előző nap

a főlapra

következő nap

4. nap: VII. 30., szerda
Badacsonytomaj - Szigliget - Balatongyörök - Vonyarcvashegy - Keszthely
35 km, átlag: 13,7 km/h

A biciklire rátekintve meglepetve láttam, hogy a fedélzeti hőmérőmbe belemászott egy pók. Eleinte sajnáltam őkelmét, hiszen a tűző napon a megsülés veszélye fenyegette, ezért megpróbáltam a fedél ütögetésével kituszkolni - sikertelenül. Ezután egyre sűrűbb hálót szőtt odabenn, amely a végén megakasztotta a mutató mozgását. Pár nap múlva, egy újabb eső nyomán önként kiköltözött, de csak egy hónappal később jutottam hozzá, hogy egy bovdent bedugva szétszaggassam a hálót, és újra működőképessé tegyem a hőmérőt.

Kilenc óra körül kezdtük a reggelit, ételcsomagolást, majd tíz körül felcihelődtünk, és átbicikliztünk a templomba. Az áhítat nagyobb részét odakint töltöttem a gyerekekkel, akik téglákból medencefélét készítettek a murvás udvaron.

Ezután a római úton, majd rossz állapotú kerékpárúton áttekertünk Szigligetre. A családból egyedüliként a csapattal tartottam, és megnéztem a várat. A múltkori látogatásunk óta igencsak meggazdagították, többek között a végvárrendszerről szóló tartalmas szövegekkel, forrásszemelvényekkel. A biciklik eközben a kápolnánál parkoltak, Juli a gyerekekkel fagyizott egy jót.

Innen a györök-paphegyi magasparti kilátóponthoz másztunk fel, amely kevéssel a kerékpárút fölött van. Én csak Hamilton Mária Viktória angol báróné szobráig ballagtam fel, ahonnan a kilátás nyílt, míg többen a közeli büfékhez is elgyalogoltak, ahol étel és vécé is található.

Itt megbeszéltem Gombos Zolival, hogy lecsatlakozom a csapatról, és az alvó gyerekekkel a vízpartra megyek. Be is tértünk az első útba eső kis strandra 1500+700 forintért. (Négyéves kortól kellett fizetni, így Miklós még ingyen jött be.) Hamar fölébredtek; pancsoltak, saraztak. Valamivel hat óra előtt sikerült összeszednem őket - éppen akkor, amikor a csapatnak le kellett adnia igazolványait a szálláson. Emiatt a túra főszervezője mérges lett, és Juli útján megsürgetett engem.

Erőltetett menetben, háromnegyed hétre érkeztem meg a Pethe Ferenc Kollégiumhoz, Keszthely déli végére. Az udvaron leparkoltattuk a gépeket, és elmentünk vacsorázni (bőrös disznósültet kevés krumplival, sok káposztával). Utána még áhítat következett - a szálláshely folyosóján. Ezen én vettem részt; a kiinduló igehely a Róma 12,1-2 volt: "Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Juli lepihent, miután Bandit lezuhanyoztatta és ágyhoz készítette, de a gyerekek ki-be járkáltak a szoba és a folyosó között, és egyre hangosabbak lettek, ezért én is távoztam (nagy mosolyok közepette), megfürödtem Miklóssal és aludni tértem.