Schilberszky Károly
A kerékpár a tudomány szolgálatában.*
Megjelent a Természettudományi Közlöny XXVIII. kötetében, 1896-ban.
Forrás: epa.oszk.hu/02100/02181/00324/pdf/EPA02181_Termeszettudomanyi_kozlony_1896_415-426.pdf
Megosztva a "Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)" Creative Commons-licensz alatt.
HTML-változat: Németh Ferenc.
A képeket több ízben áthelyeztem a dokumentumon belül, hogy a szövegbeli utaláshoz közelebb kerüljenek.
415
Újabb időben, kivált a nagyobb biztosságot nyújtó "Safety-kerékpár" (alacsony kerékpár, biztonsági kerékpár) feltalálása és használata óta (1886) a kerékpározás mindegyre nagyobb tért hódít; a czél is, melyre ma már a kerékpárt használják oly sokféle, hogy ez idő szerint mint egyik igen fontos közlekedési tényező szerepel és az emberi munkálkodások, törekvések és hivatások legkülönfélébb nemeiben fölötte hasznos és kényelmes eszköznek bizonyul.
Nem csalódom, ha fölteszem, hogy e sorok keretébe tartozik mindenekelőtt ama lényeges kérdés fölvetése, vajjon a sokaktól különféle okokból elitélt, sőt kárhoztatott kerékpározásnak** megvan-e a maga általános jogosultsága? E kérdés voltaképen kettős feleletre vár: egyik illendőségét, avagy méltóságát érinti, másik az egészségi szempontra vonatkozik.
Az illendőség kérdése már ide s tova teljesen megszűnik nyilt kérdés lenni, mert egyrészről minden elfogulatlan itélő - még ha nem kerékpározó is - épen semmi illetlenséget vagy igazán visszatetszőt sem találhat eme közlekedésre való eszköz használatában, másrészről bárkit is megnyugtathat az a számtalan példa és tapasztalat, hogy mai nap már előkelő állású, komoly hivatású személyek (uralkodók, méltóságok, a tudomány, irodalom, művészet stb. kitűnőségei) hívei a kerékpározásnak, részint szórakozásból, részint egészségi szempontból vagy egyéb hasznos okokból. Hazánk után nyugot felé fokozódó arányokban találhatók a kerékpározók Olasz-, Német-, Angol- és Francziaországban. Ámbár a biztonsági kerékpárnak a hazája Angolország (Humber-féle gyár), e téren ma mégis Francziaország jár elől.
Beszélni a kerékpározás hasznosságáról, illetőleg e fölött vitatkozni, annyi tapasztalat után, valóban felesleges volna; e tekintetben külföldön tekintélyes tudományos testületek és orvosi körök nyilatkoztak, több izben éles megfigyeléseket tettek s valósággal exakt kutatási módszerek szerint tanulmányozták a gépnek összes erőműtani viszonyait, valamint a kerékpáros kifejtette erőmennyiséget, síkon és lejtőn egyaránt. Egy körülménynek a kerékpár használását illetőleg azonban mindenkor gondos figyelemben kell részesülni - és épen ezen körülménynek megokolat-
* Előadatott az élettani szakosztálynak május 26-ikán tartott ülésén.
** Szándékosan nem nevezem "kerékpársport"-nak, mint azt általában szokták, mert a kerékpársport a kerékpározásnak egyik specziális neme; a kerékpározás tágabb fogalom, melynek körébe az előbbi beletartozik.
416
lan és helytelen általánosítása szolgáltatja a kerékpározás laikus ellenségeinek legnagyobb kontingensét - t. i. szervi bajban, legfőképen szív- vagy tüdőbajban szenvendők a kerékpár használatától kezdettől fogva szigorúan eltiltandók, mert ilyenekre a kerékpározás veszélyes, sőt bizonyos esetekben végzetes is lehet; hasonlóképen gyermekeknek, 12-14 éves életkoruk betöltése előtt, a kerékpározás a helyes fejlődés szempontjából szintén nem válik javukra. Más esetekben ellenben határozottan ajánlatos a testgyakorlás ezen neme az egészség fentartása és fokozása czéljából, még gyenge testalkatú egyéneknek is.
