Kerékpáros öltözetem
hosszú nyári túrákon
Milyen ruhát hordjak hosszabb kerékpártúrán? Mivel ezt a sportot elég későn, húszévesen kezdtem művelni, nem volt kitől tanulnom. Az elérhető szakirodalom szűkös volt, az interneten pedig csak angolul lehetett erről valamit találni. Kamaszkorom túrakerékpáros alapműve, Dr. Nagy Sándor Bicajoskönyve megemlítette a kerékpáros alsóneműk több anyagát, és a gyapjút találta a legjobbnak, mert az a nedvességet a rostok belsejében tárolja, ekképpen enyhén átizzadva sem hat nyirkosnak. A pamutról az volt a véleménye, hogy szárazon nagyon jó hőszigetelő, de átizzadva olyan, mint a hidegvizes borogatás. A poliamidról (nejlonról) szólva megjegyezte (2. kiadás, 1988. 74. o.): "Nedvszívás tekintetében a pamut tökéletes ellentéte. Én legalábbis úgy érzem magam benne, mintha idegen izzadságban fürösztenének. Gyorsan szárad, nagyon nyúlékony, de mérettartó és rugalmas."
A kilencvenes években, mikor önállóan túrázni kezdtem, hétköznapi ruhában jártam úgy gyalog, mint kerékpárral. Rövidnadrág, szandál vagy sportcipő, pamutpóló - mint a hőskorban, vagyis a XX. század közepén. A rövidnadrág alatt sima pamut alsógatyákat hordtam. Mivel ekkor már elég testes voltam, gyaloglás vagy tolás közben a combjaim összeértek, és fél nap alatt csúnya kimaródásokat szereztem, amiket rendszerint fehér vazelinnel igyekeztem orvosolni - otthon vagy a túranap utáni éjjel. Úgy láttam, ezen nemigen tudok változtatni, s talán ezért is szoktam le a hosszabb gyalogtúrákról. (A másik ok a bokám megfájdulása volt negyven kilométer után.) Rövidnadrágból kezdetben a hétköznapi sortokat viseltem, de hamar átnyergeltem a víztűrőbb, jobban mosható "gumigatyákra" (valójában kemény műszálas nadrágokra). Alkalomszerűen kipróbáltam a pamut bermuda-nadrágokat is, mert mókásan lengedeztek tekerés közben, és jobban járt bennük a szél.
2003 körül ajándékba kaptam egy kerékpárosmezt, és hordtam is, de nem nagy meggyőződéssel, mert hamar összement, és azt hittem, hogy ez a kerékpárosmezek törvényszerű sorsa. Ez sokáig elriasztott tőlük. Mindenesetre vettem melléje néhány alsóruhát az alább részletezett fajtából, melyeket azonban csak kivételesen viseltem önmagukban, a legtöbbször rövidnadrág alá véve.
A 2010-ig kizárólagosan hordott pamutpólóim törzsállományát a túlélőtúrákon kapott, az évek során igencsak kinyúlt emlékpólók szolgáltatták. Ezeket kényelmi okból választottam, mert a nyári melegben azonnal felszívták az izzadságot. De aztán rászoktam a hosszú túrákra, ahol bizony sűrűn kellett volna mosni őket, és ezt fölöttébb körülményesnek találtam. Ráadásul menetszél híján borzasztó melegem volt bennük, és bevizezni sem volt jó őket, mert úgy hamar bebüdösödtek. A világos pólók elég hamar össze is koszolódtak kézpiszokkal vagy sárral, és ezt a túrán nehéz volt kézi mosással kihoznom belőlük. Pólókészletemnek tehát ki kellett tartania a legközelebbi kempingig, ahol akkutöltés végett kéthetente amúgy is megszálltam. Ez gyakorlatilag tíz pólót jelentett, amit már a hőskorban is túlságos szibaritaságnak láttam.
Emlékezetem szerint 2012-ben történt meg az a váltás, ami ennek az írásnak a gerincét adja. Ekkor a már meglévő, de csak alkalomszerűen használt három futónadrágom [rövid, közepes és hosszú] mellé a Decathlonban vettem még pár rend hasonló ruhát mindennapi használatra. Ez egyrészt lebernyeges, könnyű műszálas pólókat jelentett, másrészt ruganyos, testhez simuló, térd fölé érő alsóneműt. Az anyaguk poliamid és elasztán volt, betét nélkül.
