Szarvas
III. Körös-vidéki Túrakerékpáros Találkozó
2021. július 1-4.
Elérkezett hát a régen várt nap, amikor hármasban többnapos kerékpártúrára mehettünk. A már régebben befizetett, de a vírus miatt mostanra halasztott túrakerékpáros találkozót a Csabai Bihargók részéről Vajkai Molnár István szervezte, és táborhelye a szarvasi Pedagógusüdülő volt. Édesanyám kocsiját kértük kölcsön, hogy a gyermekutánfutót kényelmesen fuvarozhassuk a beltérben; a biciklik a szokásos módon a tetőcsomagtartón utaztak. A szállás még a nyolcvanas-kilencvenes évek hangulatát tükrözte: faházak gipszkarton belső falakkal, minimális berendezéssel. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy az ilyen helyek is lehetnek kellemesek, és ebben most sem csalódtunk. Az üdülő végében a Holt-Körös kínált langyos fürdőhelyet. A gondnokok nagyon barátságosak voltak, az étel dobozokban érkezett, és nem kellett kapkodnunk a kijelentkezéskor sem.
Két közepes hosszúságú túrára jelentkeztünk, s ezeket becsülettel be is jártuk. Sajnos a betervezett földutas szakaszokat nem tudtuk kímélőbbekkel kiváltani, így összesen kb. 3 kilométeren kellett Bandit rázatni. De ettől eltekintve a túrák is jól alakultak. A menet végén haladtunk, útminőségi okból rendre le-lemaradoztunk, de mindig sikerült felzárkóznunk. A meglátogatott helyszíneken is sikerült jó alaposan körülnéznünk, fényképeznünk. A túranapi ebédek kiadósak és megfizethetőek voltak. A túratársak valósággal elolvadtak gyermekünktől, aki kedves arcocskáját, derűs és bizalmas lényét e túrán megmutatta mindenkinek, és ő is egy jó nagyor kóstolt a világból.
Az esti gyerekaltatások miatt nem tudtunk részt venni a vetítéses élménybeszámolókon. Ezért utalnék a találkozó Facebook-oldalára, ahol több résztvevőtől további képek találhatók.
1. nap: VII. 1.
Utazás, berendezkedés.
|
|
|
|
|
Kilátás a stégről a Holt-Körösre |
|
2. nap: VII. 2.
Szarvas, Pedagógusüdülő - Mini Magyarország Park - (4631-es út, komp) Mezőtúr, Alkotmány úti közkifolyó - Fazekasmúzeum - Pocakos Vendéglő - Városháza - Hármas-Körös gátja - (4631-es út, komp) - Duzzasztómű - Szarvas, Pedagógusüdülő.
48km
|
|
A hosszútávosok indulása |
|
A középtávosok indulása |
|
|
|
A Mini Magyarország (szabadtéri makettkiállítás) bejárata |
|
Az egri vár |
A Széchenyi Fürdő |
Az esztergomi bazilika |
|
A tatabányai Turul |
A hévízi Tófürdő |
A pécsi dzsámi |
|
A székelyderzsi unitárius erődtemplom |
A marosvásárhelyi városháza |
Vajdahunyad vára |
|
Déva vára |
A gyulai vár |
A szabadkígyósi Wenckheim-kastély |
|
|
A kecskeméti Cifra palota |
A dorozsmai szélmalom |
|
A szegedi dóm |
|
A nagyváradi Fekete Sas Szálloda |
|
A beregszászi főiskola |
Az aknaszlatinai vasútállomás |
A Felmagasztalás temploma Kőrösmezőn |
Az uzsoki viadukt |
|
A Mezőtúrra vezető út mellett most készül a kerékpárút |
|
|
Átkompoztunk a Hármas-Körösön |
|
|
|
Tipikus alföldi "röpereszek" |
Ez a közkifolyó 500 méter mélyről... |
...33 fokos vizet hoz fel. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Pocakos Étteremben jót ebédeltünk. |
1500 forintért korlátlan fogyasztásra volt lehetőség. |
Bandi megvizsgálta a virágtartós díszbiciklit. |
Megszereltünk egy hirtelen defektet. |
|
Vasúti hídon átkeltünk a Hortobágy-Berettyó-főcsatornán, |
|
|
Eljutottunk a Kossuth Lajos térre. |
|
|
|
|
Ugyanazon az úton tértünk vissza Szarvasra. |
A kompról számos érdekes adatot tudhattunk meg. |
|
|
Megcéloztuk Békésszentandrást a sörfőzdével együtt, |
de a közeledő zivatar miatt le kellett térnünk a gátról. |
A duzzasztóművet már nem is néztük meg. Közepesen erős záporban tértünk haza az üdülőbe. (Az elszántabbak később még meglátogatták a sörfőzdét.) |
3. nap: VII. 3.