Már ott vagyunk, hogy az orvos bizonyos betegeit sok esetben nem a gyógyszertárba utasítja recepttel, hanem - bár drágább orvosság - kerékpározást ajánl előírt dózisokban. Nussbaum, a nemrég elhúnyt híres német sebész, külön beható tanulmányt írt a kerékpározásról, melyben a legmelegebben ajánlotta a kerékpározást, különösen a vézna, gyenge testalkatú - de egyébként egészséges szervezető - egyéneknek. Dr. Tissié Bordeaux-ban élettani alapon foglalkozik a kerékpározó szervezetével. A kerékpárkérdés 1894-ben a párizsi orvosi akadémián igen élénk eszmecsere tárgya volt. Ez alkalommal Champonnière orvos, ki maga is kerékpáros, elősorolja azokat az izmokat és izomcsoportokot, melyek a kerékpározás közben kiválóan működnek és fejlődnek. Nálunk Dr. Weiszberg Zsigmond orvos közleményében szembeállítja a kerékpározás üdvös és káros hatását, végül arra a következtetésre jut, hogy a kerékpározás a fejlődés korszakában még azoknak sem ajánlható, kiknek egészségük minden tekintetben kifogástalan, a fejlődés korszaka leteltével pedig csak azoknak ajánlható, a kiknek egészségéhez az orvosi vizsgálat semmiféle kifogást nem fűz.*
Mai nap a kerékpározás hasznaival és bizonyos körülmények között mutatkozó rossz oldalaival egészen tisztában vagyunk s tudományos kisérletek, pontos erőmérések, izomfejlődési megfigyelések alapján tudjuk, mit ér a kerékpározás, minő élettani hatása van a szervezetre és fejlett irodalom foglalkozik vele.
A kerékpározás - bár nagyon sokan, csaknem általánosan sportnak szokták nevezni és tekinteni - mégis túlnyomó részben kizárólag kedvtelésből való utazás, a turistaság czéljaira szolgál.
Nem minden kerékpáros sport-ember egyszersmind; aránylag igen kevés százaléka csak az. Ez a körülmény egymagában is meggyőz bennünket, hogy a kerékpározás főleg és leginkább az egészségi szempontoknak hódol. Sportszerűen csak az űzi a kerékpározást, a ki rendszeres gyakorlások (training-ek) által folytonosan fokozva erőképességeit, erőkifejtésének lehetséges maximumát igyekszik elérni, míg végre kiáll a versenypályára és ott futamaival győz vagy legyőzetik. Ezen maximális erőkifejtésben némelyek persze nem ismernek határt, sikerek és győzelmek csábítják, mialatt az előbb-utóbb megerőltetett szervezet, legelsőbben a szív vagy tüdő felmondja a szolgálatot. Ez áll egyébként nemcsak a kerékpározásról, hanem az erő-sportok legnagyobb részéről is.
Nem mulaszthatom el, hogy boldogult Felméry Lajos, kiváló pedagógusunknak a kerékpározásról írt czikkéből egy jellemző részletet ide ne iktassak,** mely egyik komoly itéletű szaktudósunk nézeteit tartalmazza.
"A természet és a nép élete: mindkettő nagyon fontos és igen becses
* Egészség, 1885. évf. 9. lapon.
** Kerékpáros Újság. Szerk. Dr. Istvánffi Gyula. 1892. évf. 1. számában.
417
kincstár s belőle a bicyclista sokat szerezhet. A kerékpározást divatossá tette a természethez való visszatérése, mert a városi czivilizált ember hűtelen lett a nagy természethez s csak könyvek leírásából ismeri; pedig beszéljünk csak a fákkal, a sziklákkal s megtanítanak, hogyan kapjunk új életerőt, mint a hogy kapott Antaeus az anyaföldtől. A mi megterhelt ifjúságunk s kifáradt hivatalnokaink serege oly dolgokat leshet el a természettől, melyek életöket megédesítik.
Hát a népélet megfigyelésével járó élvezetek minő becsesek! A kerékpározó fölkeresheti a népet az ő naiv és eredeti vonásaival ékeskedő, vasutaktól félreeső falvaiban; ellesheti eszejárását, foglalkozását, természetes ősi vonásait s hazatérve nem fog ugyan annyi hotelről, templomról s gyűjteményről beszélni, mint a mai tuczat-turista, hanem a helyett ismerni fogja azokat a népies vonásokat, eredeti szólásformákat, melyek a nemzet életének fentartó gyökérszálai. Ezek az igényteleneknek látszó gyökérszálak tartják fenn és táplálják ma is a nemzeti jellem fájának törzsét; belőlük nőtt ki a nemzet tiszteletet parancsoló jelleme, mint a hogy a Dunát az erdei források és patakok ezrei növelték és tették nagy, méltóságos büszke folyóvá.
Íme, hogyan lehet a kerékpár, ez az igénytelen gép a legtanulságosabb ismeretszerzés eszköze. A népek életében szintoly nevezetes szerepe van az önismeretnek, mint az egyes ember életében. Ragadjunk meg minden eszközt megszerzésére.