A műszálas futóruhák fő hasznát abban láttam, hogy botránkoztatás nélkül lehetett bennük nyilvános helyen strandolni, és utána nem kellett átöltöznöm, hanem rajtam száradtak meg. A használt darabokat elég volt sima vízzel átöblítenem (pl. vadvízi fürdéskor), pár naponta pedig kézzel, szappannal meggyömöszölnöm valami nyomóskútnál, és legkésőbb öt nap után másikra cserélnem. A kempingekben bedobtam őket a mosógépbe, vagy a csapkagylóban puszta kézzel mostam ki őket. Ez korábban a pamutpólókkal csak több menetben sikerült, és az eredmény nem volt mindig meggyőző.
Ezek a műszálas pólók lazán lógtak rajtam, így nem a verítéket vezették ki vagy szívták fel, hanem a szelet engedték át. Ezért az izzadság jó része a pólón belül párolgott el, maga után hagyva a sótartalmát, mely aztán meggyűlve és a bőrömmel súrlódva kiütésszerű tüneteket okozott. Ezen is a napi szintű öblítés és a pár naponkénti csere segített.
Ugyanez a szempont vezetett rá arra, hogy tengerparton biciklizve a sóssá vált nadrágot még aznap lecseréljem, illetve hogy sós testtel ne biciklizzek sokáig. Így sikerült ötven napos túrákat is teljesítenem kimaródás vagy elfertőződés nélkül. Természetesen nemcsak út közben fürödtem meg, ahol lehetett, hanem minden este, mégpedig kulacsból, szappannal.
Emlékezetem ezt az átállást már csak lezárultságában őrzi, ezért most jónak látom felidézni néhány fórumos írásomat a Kerékpáros topikból:
* * *
Nemo *** 2008.10.29 00:04:35 (165533)
Érdekes téma ez a hidegben biciklizés. Ami azt illeti, az én tapasztalataim nem általánosíthatók minden további nélkül, mert erősen körbe vagyok rakva fókahájjal. Ezért a törzsem soha nem szokott fázni, a fejem már kis sebességnél is erősen forrósodik. Egyedül a kezemet és a lábujjaimat kell valahogy védeni. A mostani szlovákiai túrára vittem egy sisakot, egy rozzant esőkabátot, egy pár félcipőt és egy pár műszőrmével bélelt bőrkesztyűt, és ez olyan jól kiegészítette a rövidnadrágot és a pólót, hogy 5-10 fokokban is nagyon jól éreztem magam. A pólóim tudtommal pamutból vannak. Ha rájuk veszek egy akármilyen kabátot, emelkedőn tekeréskor már ki kell cipzároznom, mert túlmelegszem. És ez mínusz tíz fokban is pontosan így van. Fő, hogy mihelyst áttérek a lejtőre, mihamarabb begombolkozzam.
No nem mondom, a szeptemberi szlovákiai túrán sikerült eléggé betaknyosodnom, de ott öt-hat napon át 10 fok és hideg eső tett próbára, ráadásul esőkabátom se volt, csak rövidnadrág és póló, a hálózsákot pedig nem lehetett becipzározni. Ez nagy felelőtlenség volt a részemről.
Nemo *** 2010.01.17 15:01:45 (177330)
[...]
No, egy szónak is száz a vége: néha veszek én is modern ruhákat, pl. egyszer vettem egy latexból [helyesen: nejlonból] való futónadrágot, mert az könnyebben mosható a túrán és a munkába járáskor. Ami a hobbista kerekezés során való hasznosságot illeti: nem látok egetverő különbséget eközött és a szokásos ruhák között. Ezért is nem írom alá egy az egyben azokat a sajnálkozó ítéleteket, amelyek amatőrséggel, kocasággal meg hasonló minősítésekkel okádják le azokat a sorstársaimat, akik akár hétköznapi biciklivel róják az utcát, akár a pamutpólót kedvelik. Cserébe én se mondom férfiatlannak a párducnadrágot, és azt sem nevezem űrmanónak, aki mezben teker, és energiaszeletet harapdál, míg én a szendvicseimet pusztítom. Éppen elég ilyen pökdösőháborút láthatni nyugati bicajos fórumokon, sőt ott már meg is merevedtek a frontok. Semmi kedvem az ilyesmihez.
Nemo *** 2012.09.12 13:48:31 (200909)
"A decathlonból öltözködni az ciki? Komolyan kérdezem." - Szerintem nem az. Én ugyan nem vagyok ennek mércéje, de talán az ott vásárolt futónadrág és mez tette, hogy a menők is visszaköszönnek már nekem, holott járgányom eléggé ütött-kopott, és kosár is van rajta. [...]