Szarvas, Pedagógusüdülő - 44-es út - Kondoros - Kondorosi-tó - Batthyány-Geist-kastély - Kondorosi csárda - 44-es út - Ezüstszőlők, Sárarany Szalmaporta - Szarvas, Pedagógusüdülő
62 km
|
Másnap reggel lemaradtunk a középtávú túra indulásáról, ezért némi telefonálással kellett megtudnunk, hol tart a csapatunk. |
Szarvas keleti végénél értük utol őket, mivel szerelniük kellett. |
|
|
|
|
|
|
|
|
Megérkeztünk Kondorosra. |
|
Megpihentünk a Kondorosi-tó partján kialakított |
kies sétányon. |
|
|
|
|
|
|
|
Ezután átkeltünk az M44-es autóút fölött, |
és egy rossz kövesúton elértük a Batthyány-Geist-kastélyt. |
Erről szakvezetőnk sok érdekes és megindító részletet mesélt. A Kiscsákó nevű pusztán a szabadságharc utáni évekre felépült kastélyt tulajdonosa, Batthyány László azonnal az Alföldi Vadásztársulat használatába adta, s ő maga egy kisebb épületszárnyba költözött. Ez a vadásztársaság az első volt az országban, és benne számos hazafias érzelmű nemesúr találta meg a közösségi élet és politizálás lehetőségét az önkényuralom éveiben. (Más mód nem is volt akkoriban a lőfegyvertartásra, csak a vadászmesterség.) Az ő nevüket a kápolna előtti kavicságyban elhelyezett emlékkövek őrzik.
|
|
|
|
Ugyanez a Batthyány László tagadta meg a Habsburgoknak azt a követelését, hogy birtokának jövedelméből százötven osztrák katona élelmezését fizesse, mondván: ő inkább százötven agarat fog etetni. Emiatt érthető módon kiesett az uralkodó kegyéből, és szegényedni is kezdett. A kastélyt a körülötte elterülő parkkal együtt bérbe adta, majd eladta Geist Gáspárnak. Ez a család aztán jó karban tartotta az épületet. Érdekes részlet, hogy 1858-tól 1880-ig a birtok igazgatója Petőfi István (a költő öccse) volt.
|
|
|
|
A Geist család a második világháború folyamán elmenekült, így a birtokot és a kastélyt előbb kifosztották, majd az állam foglalta le. A szocializmus éveiben először iskolaként, majd téeszközpontként működtették. Ettől a berendezése lassan elkopott, és szocreál jellegű bútorokra cserélődött.
|
|
|
|
A rendszerváltáskor a kastély egy balsikerű magánosítás és felújítási kísérlet után tető nélkül maradt, és rohamos romlásnak indult. 1993-ban az önkormányzat tulajdonába ment át, de a csapadék továbbra is bevert a padlásra. Ekkor mentek tönkre a csodálatos vörösfenyő padlásgerendák. Végül 2015-ben sikerült egy ideiglenes tetőt felhúzni rá, amely legalább az összedőléstől megóvja. Jelenleg befektetőre, illetve állami támogatásra vár: alkalmasint szállodaként lehetne működtetni. A becsült felújítási költségek milliárdos nagyságrendűek.
|
|
|
|
A korábbi felújítási kísérletek során beépített betongerendák, sínelemek (?) és a zsalukőszerű béléstestek jól láthatók az én fényképeimen is. Néhány helyen még megmaradt az eredeti falfestés, pár belső ajtó, de a kastély általánosságban egy kívül-belül lemállott vakolatú, terjedelmes épületrom képét mutatja, melynek termeiben a jó képzelőerejű látogatók még elnyerhetik az egykori pompa élményét.
|
|
|
|
Aki szeretne róla többet is megtudni, annak ajánlom a Körösvidék című blogon található cikket.
|
|
|
A kastélyparkot 2014-15-ben pályázat folytán sikerült visszahozni az eldzsungelesedés állapotából, és ezután a temetőkápolnát is helyreállították. Ebben most már nem nyugszik az ide temetett egyetlen Geist-származék sem, mert maradványait a család átszállíttatta a budapesti családi sírboltba.
|
|
|
|
|
|
A park nevezetessége a Batthyány-fa: egy régen elhalt kocsányos tölgy, melyet a családi hagyomány szerint Batthyány Lajos, Magyarország miniszterelnöke ültetett 1848-ban. Ez az adat nem biztos, de általában el szokták fogadni. 2010-ben az Év Fája címre is jelölték.
|
|
|
Innen a Kondorosi csárdához tekertünk vissza, amely egyben múzeumként is szolgál. Az 1229-ből már adatolt, de a török időkben elnéptelenedett Kondoros nyolc út (a gyomai, mezőberényi, csabai, aradi, hódmezővásárhely-orosházi, szentesi és szarvasi országút) találkozásánál feküdt, melyek közül öt ma is létező aszfaltos út. Újratelepülésében éppen a csárdának volt nagy szerepe. A hozzá tartozó birtok tulajdonosai, a Harruckern, majd a Wenckheim uraságok különféle bérlőknek adták, majd Geist Gáspár vásárolta meg. A XIX. század közepéig lényegében a csárdából állt Kondoros(puszta). Ekkor a betyárok visszaszorítása, illetve a vadásztársaság valódi tevékenységének megfigyelése végett csendőrőrsöt telepítettek melléje; ebből lett a mai önkormányzat épülete. Csak 1875-ben alakult meg Kondoros község (magában foglalva Csákópusztát is), ekkor kezdték kiparcellázni az első megvásárolható telkeket. A szabályos, rácsos utcaszerkezet is erről tanúskodik. A jó minőségű földek reményében jobbára a szomszéd településekről költöztek ide evangélikus szlovákok.