"A kerékpározásnak egyik kiváló jó oldala, hogy az elindulás, az utazás iránya és tartama, valamint a visszaérkezés ideje egyedül az illető egyéntől vagy kerékpározó társaságtól függő kérdés, melyekben vasút, hajó stb. közlekedési eszközök többé-kevésbbé gátolnak bennünket, úgy hogy időben korlátozva vagyunk. Egy másik igen fontos és megbecsülhetetlen körülmény, hogy kerékpárral olyan vidékeket is megközelíthetünk, ahová sem vasút, sem hajó nem vihet el, csak kocsiutakon vagy gyalogösvényeken lehet haladni. Igaz bár, hogy nagyon meredek hegyvidékeket vele bejárni nem igen lehet, de ilyenkor gépünket valamely közeli helységben hagyjuk és gyalogszerrel tesszük meg szándékolt hegyi kirándulásunkat, honnan azután visszatérve, ismét tovább folytathatjuk kerékpáron útunkat.
Egyedül utazni nem mindenki szeret, de meg nem is valami kellemes; sőt különböző czélszerűségi okokból sokszor nem is tanácsos. "Two is a company, three is none" [Két ember társaság, hárm nem - NF] tartja az angol és ebben sok igazsága van.
Szükséges, hogy kiváltképen napokra terjedő kerékpáros utazásunk előtt térképen vagy térkép szerint a bejárandó útvonalat magunknak pontosan megjelöljük, vázlatot készítsünk, melyet valamely zsebünkben tartunk, hogy mindig kezünk ügyében lehessen. E kitűzött főútirányunkat menet közben megváltoztatni, attól fontos okok nélkül eltérni nem tanácsos, mert könnyen megbontja az egész átgondolt tervet, úti programmot; utólagosan megfontolt oldali tetszőleges kisebb kitérők tehetők azonban egyes érdekesebb vidékekre.
Sok aprólékos, de a túrázó kerékpárosra becses tudnivalóról lehetne ez alkalommal megemlékeznem, de minthogy ennek részletes ismertetése kitűzött czélom keretén kivül esik, az érdeklődők figyelmét e helyett egy magyar nyelven megjelent, igen praktikus munkára irányítom, melynek 15 fejezetében velős rövidséggel- megtalálható mindaz, a mit idáig ezen a téren tudunk.*
* A kerékpárosság kézikönyve. Irta Dr. Istvánffi Gyula. Budapest, 1894.
418
Túrázó kerékpárosok a tudomány mívelői között is elegen vannak, a kik a kellemeset a hasznossal egybekötve, tudományszakuk szolgálatába szegődtetik a modern technikának ez elmés - mondhatnám geniális - szerkezetű alkotását, mely használat közben sokszor valóban pótolhatatlan útitársnak bizonyúlt. Alig van igazán tudományos disciplina, melynek mívelője ne vehetné jó hasznát a kerékpárnak; a geográfus, ethnografus, anthropológus, palaeontológus, geológus, mineralógus, fizikus, chemikus, zoológus, botanikus, historikus, lingvista, mérnök, építész stb. ismereteik és tapasztalataik bővítése, új adatok szerzése, újabb tények földerítése és megfigyelése ezéljából sok esetben hézagpótló közlekedési eszközt találnak a kerékpárban.
Ha ilyenféle szempontból utazunk be kerékpárral bizonyos vidékeket, természetesen a kutatások megfelelő segédeszközeire is a legtöbb esetben szükség van. Minthogy azonban a súlyszaporulatnak a kerékpár, de főleg maga a kerékpáros nem barátja, önként következik, hogy csakis a legszükségesebb és nélkülözhetetlen eszközök viendők tanulmányútra, a mi egyébként bármiféle kényelmes utazásnak egyik fő szabálya. Legkönnyebb a dolga e tekintetben péld. a nyelvésznek, historikusnak, ethnografusnak, a kik mindössze üres lapokat tartalmazó jegyzőkönyvvel s czeruzával beérik. Legtöbb fölszerelésre van szüksége a zoológusnak, botanikusnak, geológusnak és mineralógusnak, mert a beszerzendő természeti tárgyak felkutatására, gyűjtésére, ideiglenes preparálására és eltevésére különféle tárgyakra, anyagokra és eszközökre mulhatatlanul szükség van.
Nem lehet most feladatom, sem czélom, lehető részletességgel minden egyes szakma fölszereléséhez tartozó szükséges eszközöket elősorolni, csak vázlatos képet kívánok nyújtani a felől, hogy miképen járjon el pl. a természetbúvár, ha kerékpáron kiván bizonyos vidéket sikeresen átkutatni, tanulmányozni; mert elvégre is, a ki ezen némi útmutatások szerint kerékpár-exkurzióit megkezdi, az a fölszerelés egyes részleteiben, a magával viendő tárgyak megválasztásában, mennyiségében és czélszerű elhelyezésében rövid idő alatt legjobb belátásához képest czéljainak megfelelő tapasztalatra fog jutni.