Nemo *** 2012.04.28 21:47:13 (196399)
Sokáig én sem akartam semmiféle kerékpáros nadrágot hordani. Aztán kaptam ajándékba (az iskolatitkártól) egy mezt (felsőrészt). Érdekes és kellemes élmény volt, hogy nagyon jól szellőzik, átfúj rajta a szél. Hamar vettem hozzá egy hosszabb és egy rövidebb párducnadrágot, ahogy elneveztem. Ezek betét nélküli futónadrágok voltak, és főként az a tényező vezetett feléjük, hogy nagyon könnyen moshatók, gyorsan száradnak, azonkívül a szagot sem szedik magukba, ha pár naponta elöblítem őket egy túrán. Most három van belőlük a különböző évszakokra.
Nyilván nem mindenhová megyek be én sem ezekben a macskanadrágokban, de egészen bejáratott módon rájuk tudok venni rendes rövidnadrágokat. Monorra érkezve a városhatárnál szoktam ezt megtenni, és kifelé menet ugyanitt le is veszem.
Nemo *** 2012.04.28 22:24:30 (196402)
"Minek kell le-fölhúzgálni a nacit? Meg akarsz felelni a helyi közértesnek?" - Nem annyira a közértesnek akarok megfelelni (bár bizony annak is, különösen ha nőnemű - mert nekem meg férfi létemre van önkritikám), hanem a múzeumi dolgozóknak, a várakat és kastélyokat kezelő személyzetnek, az antikváriusoknak, és nem utolsósorban a diákjaimnak. Előttük az iskolában semmiképpen nem mutatkoznék cicanadrágban, és a múzeumba stb. sem szívesen mennék be így. Egészen más a helyzet a nyeregben ülve: ott ez stílszerű - persze ha leszámítjuk azt a körülményt, hogy általában sem vagyok tipikus példánya a mezes kerékpárosok táborának. Képzelj el egy medvét cicanadrágban: az vagyok én.
"A biciklisnadrágnál nemcsak a betét, hanem a varrások elhelyezkedése is számít." - A középső varrat engem sosem zavart, de a betétnek semmi hasznát nem látom, ráadásul nehezebben facsarható miatta a túrán elöblített vagy fürdőruhaként használt nadrág. Ezért szeretem jobban a futónadrágot. Meg persze azért, mert olcsóbb.
Nemo *** 2015.01.08 (221714)
"Ezek a csoda cuccok tényleg érnek vmit? [...] Ezekben a belülről légáteresztő, kivűlről szélálló cuccokban tényleg nem izzad az ember? Valahogy nem tudom elképzelni, max csak olyan embereknek, akik alig izzadnak vmit." - No, akkor életemben először dicshimnuszt fogok zengeni egy ruhadarabról. Ez pedig a betét nélküli futónadrág (cicanadrág, férfiasabban: párducnadrág) és a hasonló anyagú futó-vagy kerékpárosmez. Én a rettentően izzadó egyedek táborába tartozom, és hozzá nagyon vastag is vagyok (nyáron kb. száz kiló), így igen sokat számít, hogy megmarad-e a hideg veríték a ruhámon. A pamutpólón sokáig megmarad, úgyhogy fülledt időben rendszeresen ki is kellett őket facsarnom, ha sok volt aznap a hegymenet. Ugyanezért kényelmetlen volt boltba betérnem is, annyira gőzölgött rajtam a póló és a rövidnadrág, hogy lehetetlen volt büdösnek nem éreznem magam. A pamutpóló nehezen mosható ki túrán, lassan szárad és a facsarástól erősen nyúlik. Így idővel a legtöbb pólóm felmosórongyként végezte, ideiglenes jelleggel olykor már a túrán is.
Ezzel szemben a vékony, gumírozott, de a törzshöz nem tapadó műanyagszövet nagyon jól kiereszti az izzadságot, és érezhetően átfúj rajta a menetszél. Vagyis meg lehet alatta száradni. Kis túlzással napernyőnek is tekinthető, ami alatt az ember pucér felsőtesttel izzadhat. A túlzás a ruha színének szól, ami nálam mosástani és elbúvászati okból mindig fekete. Félkultúrhelyekre is be lehet benne menni, ha már száraz, mert ilyenkor kevésbé bűzölög. Mosni egyszerű, sőt egy nyomóskútnál pillanatok alatt elöblíthető. A tűző napon, testen hordva tíz perc alatt megszárad.
Nagyon kultúrhelyre való betéréskor természetesen illik rávenni a (kényelmi és esztétikai okból a combon feltűrt) párducnadrágra egy igazi rövidnadrágot, majd távozás után egy elhagyatottabb helyen feltűnés nélkül levetni. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az én futónadrágjaim mind térd fölött végződnek.
Egyedül a kerékpárosnadrág ülőbélése az, aminek a bűztartóságáról sok rosszat hallottam, éppen ezért nem is használok ilyet, hanem csak futónadrágokat. Hosszú túrán egy-két naponta cserélgetem őket, és alkalmas helyen (pl. csordakútnál, talajra folyatva) szappannal is elég őket elgyüszütölni, mosógépet nem igényelnek. Én az ötven napos nyári túrára öt nadrágot és ugyanennyi mezt vittem, és ez bőven elég volt. Mosásra kéthetente kerítettem sort a kempingekben, de ott is csak a mosdókagylóban.
