Zsivány-sziklák, Dobogókő
gyalogtúra szekérrel, 2024. október 28.

Egy szép őszi napon családilag, édesanyám társaságában fölkerekedtünk, és elkocsiztunk a Kétbükkfa-nyeregbe, ahol ingyen lehet parkolni, ellentétben a Dobogókőn szokásos óránkénti 400 forinttal. Kiszálltunk, és beültettük gyerekeket a szekérbe. A sokáig erősen lejtő sárga rózsafüzér, majd a S+ jelzésen leereszkedtünk az országút egy lentebbi darabjáig. Utunk során gyűjtöttünk piruló galócát és gyűrűs tuskógombát. A gyerekek itt jobbára gyalogoltak.

A folytatásban bemásztunk egy látványos sziklahézagba, majd könnyen járható erdőgazdasági murvaúton felkaptattunk a Zsivány-sziklákhoz.

Itt utolért bennünket a Potyautassal a kéken nevű, fészbukos szervezésű, többségükban fiatal édesanyákból álló túrázó csapat, akik a hátukon hozták a mieinknél kisebb gyermekeiket. A hálón látható filmes beszámolójuk szerint vezetőjük nagyon élvezetes és tartalmas túrát nyújtott nekik. A mi gyermekeink rögtön bevették magukat egy gyökértányér alatt kiképezett menedékbe, majd nagy kedvvel szaladgáltak az avarban. Ezen felbuzdulva kézen fogtam, és egy kis nyergen keresztül fölvezettem őket egy kisebb kőtömb tetejére, ahonnan a fősziklát nagyszerűen lehetett látni.

Innen leereszkedtünk a szikla alatti horpadásba, és jót mászkáltunk az avarban.

Ezután visszavezettem a gyermekeket a szekérhez, és édesanyámra bíztam, hogy etesse őket. Mi pedig Julival bejártuk ezt az átkelést, majd fölkaptattunk a nagy sziklára is.

Csak ekkor vettem észre a fényképező lencséjén a fogdosásból származó zsírfoltot. Letöröltem, és gyorsan visszaugrottam, hogy legalább a sziklát jobb minőségben lefényképezzem. Ha jól emlékszem, hasonló időjárásban utoljára kb. negyven éve jártam itt. (Télen 2006-ban is erre vetődtem.)

A sárga kereszten fölmásztunk Dobogókőre. Az emelkedő szekérrel is leküzdhető maradt, de a gyerekek a kultúrtájra érkezéskor kikívánkoztak belőle, és a lábukon hódították meg a magyar turistaság e szent hegyét.

A hordozós csapatot még a helyszínen találtuk. A mieink közösködtek velük egy kicsit a fajátszótéren, majd miután Bandi valami félreértett szón sírni kezdett, elvittem őt a csúcskőhöz kilátást nézni.

Elsétáltunk az Eötvös Loránd menedékház mellett, majd letekintettünk a mélybe. A Börzsöny már párában volt, de a közeli völgyek élvezhetően látszottak.

A levegő hűlni kezdett, miközben befaltuk elemózsiánk maradékát.

A kezdetben tervezett magányos legyaloglás és autós visszajövetel helyett megkerestem a párhuzamosan levivő Z+ jelzést, amely az eddigieknél sokkal keskenyebb, és a végén technikásabb is volt, de szerencsére végig lejtett.

Összecsomagoltuk a szekeret, és egy temetőlátogatás után hazatértünk Pécelre.