Mindenekelőtt ajánlatos bárkinek valamely jó térképről gondoskodni és azt magával útra vinni, mely a bejárandó vidéket egészen magában foglalja. A ki térkép nélkül utazik kerékpáron, az ismeretlen vagy nem eléggé ismert vidékeken sok kellemetlenségnek teszi ki magát; az illető tisztán a tudakozódásokból él és a maga erejéből nemcsak hogy nem igazodik el, de a legjobb és esetlég legrövidebb utakat folytonosan elkerüli. Az ilyen kerékpáros időt veszít és kellő czélt nem ér.* Jó térkép erre a czélra a Gönczi-Kogutovicz-féle "Magyarország megyéi" 1:225,000 méretviszonnyal. Mint átnézetes térkép, kiváltkép a helységek és utak jelzésére való tekintetből igen megfelelő. E térképeknek azonban az a fő bajuk, hogy több lapot nem állíthatunk belőlök egymás mellé, a mennyiben egyiknek a rajza sem terjed a lapok széléig, hanem a megye határa foglalja körül, ennélfogva az egyes megyék szomszédos határterületeiről nem adnak tiszta és könnyű áttekintést.
Ez az utóbb említett hiba a bécsi katonai földrajzi intézet térképein nem nyűgöz bennünket, a mennyiben a lapokat régebben négyszögmérföldek, újabban pedig geográfiai fokok szerint osztották be. Ezek a lapok mind négyszögletűek, széleik pontosan egymáshoz ille-
419
nek s így néhány lapot összeillesztve, nagy terület összefüggő képét tárják elénk. Leginkább ajánlatos ezért az általános elterjedésnek örvendő tábori és hadi térkép (General-Kriegskarte) 1:300,000 méretviszonnyal, mely Magyarország határain túlterjedve, egész Középeurópát felkarolja. Czím e: "Karte von CentralEuropa" - 192. lapon. A kisebb kiadásé pedig: "Die österreichisch-ungarische Monarchie" 72. lapon. Ebből Magyarországra körülbelül 40 lap esik; a hegység rajta barna, az erdőség zöldszínű.
Lapjai egyenként is kaphatók 60 krajczárjával; zöld színezéssel 10 krajczárral drágábbak. Legújabban a bécsi katonai földrajzi intézet 1:200,000 mértékben adott ki tábori térképet, melyen 1 cm. a valóságban két kilométernek felel meg. Az egész mű 260 lapra van tervezve s egész Középeurópát magában fogja foglalni, java része már megjelent; Magyarország területéről is vannak már kész lapok az északnyugoti vidékekről. Térképek tekintetében egyébként a specziális coloknak megfelelőleg kimerítőbb utasítások találhatók a "Kirándulók zsebkönyvében" *
A térképeken kivül talán épen olyan fontos a kerékpáros utazóra nézve az úgynevezett túrakönyv is, melyben külföldi minták szerint az összes vidékekre vezető oly utak és irányok foglaltatnak, melyeken kerékpáros haladhat. Ez útak minőségük szerint három osztályba sorolvák s ez oknál fogva az út jobb vagy rosszabb volta felől is tájékozódhatunk.
A kerékpárosság hazai fellendülésének köszönhető, hogy már nekünk is van ilyen túrakönyvünk, mely azonban csak a dunántúli kerületet és Szlavóniának legnagyobb részét tárgyalja.** E túrakönyv a Baedeker-szerű leírás módszerét követi. Legközelebb jelenik meg a feldolgozás alatt levő, füzetes vállalatban készülő "Országos Túrakönyv", melyet a Magyar Kerékpáros-Szövetség szerkeszt s mely hazánk egész területét fogja e szempontból tárgyalni; az első két füzet mostanában jelent meg.
A következő sorokban nagy vonásokban kívánok tájékoztatót nyújtani a természettudomány egyes szakaira nézve, hogy miképen járjunk el, ha kerékpáron kívánjuk kutatásokra szánt útainkat, exkurzióinkat megtenni. Olyan tudományszakokat választok szándékosan e czélból, melyek egyébkor is aránylag a legtöbb fölszerelést kívánják. Főelvül minden ilyen alkalommal az lebegjen szemünk előtt, hogy nélkülözhetetlen eszközök, tárgyak nélkül ne induljunk el, fölösleges és könnyen mellőzhető tárgyakat ellenben he vigyünk magunkkal. Hogy mit kell nélkülözhetetlen és mit felesleges eszköznek tekinteni, azt minden egyes, szakmáját mívelő kutató, gyűjtő önmaga legjobban meg tudja Ítélni. Ha kellő körültekintéssel választjuk meg a magunkkal viendő eszközöket, kutatásainkban és a vele karöltve járó gyűjtésekben nem fogunk fennakadni, valamint fölösleges megterhelés nem fogja utazásunkat terhessé, kellemetlenné tenni.
