1. nap: VII. 16. (k) 11³⁰ - 22¹⁵
Budapest - Őrbottyán - Galgamácsa - Acsa - Becske - Balassagyarmat - Szécsény - Ludányhalászi
114,7 km

Az indulás előtti napon még megpróbáltam sátorrudat venni a Mountexben, de sajnos csak csináltatni tudtam volna (egyhetes átfutással), így betettem a csomagba a régit. Ugyanezen a napon szereztem be a napelemes akkutöltőt. A biztonság kedvéért még azoknak az elektrokütyüknek is elvittem a fali töltőjét, amiket ez a jószág kiszolgált volna. A pakolást azonban már keddre hagytam, így elég későn tudtam útnak indulni. Fél kettőre értem ki Őrbottyánba, a telekre, ahol édesanyám egy rakomány zöldséget és némi szalonnát gyömöszölt a csomagba, majd ebéd és fürdés után elhagytam az otthoni tájakat, és a Galga völgyében északnak tartottam. Becske után a dombhátról úgy-ahogy sikerült lencsevégre kapnom a túloldali Megvilágosodás-sztúpát, de már ekkor tudtam, hogy oda még célirányosan is el kell jutnom.

Balassagyarmat

Balassagyarmat után nem mentem át a határon, mivel másnap még el kellett költenem az utolsó fémforintjaimat. Ezért rátértem a 22-es útra, és igyekeztem az Ipoly völgyében minél inkább megközelíteni az utolsó falut. A szlovák kiadású térképről kitalálni sem tudtam, miféle falu lehet az az Orlahom, amit az utamba rajzolt (aztán Őrhalomnak bizonyult), de Patvarc község sem járt jobban, mert azt meg Párvárcnak nevezte. Ki tudja, miféle kezeken ment át ez a Shocart-féle százezres méretarányú, különben igen derék autósatlasz, mire papírra kerültek az adatai? Az biztos, hogy egy magyarul tudó ember is közreműködhetett, de magyarnak már nemigen lehet őt nevezni, mert az áthajtási térképet "az átjárást ábrázoló térkép"-nek fordította, illetve Szlovákiát Szlovákországnak. A jelkulcsban is akadt pár hiba ("tlisport-központ", "tájékoztalás, hoggy mennyi ideig tartaz út"), de mivel valószínűleg itt nyomtatott forrásból másolt a szerkesztő, általában jó munkát végzett. Hasonlóan akadtak hibák a lengyel jelkulcsban is. Mindenesetre ezt az A4-es méretű atlaszt szívesen használom, valahányszor Szlovákiába visz a bicikli, mert a kevésbé vad terepeken még sosem hagyott cserben, és a hegyekben is elég jól ki lehet találni a nagyobb kaptatók helyét a domborzatárnyékolásból és a patakok futásából. Emellett rajta vannak a jelzett ösvények, méghozzá átmeneti időtartamokkal, amiből hozzávetőlegesen következtetni lehet a terepviszonyokra is. Természetesen ez a kiadvány nem versenyezhet a hermándi VKÚ által kiadott, szelvényezett ötvenezres turistatérképpel, ami egész Szlovákiát lefedi, és e nemben a legrészletesebb - viszont annak ormótlanságát és nehéz kezelhetőségét sem mutatja. Hát használom is, míg szét nem szakad. Ez volt az a térkép, amely 2011-ben alsó harmadában elázott Pozsonytól északra, és az akkori önfeláldozó esti szárogatások alkalmával szerettem meg ennyire.

Szécsény

Ludányhalászi

Egy fotóval adóztam Szécsénynek, és már rúgtattam is tovább északnak. A Pösténypusztánál lévő erdőt szemeltem ki alvásra, de onnan tehénkolomp riasztott el az előrehaladott szürkületben. A csorda a villanypásztor övezte erdőben hált. Hogy éppen marhák túrnak ki az ágyamból! - morogtam magam elé. Megvártam a következő beágazást a folyó felé, ami Ludányhalászi után adódott. Egy korlátokkal, majd fonalkordonnal védett és tagolt közlegelőn kellett átvágnom, sugarasan elágazó autónyomokat követve. Eloltott lámpám miatt itt már inkább toltam, legalább egy kilométeren át a dús füvű lapályon. Végül egy villanypásztorra hajazó drót zárta el utamat a folyó felé, de kipróbálás után nem rázott. Fölemeltem, majd néhány harántosan álló marhacsapáson átbukdácsolva már az Ipolynál is voltam. Bebújtam egy összehajló tüskefa és tüskebokor menedékébe, ott vertem sátrat, úgyhogy előbb vehetett volna észre a túlparti horgász, mint az idevaló pásztor. A mellig érő, gyors sodrású folyóban egy nagyszerűt fürödtem a későn indult, de hosszúra nyúlt első nap örömére.