|
|
|
|
Az 1740 körül épült csárda a későbbi időkben szolgált raktárként és pártházként, de 1955-től újra eredeti szerepében működött. 1984-ben alapos felújításon esett át, és 2002-ben az önkormányzaté lett. Egyszerű, szimmetrikus arculata a klasszicizmus jegyeit mutatja - a többszöri átépítés után is.
|
|
|
|
A táblán olvasható ismertető így zárja a történeti visszatekintést: "Kondorost mindenkor tenni akaró, igyekvő emberek lakták. A folyamatosan szépülő, gazdagodó helyet elkerülte a vad urbanizáció. a város jelenleg is békés nyugalmat ad az idelátogató részére. Sajátos értékeket őriz, különös élményeket és látnvalókat nyújt."
|
|
|
|
A kiállítás további részében a betyárság vonulata uralkodik. Rózsa Sándor, mint ennek főalakja ízes tájszólásban fogadja a látogatót egy számítógépesen mozgó szájúvá és szeművé varázsolt fényképen. Jól leteremti, illendő viselkedésre utasítja, és még a subáját is lefitymálja, mondván: nyugodtan hagyd kinn, nem lopja el senki.
|
|
|
|
|
A csárda csakugyan betyárok látogatta hely volt. Részben emiatt telepítettek melléje csendőrőrsöt, és az 1853-as csárdarombolásból erre való tekintettel maradhatott ki. Jeles vendégei közé tartozott Arany János, valószínűleg Petőfi és Jókai, valamint a későbbi időkből József főherceg (József nádor unokája). Rózsa Sándoron kívül még négy betyárnak volt törzshelye e csárda: Babay Gyurkának, Bogár Imrének, Veszelka Imrének és Dobos Gábornak. De számtalan kisebb kaliberű szegénylegény is bejáratos volt ide. Többször is megesett, hogy a rajtuk ütő csendőrök nem tudták kézre keríteni őket, mert a kéménykürtő fölé épített rejtekszobába bújtak be (e szobát 1892-ben fedezték fel véletlenül), vagy valamelyik titkos alagúton menekültek el, ha hinni lehet Beöthy Kálmán csendőrezredes 1930-as írásának. Ő regényes stílusban, kissé spekuláló jelleggel közöl nehezen ellenőrizhető adatokat ezen alagutakról, és a kályhából kilépő kormos betyárokról, akik a gyanútlanul alvó vendégeket meggyilkolták, kirabolták, és még a holttestüket is eltüntették.
|
|
|
Mi szerencsére ennél biztonságosabb körülmények között ebédelhettünk a szabadban. Bár az étlapon elég nehéz volt olcsóbb fogásokat fölfedezni, végül találtunk a fogunkra valót. A békésszentandrási sörfőzde termékét is itt kóstoltuk meg, amit fiacskánk, a békés kicsi Bandi huncut mosollyal nézett végig.
|
|
|
|
Hazafelé megálltunk az Ezüstszőlők nevű településrészen, amely már Szarvashoz tartozik. A Sárarany Szalmaporta fogadott bennünket szalmadíszeivel, langallójával (a hatszáz forintos belépőhöz ez is járt!) és fűszeres kiskertjével.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
4. nap: VII. 4.
Szarvas, Pedagógusüdülő - Evangélikus Ótemplom - Ország közepe-emlékmű - Szárazmalom - Szlovák tájház - Vízi színpad - Pedagógusüdülő
10 km
|
Az utolsó napra vezetett városnézés volt ütemezve. |
Csak érintettük a Tessedik Múzeumot, ahol már jártam 2004-ben. |
|
|
Aztán meglátogattuk a nagy ország közepét jelölő emlékművet. |
(Itt is jártam tizenhét éve.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szarvasi szárazmalom |
lómeghajtással működött. |
|
Hogy a lovak beállhassanak, a fogazott peremet |
le kellett billenteni. |
Ehhez egy kötéllel mozgatható |
|
támasztógerenda volt szükséges. |
A malomba kezdetben mindenféle gabonát hordtak, |
de a nagyüzemi verseny miatt |
|
alábbhagytak a megrendelései, |
és az utolsó évtizedekben már csak kölest hántolt. |
|
Innen a szlovák tájházba vezetett az utunk. |
Zsuzsa néni jó hangulatban mesélt |
a tisztaszobában, |
|
Bandit pedig betettük a bölcsőbe. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nőnemben kezdődő, hímnemben végződő (tájnyelvi) katonaemlék |
|
|
Néhány újabb kültéri látnivalót érintve... |
|
|
|
...megérkeztünk a Vízi Színház elé. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Virginiai mocsárciprusok |
