.
Azóta többször újjáépítették, legutóbb 2016-ban a faszerkezetet cserélték ki.

A legszebb rálátás a Fűzfői-öbölre esik.

A kilátás mellett egy nyomóskúttal is várja vendégeit ez a
települési értékké nyilvánított barátságos zug.

Az eredeti cifra faragású helyett
puritán gerendaváz tartja a cseréptetőt.

A kilátó alatt egy elkerített, felhagyott kőfejtő található,
melybe a kerítés alatt átmászva be lehet fényképezni.

Óriási vízműlétesítmény,
alighanem ivóvíznyerő kút

A kék háromszögjelzés folytatásán, majd
a Kompolthy utcán ballagtunk le a központba.

VIII. 21.

A hazautazás napján már nem néztünk meg semmit.

Az idő lehűlt, ezért a tervbe vett szabadstrandon sem csobbantunk.

Mindent összevéve szép nyaralást teljesítettünk. Két kisgyerekkel nem volt éppen könnyű, de annak ellenére, hogy immár beléptünk a hazai társadalom tipikus családjai közé, a nyaralás és a túrák dolgában éppen nem akarunk az átlaghoz tartozni. Bízunk benne, hogy gyermekeink idővel megszeretik az igényes kikapcsolódást idehaza.