Fülöpháza
Balázs-napi BEAC-túra, 2025. február 8.

Több év is eltelt, amióta legutóbb Balázs-túrán vettünk részt. Ezúttal kocsival utaztunk el Kecskemét közelébe, Fülöpháza tanyavilágába, ahol a Balázs-kereszt jelentette a közvetlen úticélt.

A falu belterületéről kilépve egy rövid szakaszon javított földúton haladtunk, majd mélyhomokos talajút tette próbára szekerünket. Ezen pár percenként elhaladt mellettünk egy személyautó vagy trágyával megrakott, kettős pótkocsis traktor, jelezve, hogy a tanyákon ma is sokan élnek.

A kereszt háta mögött megvendégeltük egymást a hazaiból (mi sajtos rudat illetve fasírtot és hozzá zellersalátát vittünk), majd felfaltuk a püréhegyeket is Balázs egészségére.

Ezután továbbvonszoltuk magunkat a közeli homokbuckák szigorúan védett vidékére, ahol tizenöt éve jártam legutóbb. A gyerekek a szekérben utaztak, de sűrűn ki-kiszálltak futkosni, mászkálni.

A buckák legmagasabbikán a társaság szétvált: a többség továbbment nyugat felé, hogy elérje a hazavivő buszt.

Nekünk több időnk volt, ezért jó sokáig csúsztunk-másztunk a nevezetes buckán. Hogy ez azonos volt-e a tizenöt évvel ezelőttivel, azt nem tudtam megállapítani.

Három óra körül visszaindultunk a kocsihoz. A mélyhomokos út most kevesebb erőfeszítést kívánt, talán mert tudtuk, meddig tart.

A faluban még betértünk a Patkó Vendéglőbe egy kávéra, azaz hogy tisztába tegyem Miklóst. A hely eléggé sivár hangulatú volt, de a vécéje éppen alkalmas a célra. Kellemesen elfáradva kocsiba szálltunk, és estére haza is értünk.