Pákozd
Velencei-tó-kerülő kerékpártúra
2025. október 23.

A nemzeti ünnep hidegfront előtti, szeles délelőttjén kocsival elhatoltunk a pákozdi arborétumhoz, melynek belsejében a Bartók Béla Unitárius egyházközség csapatának fele már készülődött - tűzszerszámmal és bográcsozó készségekkel. A csapat másik, túrázó fele rendes és elektromos biciklikkel indult neki a 31 kilométeres távnak.

Kiruccantunk a földutas parti út egy szakaszára, és a laposan sütő napfényben gyönyörködve beláttuk, hogy jobb lesz nekünk az aszfalton.

A kerékpárút az evezős sportközpont pályái mellett futott; itt megszemlélhettük a kajakozók, kenusok és kielbootosok edzését.

A kerékpárútra visszatérve rövidesen lemaradtam, és arra figyeltem fel, hogy valaki éppen elestéből tápászkodik az út egyik szögletében. Mint kiderült, egyik csapattagunk összeütközött egy szemből tekerő nővel - úgy, hogy valószínűleg mindketten hibásak voltak ebben.

Az út folytatása levitt a tópartra. Megálltunk egy kifőzdénél, giroszt ettünk, a társaságból többen kávéztak.

Egy csatornát átvelő kishíd után belefutottunk a velencei parti sétányba, ahol csak tolni lehetett a bicikliket a nagy tömegben. Én el is szakadtam a csapat zömétől, amely tudta, hogy ki kell kerülni ezt a szakaszt.

Agárdon csak egy pisilésre álltunk meg, aztán továbbvágtáztunk az erősödő szembeszélben. A szekér nagyon húzott hátrafelé, 14 km/h-s átlagommal eléggé lemaradtam.

Aztán a tó nyugati sarkánál a szél segíteni kezdett engem, így lassan utolértem társaimat. Nem álltunk meg Pákozdon sem, így amikor elénk került egy kis játszótér, jó lelkiismerettel letelepedtünk a tornapadokra, és megebédeltünk. A gyerekek hancúroztak, Juli tornázott.

Három óra körül értünk vissza az arborétumhoz. a csapat másik fele megvárt minket a lakoma maradékával, amit nagyon köszönök nekik. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, a gyerekek meglátogatták a közeli játszóteret ill. vécét.

Készítettünk néhány csoportképet is e szép nap emlékére.

Az eső éppen eleredt, mikor bandát bontottunk. volt, akiért bejött a kocsi, mások kitekertek a bemutatóház felé menő, de az idehozó ösvénynél kíméletesebben emelkedő úton. Mi is ez utóbbit választottuk, de következetesen toltunk, és közben megnéztük az állatkertet. (Erről sajnos nincs fénykép, mert a masinát elcsomagoltam a szekér végébe.)

Felpakoltunk és kocsiba szálltunk. Még megpróbáltunk benézni Norbert atyához Velencén, de nem találtuk otthon. Ezért fél órányit időztünk a város központjában lévő játszótéren, majd sebesen hazatértünk. Szépen végigdolgozott, és más okból is nevezetes nap volt ez, tudniillik ekkor tartották a Békemenetet és a brüsszelita ellenrendezvényt is, melyek létszámából kedvező esélyeket lehetett jósolni a jövő áprilisi választásra.