"A másik kedvencem, mikor azt mondják, hogy rétegesen kell öltözni. Háppersze', majd biztos 2 percenként öltözök fel, meg veszek le a ruhát attól függően, hogy épp felfelé vagy lefelé tekerek" - Mint már a többiek is elmondták, mindenkinek a maga alkatához kell beállítania az öltözködési szokásait. Nekem a legnagyobb hidegben sem kell három rétegnél több, és ezek közt a szabályozás a cipzár fölhúzásával vagy leeresztésével történik. A ruhadarab levételét nem az emelkedők, hanem a magasabbra hágó Nap fogja előidézni. Hidegben pedig a szellőzésről elég egy kabát vagy dzseki nyitogatása útján gondoskodni, levenni nem kell. De a legfontosabb a egyenletes tempó, hirtelen megizzadások nélkül. Nekem éppen ma kellett harmincöt kilométert nyeregből kiállva megtennem a hidegben (mert letört a nyereg tartócsavarja), és így sokkal jobban megizzadtam, mint egyébként.
* * *
Eleinte még haboztam, hogy vajon kell-e a futóalsók alá külön alsónadrágot húzni. Ez visszatekintve eléggé banális kérdésnek tűnhet, de a kezdőknek bizony szoktak lenni ilyen kételyeik - mint amikor a hatvanas években Nyugatra látogató magyar turisták életükben először szereztek ananászt vagy kivit, és azon töprengtek, hogy meg kell-e hámozni evés előtt. Még a Bikemag egy 2016-os cikke is felkiáltójellel látja el a nemleges választ - mintha azt mondaná: "Tessék komolyan venni, mert nem magától értetődő." De magam is láttam, hogy bizonyos helyzetekben a párducnadrág túlságosan bizalmas és pongyola viselet, mert a férfiember ágyéktájának elég jól kivehetők benne a körvonalai. Ez persze jó alkalmat nyújt az ugratásokra, tehát először idéznék egy hozzászólást a különben nemigen szakszerű Gyakorikérdések.hu oldalról ("Kell a kerékpáros nadrág alá alsóneműt felvenni, és ha igen, akkor milyet?"): "Ha csini vékony férfi vagy, akkor nem, mert... :) Ha kövér vagy, akkor mindegy, úgysem téged nézlek." Másodiknak pedig egy rövid párbeszédet, amelyet egy 2015-ös, brahiból fölrakott fészbukos profilképem alá kanyarítottunk egy jó barátommal: "Társkeresős kép?" - "Ahhoz be kellett volna húznom a hasamat..."
Kissé komolyabban nézve a kérdést, megállapítottam, hogy ez az öltözet pár éve még merésznek számított (férfiak körében olykor buzisnak is tartották), de mára egészen elfogadottá vált. Nyilván van, akinek jól áll, különösen ha színes és márkás, míg az én hasamat inkább ápol- s eltakarni kellett a túrán. De harminc-negyven éves koromban már nem a hódítás vágya, hanem a szolid, elfogadható praktikum vezérelt, így döntöttem e viselet mellett.
Hőmérsékleti fokozatok
a kerékpározás közbeni közérzetem szempontjából
| -10 fok alatt | hideg idő | füles sapka, vastag kesztyű, dupla nadrág, pulóver és bőrkabát, kamásni, bakancs |
| -10...0 fok | hűvös idő | füles sapka, vastag kesztyű, póló és bőrkabát (vagy vékony pulóver és orkándzseki), sportcipő |
| 0...10 fok | finom hűvös idő | ellenzős sapka, (készenlétbe helyezett) vékony kesztyű, póló és orkándzseki, sportcipő |
| 10...15 fok | finom langyos idő | ellenzős sapka, póló vagy kerékpárosmez, rövidnadrág vagy párducnadrág, szandál |
| 15...20 fok | langyos idő | póló vagy kerékpárosmez, rövidnadrág vagy párducnadrág, szandál |
| 20...25 fok | meleg idő | póló vagy kerékpárosmez, párducnadrág, szandál, 1,5 liter víz |
| 25...30 fok | dögmeleg idő | ellenzős sapka, kerékpárosmez vagy csak kukásmellény, rövid párducnadrág, szandál, 3 liter víz |
| 30 fok fölött | kutyameleg idő | váltáspóló, váltásnadrág, ellenzős sapka, kukásmellény, rövid párducnadrág, szandál, 3 liter víz |