előző nap        a főlapra        következő nap

6. nap: 2014. X. 30., csütörtök
Donovaly - Besztercebánya - Zólyom - Korpona - Ipolyság - Parassapuszta.
135,2 km

Reggelre körmös hideg kerekedett. Az összes maradék húsomat befaltam egy esőbeállónál. Az országúton észak felé kezdtem gurulni - nagyon szépen vitt a lejtő. Néhány fénykép kedvéért álltam csak meg; ekkor megpróbáltam az első sárhányó jobb pálcáját megjavítani úgy, hogy az imbuszkulcsot öngyújtólángba tettem, és így akartam a hornyát vesztett facsavart beleolvasztani az ellenoldali műanyagtömbbe - kevés sikerrel.

Besztercebányán bevásároltam: csokit, bagettet, uborkát stb. Zólyomból nem tudtam Garamszentkereszt felé szabályosan távozni, mindenfelé autópályák álltak az utamba. A Garam bal partján futó sárga jelzésű aszfaltcsík is elfogyott egy erdészház után. A közeli forrásnál vizet akartam venni, de sorállás volt. Az ott matató legényke értelmileg nem volt elég érett ahhoz, hogy odaengedjen engem a két kulacsommal az ő rekesznyi palackja elé, nekem meg nem volt pofám ezt kérni. Tehát kevés vízzel, a csúnyább úton indultam tovább Dobronya felé. A zsákutcából visszafelé hajtva lefotóztam a túlparti cigányok nyomorúságos, lepusztult házát, meg a felüljáróról a vityillótelepüket. A szemetüket egyszerűen a folyóba borítják - undorító szokás.

Reggelre körmös hideg kerekedett. Az összes maradék húsomat befaltam egy esőbeállónál. Az országúton észak felé kezdtem gurulni - nagyon szépen vitt a lejtő. Néhány fénykép kedvéért álltam csak meg; ekkor megpróbáltam az első sárhányó jobb pálcáját megjavítani úgy, hogy az imbuszkulcsot öngyújtólángba tettem, és így akartam a hornyát vesztett facsavart beleolvasztani az ellenoldali műanyagtömbbe - kevés sikerrel.

Kettőkor Korponára értem, a hűvösben megebédeltem, és fölvettem a hosszú ruhát. Kilencven kilométer megtétele után már tudtam, hogy ma csak a határig tekerek. Egy benzinkútnál csokit vettem és kulacsot töltöttem. Rendőri ellenőrzés is volt, de engem továbbhajtottak.

Felsőszemeréden a kastélyparkot és a mauzóleum-dombot a legutóbbi ottjártam óta bekerítették. Ez volt az a domb, amelynek tövében a ledöntött oszlopok darabjait fotóztam legutóbb. Gyerken a temetőben tudtam vizet venni. Ittt található Okos Józsi sírja. Az volt a felirata (1957-ből), hogy "Egy szerencsétlen futbal (!) mérkőzés áldozata lett." Erről részleteket sehol nem találtam. A határ után egy erdőcsücsökben tértem nyugovóra. Végre egy kis gödörben aludtam, így a derekam nem feszült már annyira, mint az előző éjszakákon.