14. nap: 2024. VII. 29. (h)
6,3 km
|
Juli reggel még elment futni; eközben én reggelit készítettem, és a gyerekeket a lehetőségig megetettem. A romlandó ételek egy részéből szendvicseket készítettem, a maradékot bekaptam. Kiálltam a kocsival az utcára, és felraktam rá a szekeret és a bicikliket. A gyerekek elég jól viselték az indulás körüli tevékenységet. A kárpátaljaiak is kijelentkeztek, röviden elbúcsúztunk. Eközben Juli visszaért: hozott kenyeret és mosogatószert, mert a következő szállásunkon ez is elkelt. A szállásadónk búcsúzáskor még felajánlotta, hogy augusztus 16-20 között térjünk vissza hozzá - és ezt tervbe is vettük.
|
|
|
Körülbelül fél tizenegyre átkocsiztunk Siófok nyugati végére, a Balatonszabadiba vezető út közelébe. A kiszemelt helyen, a Verebesi utca egy telkén egy bérlőféle család él, sátrazásra a telek hátsó sávja szolgál. Mögötte egy másik, elkerített földdarabon négy birka legelészik. Itt más vendégekre is számíthattunk, ezért stratégiai döntéssel azonnal fölvertem a sátrat az áramkiállás közelébe. Itt egy kútból, szivattyúval vizet is lehetett venni. A fogantyú nélküli, túlzárható gömbelzáróval büszkélkedő csap pisztolyos locsolócsőben folytatódott. Vízvétel céljára a háziak egy svédfogót hagytak nekünk a helyszínen, de Bandi hamar kitanulta a működését. Attól fogva többször is nyitogatta, és Mikessel vállvetve locsolt mindent a pisztollyal, amit ért. Míg én a sátrat vertem, a szekeret összeraktam és a matracokat fújtam, Juli két gyerekkel elment egy közeli játszótérre.
|
|
|
Körülbelül háromkor indultunk el az aranyparti fürdőhelyre. A pótülésbe most Mikes szállt be, Bandi meg nem volt hajlandó a szekérbe ülni (ez lefokozta volna őt a maga szemében), ezért kikönyörögte, hogy saját kisbiciklijével jöhessen. Az M7-es autópályán egy erősen domborodó felüljáró vitt át, ehhez kellett igazodnom. Bandi szépen áttekert rajta. Ezután a terepet nem ismerve a Szabadi úton és a 7-es út mellett vezettem le karavánunkat a vasúthoz, holott a kerékpárosoknak ajánlott környékbeli utcákon könnyebb dolgunk lett volna. Ez volt Bandi első éles bevetése biciklin. A mellékúton szépen tekert, de a főút járdáján, erős lejtőn kifordult a kezéből a kormány, és kiborult alóla a bicaj. Ez tanulságos eset volt: a továbbiakban a lejtőket ki fogjuk kerülni.
A parton csak mi felnőttek fürödtünk, mert erős szél fújt. A helyi vécé bezárt, ezért vizet venni sem tudtunk.
|
|
|
Hét óra körül értünk haza, a kisbiciklivel az első kosáron. Miklós már aludt, mikor hazaértünk. Ezt kihasználva segítettem a lakótárs srácoknak sátrat verni. Nekik 4+2 személyes, előteres, nagy Quechua sátruk volt, és bizony elkelt a tapasztalatom, mert önállóan most próbálták először fölállítani. (Például az előtér fémoszlopait összecsúsztatás helyett beleverték a talajba pótcöveknek, az üvegszálas rudazatot pedig a földbe szúrták, s nem az alsórészen található fülekbe.) Megbeszéltük azt is, hogy mobiljukat a mi elosztónkon tudják tölteni délelőtt - mert hosszabbítót bizony nem hoztak magukkal.
Mikes fölébredt; kapott tejet, és bebújt a sátorba. Őt a hajlatokban, Bandit viszont teljesen lezuhanyoztattam a slagban megmelegedett, de ennek fogytán hideggé vált kútvízből, majd ágyba bújtunk. Az autópálya zaja nem csitult, így hajnali kettő körül fölébredtünk rá. A kis matrac eresztett - újrafújtam. Megállapítottuk, hogy elkelne még egy pokróc és lepedő: ezeket édesanyám fogja hozni holnap. Hajnaltájt a hideg enyhült, és sikerült aludnunk egy csöppet.