Az állatok tanulmányozásával, kutatásával foglalkozó zoológusnak a figyelme rendszerint bizonyos önálló állatcsoportra terjed ki s ahhoz mérten esetről esetre a fölszerelése is lényegesen elütő. A ki emlősök és madarak elejtésére fordítja fő figyelmét, annak fegyverre mulhatatlanul szüksége lévén, fegyverét minden akadály nélkül, kényelmesen helyezteti el a gépkeret felső csövéhez (1. ábra), külön erre a czélra alkalmazott rögzítő csavarokkal. Az elejtett állatok, kivált több napra terve-
* Kiadja a K . M. Term. tud. Társulat. 1888, 3-7. lapokon.
** A pécsi kerékpár-egyesület útikönyve. 1895. Irta Kiss József.
420
1. ábra. A fegyver és utazótáska elhelyezésmódja a kerékpáron.
zett utazás alatt, súlyuk és térfogatuknál fogva alkalmatlanságot okoznak a kerékpáros utazónak, de meg főleg romlásnak vannak kitéve; ezért gondunk legyen arra, hogy a legközelebbi postaállomáshoz jutva, azokat állandó lakóhelyünkre, illetőleg további őrizet, konzerválás, preparálás stb. czéljából alkalmas helyre juttassuk. Ha csak az állat bőre érdekel, melyet kitömetni kívánunk, leghelyesebben cselekszünk, ha a magunkkal vitt bonczoló késsel az elejtés után mielőbb lenyúzzuk, bőrét arzénes szappannal bekenve becsomagoljuk. Ily módon járva el esetről esetre, tovább folytathatjuk útunkat. A kerékpár term észetesen nem gátol bennünket abban, hogy érdemes területre, pl. vízi madarak tanyájára érkezve, a tanulmányunkhoz megkivántató módon egy vagy több napig ne gyalogoljunk szűkebb területen, ha megelőzőleg gépünket biztos helyen hagyjuk. A ki főleg vagy esetleg kizárólag halászati tanulmányok végett indul útra, az vízi hálót viszen úti táskájában és kellő számú horogkészletet, melyekhez a nyelet szintén olyan módon erősítheti kényelmesen a gépkeret felső csövéhez, mint a vadászó fegyverét. A tanulmányra avagy gyüjteménytárba szánt halak szintén alkalmatlanok a kerékpáron való huzamosabb szállításra; azok üvegben, 70-80 fokos borszeszbe (szükség esetén tiszta kútvízbe) téve, postán szállítandók haza.
Ép így járunk el egyéb nagyobb vagy közepes nagyságú vízi állatokkal, békákkal, teknősökkel stb. és szárazföldi csúszómászókkal, kétéltűekkel, ha elevenen nem kívánjuk őket szállítani.
A többi állatcsoportokkal, nevezetesen az ízeltlábúakkal, puhatestűekkel, férgekkel stb. való bánásmód jóval egyszerűbb és kényelmesebb; ezek legnagyobb részét alkalmas módon való elhelyezéssel jó ideig magunkkal vihet-
421
|
|
|
jük utazó-táskánkban. A ki lepkék gyűjtése czéljából indul el, az okvetetlenül vigye magával lepkefogó hálóját, melynek nyelét szintén a fegyver módjára helyezheti el, az összehajtott hálót pedig (2. ábra) utazás közben a táskában hordja. Lepkeprést ilyen útra vinni kényelmetlen és felesleges, mert a hálóval fogott lepkéket fölfelé, egymáshoz irányított szárnyakkal kevés helyen igen jól elhelyezhetjük a szokásos háromszögletű papirhüvelyekben, melyekből utóbb otthon kivéve és nedves homokra téve a lepkéket, kifogástalanul kifeszíthetjük szárnyaikat. Nagyon czélszerű a lepkefogó-ollót (3. ábra) is magunkkal vinni, mellyel különösen bizonyos növények virágain tartózkodó lepkéket csípünk el sértetlenül. Ennek az eszköznek az a jó tulajdonsága is megvan, hogy a megfogott lepke mindjárt rögzítve is van, tehát nem vergődhetik ide-oda, mint a hálóban. Szükség esetére rovartűket is vihetünk magunkkal, jóllehet ezeket tanácsos csak a legritkább esetben használni, mert a reájuk szúrt és skatulyákba tűzött rovarok a kerékpárnak tartós - bár rugalmas - rázása miatt mindenkor nem tartanak jól. Az elmaradhatatlan csiptető a legtöbb esetben jól beválik különféle czélokra. A jánlatos a többi rovarokat gyűjtőüvegbe (4. és 5. ábra) rakni, melynek fenekén borszesszel