|
Kerékpáros Topik Sánta Kutya (SK) ******** 2001-07-19 Mária Valéria Kétszer [...] A tervek szerint hosszantartó, súlyos töketlenkedés után idén októberben adják át az alig 57 évvel ezelőtt lerombolt esztergomi Mária Valéria hidat. Az esemény tiszteletére meghirdetjük a Mária Valéria Kétszer családi topiktúrát, mely egyúttal topikunk első határon túli túrája is. A táv és a tempó mérsékelt. Gyerekeket és újonc topiktagokat is szívesen látunk. Az első alkalommal, júliusban komppal, a második túrán, októberben az új hídon jövünk át Párkányból Esztergomba. [...] |
Mária Valéria Először
2001. július 21.
[Sánta Kutya topiktárs fejét következetes titkolódzása miatt letakartam. – NF]
Mi öten, puhányok (Rgranc, SK, eszpee, Könyvmoly és én) a Nyugatiból indultunk fél nyolckor. Mikor a vonaton beletúrtam a táskámba, hogy ellenőrizzem: érvényes-e az útlevelem (mert "otthon még érvényes volt"), kiderült, hogy az íróasztalon maradt a nyavalyás. Így Gombfocival (aki viszont edzésben volt, és két keréken jött otthonról) SMS-ek segítségével Nagyorosziban beszéltük meg a találkozót. Az én számomra kidolgozódott egy "vészútvonal" a Börzsönyön át: Nagyoroszi – Pénzásás – Drégelyvár – Bernecebaráti – Kemence – Vilati-üdülő – Bányapuszta – Nagybörzsöny – Szob – Pilismarót – Esztergom. SK híradása nyomán azt reméltem, hogy személyi igazolvány bemutatása fejében is fölengednek a Börzsönybe a katonák – ugyanis a Nagyorosziból odavezető műút keresztülment a laktanya területén.
|
|
Gombfoci patentot szerel, Könyvmoly drukkol neki
Még annyi dolgom volt, hogy meghúzzak két csavart Gombfoci "Pörszi" névre hallgató csodagépén, aztán a társaság már ki is gördült a határon, nekem meg maradt a Börzsöny. Ugrattam őket, hogy "ne féljetek, én majd magamhoz vonzom az esőfelhőket." Nos, a katonák udvariasan áteresztettek, és a laktanya felső végénél nem volt ellenőrzőpont, csak egy tábla: "Az út balesetveszélyes, nem felel meg a közútiság normáinak!" Pénzásásig szép, de leküzdhető emelkedő vitt a hátán. Drégely várában nagyban folyhat a felújítás: ahová öt éve matracomat terítettem, most több tonna mészkő és durva homok volt kiöntve, és láttam a vár tövében egy lelappadt kerekű tartálykocsit is.
A Bernecebaráti felé ereszkedő pocsék út mellől ottjártamkor erdei munkások irtották a növényzetet kézi láncfűrésszel és ennek négyméteres nyéllel ellátott nagybátyjával. Alig tudtam átvergődni az útra hullott növényi nyesedékekből és ágbogakból előállt torlaszon. Aztán az Oszlopó-kút (nem-ivó)vizéből kortyoltam egyet, és máris a faluban termettem. Ott kérdeztem egy pontos időt, és ennek nyomán a Csarna-völgyön végighaladó út terve kútba esett. Ehelyett az Ipollyal párhuzamos hagyományos úton kezdtem repeszteni Szob felé, hogy még elérjem a többieket Esztergomban. Ipolytölgyesen jót versenyeztek velem a helyi kölykök. A Börzsöny ormait komor fellegek ülték meg, s mire a Dunához értem, már az én bőrömet is eláztatták.
Típusosan pacal-állagúvá váltam, mire a komp átszállított a túloldalra, és ilyen halmazállapotban haladtam el ott egy nagy raj motoros mellett. Ők járműveiket letámasztva éppen ebédeltek. Az útszéli buszvárókból közepesen ázott kerékpárosok integettek, amint Esztergom felé pedáloztam. Itt megvártam a kompot, amin a többiek érkeztek vissza a kis hazába, kb. délután 3-kor. Ők megúszták szárazon: csak messziről figyelték a Börzsöny fölött kotladozó fekete tömeget, és örültek nagyon, hogy én ott ázom a belsejében – helyettük is.
|
|
Készült néhány fénykép, majd nekivágtunk a Két-bükkfa-nyeregnek. Én Könyvmoly társaságában hátramaradtam, GF és SK viszont ambiciózusan előrerontott, és a hajsza kimenetelét csak találgatni tudtuk. Könyvmoly igen tiszteletreméltó teljesítménnyel hódította meg az 570 m tszf. magassággal riogató hágót. Nekem nem volt kedvem őt otthagyni, mert szemlátomást jól tűrte idegesítő szövegelésemet. Mire fölértünk a tetthelyre, az élmezőny már Dobogókőt is megjárta. SK éppen akkor fordult vissza értünk a háromszög formájú útkereszteződésből, mikor mi – számára láthatatlanul, a másik úton – felbukkantunk a nyeregben. Hiába pijjogtam neki, már messze járt. Rikoltozva utánavetettem magam, de csak a hegy derekán értem utol, mikor már visszafordult.
Lihegve visszakapaszkodtunk a nyeregig, aztán meghúztuk a sisakokat, és nekieredtünk Pomáznak, rekordot dönteni. SK diadalüvöltéssel nyugtázta, hogy mérője átlépte a 36,0 km/h-t, míg én óvatosan 35,56 alatt maradtam. Amint olvastam, Rgranc 36,88-at teljesített – igazán szép eredmény!
Huzamos lejtők és egy kajálás végeztével a társaság visszaért a városba. Én az É. összekötő hídnál elváltam tőlük, így lett nekem kb. 130 km. Biciklim végre becsületes nevet kapott a mai napon: ázott láncából olyan szívtépő hangok törtek elő, hogy kénytelen voltam a "Dalos Hattyú" (Cygnus Cornicans) névvel ellátni.