vagy étherrel itatott taplódarab vagy vatta van. Kívánatos, hogy több ilyen üveget vigyünk, mert ezekben legjobban szállíthatjuk tovább ez állatokat; czélszerű a nagyobb testű ízeltlábúakat és a kisebbeket külön üvegekbe rakni, hasonlóképen osztályozva és elkülönítve a puhább testűeket a keményebbektől. Az apró és gyengédtestű rovarokat legczélszerűbb jól be dugaszolt kis hengeres üvegekbe (kémcsövekbe) tenni (6. ábra), hogy a rázás és nyomás miatt egymástól ne szenvedjenek; hernyók részére külön skatulyák használatosak (7. ábra). Bővebb és részletesebb útmutatás található egyébként mindezekre nézve a Kirándulók Zsebkönyvében (129-155. lapon), csak azt tartsuk mindenkor szem előtt, hogy a mit kirándulásaink után odahaza kényelmesen és jól elvégezhetünk, arra ne pazaroljunk időt és hiába való fáradságot útunk közben, egyedüli igyekezetünk mindössze az legyen, hogy a gyűjtött anyagot kellőképen megőrizve szállíthassuk tovább magunkkal.
|
|
|
|
|
|
Hogy miképen kell a magunkkal viendő eszközöket és szerszámokat legmegfelelőbben elrendezni, hogy lehetőleg kevés helyen elférjenek, arra nézve a kutatások specziális czéljainál fogva itt nehéz általános szabályokat megállapítani. A fölszerelés túlnyomó része a gépkeretben elhelyezett czélszerű szerkezetű bőrtáskában rakandó el, még pedig olyformán, hogy minden eszköz vagy egyes különálló részeik bőrhüvelyekben avagy szilárdan rögzítő csattos szíjakkal legyenek a táska falaihoz erősíthetők. Kivált az üvegeket tanácsos bőrtokba rejteni ütközések elkerülése végett. A jól
422
fölszerelt úti táska tartalma nincsen kitéve egymáshoz való ütközéseknek és a gép járása miatt való elkerülhetetlen rázás sem lehet ártalmára. A fölszerelés elhelyezése az előbb érintett elvek figyelembe vételével oly egyszerű dolog, hogy némi gondossággal és előrelátással czéljainak megfelelőleg bárki is igen praktikusan végezheti.
A botanikusra nézve szintén a szerint lényegesen elütő a fölszerelés minősége, hogy miféle czél vezeti őt útjában és mennyi időre terjed a kirándulás.
Főszükség van itt is minden esetben utazó táskára, melynek tartalm a azonban a körülményekhez képest változó lehet. A ki virágos növényeket és edényes virágtalan növényeket kutat és gyűjt, annak kétféle mód áll rendelkezésére: vagy kemény papirtáblák közé szorított papirostömböt helyez úti táskájába (8. ábra), melynek egyes lapjai közé rakja be az élő növényeket, vagy pedig sárgaszínű viaszos vászonba rakja
8. ábra. A gépkeretbe illeszthető nagy úti táska, a pontozott vonal a papiros-tömb (mappa) elhelyezését ábrázolja.
423
el a gyűjtött növényeket. Az utóbbi esetben jól körülgöngyöljük a növényeket, hogy a külső szárító levegőtől lehetőleg elzárjuk s a növényeket üdeségükben megtartsuk. Szállásunkra érve, kibontjuk csomagunkat s a növényeket kiteregetve friss vízzel megpermetezzük s mikor felüdültek, papiros közé rakjuk; ha kirándulásunk több napra terjed, a növénycsomagot postán lakóhelyünkre küldjük, a hol valaki bizonyára gondjaiba veszi őket. Rövid kirándulásra, valamint postán küldésre ajánlatosabb sok itatós papirost nem használni, mert ebben hamarább kiszáradnak a gyűjtött növények és ezért a tulajdonképeni préselés alkalmával alakjukon bajosabb igazítani, behajlott levélszéleket nehezebb kisimítani stb. Kívánatos tehát, hogy az 1-2 napi postai út alatt lehetőleg friss állapotukban megmaradjanak, a mit úgyis fokozhatunk némileg, ha az egyes növények között nem hagyunk sok üres papirost. Ha növénygyűjtő mappát használunk, teljesen megfelel a kirándulásokra használatos minőség, melyet a Kirándulók Zsebkönyvének 166. lapján is lerajzolva találunk, csak erősítsük azt két harántszíjjal szilárdan a táska egyik belső oldalához.
Önként érthető, hogy virágos növények gyűjtésekor növényásót nem nélkülözhetünk; ezt is úti táskánkban alkalmas módon két ponton rögzítjük. Ez ásók többféle alakúak és nagyságúak szoktak lenni és jó formán a növénygyűjtök szerint változnak; kinek ez, kinek más formájú esik jobban a keze ügyébe. Igen praktikusnak bizonyult a Kirándulók Zsebkönyvének 165. lapján lerajzolt növényásó, mely egyszersmind fejszéül is használható bizonyos esetekben, midőn pl. fák kérgéről vagy sziklákról kívánunk zuzmókat, mohokat vagy moszatokat lefejteni. Egyéb eltérő és használatos alakokat a mellékelt képeken (9. ábra) láthatunk.
9. ábra. Különféle használatos növényásó-minták.
Akár állatokat, akár virágos vagy virágtalan növényeket gyűjt valaki, a jó kézi nagyító nélkülözhetetlen eszköz. Igen jó a Reichert-féle kézi nagyító, kétféle nagyítással; jók továbbá a Steinheil- és Coddington-lencsék.
A ki moszatok gyűjtésével köti össze kerékpár-kirándulásait, az legjobban cselekszik, ha megfelelő mennyiségű
424
rövid kémcsövet, néhány szélesebb parafadugós hengerüveget helyez el a táska függélyes helyzetű bőrtokjaiban (10. ábra); jó szolgálatot tesz nagyobb moszatok gyűjtésekor (Nitella, Chara) a fentebb említett sárga viaszos vászon vagy vékony guttapercha-lap.
10. ábra. Moszatok gyűjtésére alkalmas berendezés.
Sokkal kényesebb s több gondot kiván a gombagyűjtés, főképen a húsos gombák gyűjtése. Ezeknek egészben való konzerválása, kivált száraz állapotban, fáradságos, körülményes, sok fajjal nem is sikerül, avagy csak tökéletlenül.
Ilyen tanulmányok czéljából a száraz állapotban nem konzerválható gombákat lerajzolás és színes czeruzával azonnal való kiszínezés után megfelelő jelzőczédulával együtt 70-75°-os borszeszbe helyezem el s küldöm postán. Szárazon jól konzerválható gombákat pedig friss állapotban lehet postán küldeni. Az élősködő gombáknak azon nemeit, melyek gazdanövényeik levelein, virágain, galyain stb. fordulnak elő, czélszerűen lehet papiros között elrakni és ép úgy préselni meg szárítani, mint a hogyan a virágos növényeket szokás. A zuzmók jó részét, kivált a kérgen, köveken tenyészőket szintén papirosmappába tesszük; a nagyobb terjed elmű magas lombos zuzmókat papirosba göngyölve helyezzük úti táskánkba. Zuzmók gyűjtése közben jó hasznát vesszük a kézi kalapácsnak is, vagy a már említett növényásónak;* zsebkésünk ilyen czélokra nem mindenkor alkalmas.
A mohok gyűjtése és elhelyezése aránylag legkevesebb előkészületet és fáradságot kiván; ezeket vagy mappánkban rakju k el, vagy pedig papirosdarabkákba csavarva, egymás mellé helyezzük úti táskánkban. Természetes dolog, hogy bármit is gyűjtsön valaki, úgy helyezze el az anyagot, hogy minden egyes féleség, még ha ugyanaz volna is más helyről, külön jelzést kapjon a termőhelyre vonatkozólag az emlékezetre magára bízni a helyi adatokat nem helyes, könnyen tévedésekre és összecserélésekre vezető eljárás lenne.
A geológus fölszerelésétől nem sokban tér el a mineralógus eszköztára, azért a kettőről - minthogy a két szakmakör sokszor karöltve jár - itt együttesen emlékezem meg.
Szükséges feltétlenül a bányászati iránytű, mely egyik legbecsesebb műszere a geológusnak a rétegek hajlása, dőlése megállapítása közben. Vigyen magával azonfelül a geológus Celsius-hőmérőt, kalapácsot, sósavnak való cseppentő üveget és jó aneroid-barométert.
Elmaradhatatlan ez esetben is a gépkeretbe illesztett úti táska, vagy pedig a geológusok használta szokásos gyűjtőtarisznya, melyet akár vállunkra is akaszthatunk. Az úti táska kivált azért ajánlatosabb, mert abba a legszükségesebb fehérneműt is elrakhatjuk.
A mi pedig a gyűjtött anyagot illeti, azt súlyánál és terjedelménél fogva amúgy sem vihetjük magunkkal, hanem a legközelebbi helységbe vitetve, ládákban szállítjuk postára.
Bármily kutatási czélból utazzék is
* Kirándulók zsebkönyve, 165. lap.
425
valaki kerékpáron, okvetetlenül szükséges egy félkemény papiros-lapokat tartalmazó jegyző- (vázlat-) könyv, melybe úti jegyzeteinket, helyszíni rajzainkat stb. jegyezzük fel pontosan. Úti táskánk lehetőleg barna és ne fekete színű bőrből készüljön, mely oly jól zárjon, hogy abban a legkényesebb természetű tárgyak se szenvedjenek, ha útközben eső érne. Különösen ajánlatos továbbá fotografáló készüléket, ha még oly kicsit is, magunkkal vinni; sokszor van alkalmunk vele híven megörökíteni olyan helyeket, egyéneket, állatokat, növényeket, geológiai formácziókat stb., melyeket a leggondosabb rajz is sok fáradság után csak tökéletlenül ad vissza. Magát a fotográfiái eljárást ma már sok önálló jó munka tárgyalván,* itt tisztán a kerékpáros számára alkalmas berendezésről teszünk említést. Általában a vizitképet szolgáltató kamara a legczélszerűbb; nagyobbat vinni túlságos megterhelés
* Közelebb adja ki a K . M. Term. tud. Társulat: Schmidt Sándor, A fotografozás kézikönyve, sok rajzzal.
427
volna. Egy ilyen kamarát három kettőskazettával, takaróval stb. (15''×1''×13'') jól el lehet helyezni úti táskánkban; ha pedig táskánkban erre elég helyünk nem akadna, ezen aránylag kevés súlyt vállunkra vetett szíjon is elszállíthatjuk.* A ki úti táskájában elegendő fölszereléssel utazik, annak czélszerű, ha a könnyebb, úgynevezett detektiv-kamarát viszi útra.
11. ábra. Lechner zsebkamrája. Fél nagyságban, bezárva.
12. ábra. Lechner zsebkamrája. Fél nagyságban, kinyitva.
Legújabban kerékpárosoknak alkalmas fotografáló készülék a bécsi Lechner-féle gyárban készült zsebkamra** (11. és 12. ábra). Ez a készülék összetett állapotban 20 : 12 1/2 : 8 cm. terjedelmű, Anschütz-féle roleau-pillanatzárral van ellátva, mellyel a legrövidebb időre terjedő felvétel menetközben is végezhető és vagy külön kazettákkal vagy váltó-, esetleg gördülő kazettával (celluloidlemezzel) van ellátva. E kamrával 9:12 centiméter nagyságú felvételek végezhetők. Könnyűségénél, egyszerű kezelhetőségénél és kis terjedelménél fogva eddig legczélszerűbbnek bizonyult és kényelmes műszere a kerékpáros utazónak. Állványra is alkalmazható, melyhez egy 440 gram m súlyú és összehajtható állapotban 36 cm. hosszú aluminiumállvány is van használatban. A készülék súlya bőrtokkal, kazettákkal és 18 felvételre alkalmas lemezzel 2 kg.
Alkalmas készülék végül a "Photo-Jumelle Carpentier", mely igen könnyű és külsőleg színházi látcsőhöz hasonlít; 4 1/2 : 6 cm terjedelmű, 12 fölvételre (13., 14. ábra). A vele készíthető kicsiny, de igen éles képek ezen kamra részére külön szerkesztett nagyító készülékkel 13:18 nagyságra nagyíthatók. E kamra látcsőtokban, a szíjjal vállon könnyű szerrel hordozható, vagy az övön is akadálytalanul megerősíthető.
A Photo-Jumelle Carpentier.
|
|
|
Ezzel befejezem soraimat s jóllehet e közlemény során csak a fontosabb körülményekre lehettem tekintettel, mégis azt hiszem, hogy sikerült a figyelmet a kerékpár jó tulajdonságai iránt felébresztenem. Meg vagyok győződve, hogy ama szaktársaim, a kik a kerékpárt szolgálatukba szegődtetik, sok olyan jó oldalát fogják felismerni, melyeket sem gyalogszerrel, sem másféle közlekedési eszközzel nem lehet megtalálni s ezért benne oly eszköz áll rendelkezésünkre, mely hivatva van a kutatásokat és általa a tudományok haladását, fejlődését előmozdítani.
Dr. Schilberszky Károly
* Istvánffi Gyula, A kerékpárosság kézikönyve. Budapest, 1894. 129. l.
** Kapható Bécsben, Graben 31. sz.