Cserépváralja
kerékpáros üdülés gyermekekkel, 2024. április 3-6.
E gyűjteményben Juli képei JJ kezdőbetűkkel szerepelnek.A tavaszi szünetben húsvét után adódott egy kurta hetünk kirándulásra. Úgy döntöttünk, hogy gyalogos, kismotoros és biciklis túrákra is felkészülünk, és annak megfelelően pakoltuk fel a kocsit az indulás napján. Nosza, kerestünk és találtunk is egy csöndes, szép parasztházat Cserépváralján. Ez a Falusi Vendégház nevet viseli, és a kurta Akácfa utca kezdeténél áll. Mindenkinek ajánlhatom, mert igen olcsó, komfortos, és a közelben lakó gondnoknénivel is jót lehet beszélgetni.
1. nap: április 3., szerda
Első kirándulásunk a Munkás Szent József-templomot érintve a piros jelzésen a Cserépvár alá vezetett. A gyerekeket a szekérben toltuk fölfelé, bicikli nélkül. Egy földutas kerülő erejéig letértünk erről, mert nagyon meredek és szűk ösvénnyé vált. A hegytető alatt egy bezárt ifjúsági tábor áll, melyet elvileg a Szentistváni Mezőgazdasági Zrt. kezel. Az utólagos internetes keresés szerint már jó pár éve nem működik.
A közeledő alkony miatt nem folytattuk utunkat a várhoz, hanem a közösségi teremnek használt templom és a török kút csinos pavilonja mellett elhaladva a rémesen meredek és szűk piros jelzésen ereszkedtünk vissza a faluba.
2. nap: április 4., csütörtök
Másnap egy nagyobb túrát tettünk, melynek bemelegítéséül megnéztük a szállásunk háta mögött lévő, riolittufába vájt pincehelyiségeket.
A falu déli végén felváltottunk a Cserépvár felé menő rozzant aszfaltútra. Erről egy magaslati ponton jobra térve megkerestük a Mangó-tető kaptárköveit, név szerint a Kis- és a Nagykúpot. Természetesen a szekeret nem toltuk le hozzájuk, hanem először én ereszkedtem le oda Bandival, aztán Juli egyedül. Miklós végigaludta az egész kitérőt. Megfigyeltem, hogy legutóbbi ittjártam óta a jelzett szekérút sokat romlott.
Huszonegy éve még sokkal rendezettebb állapotban volt, és a ma itt talált, 2004-ből származó mérleghitelesítési jegyzőkönyv tanúsága szerint alkalmasint még működött is.
3. nap: április 5., péntek
Emlékszem, tizenhét éve havas időben már megcsodáltam ezt a csodálatos szurdokot. Most pedig lehetőségem adódott, hogy fiacskáimnak is megmutassam. Gumicsizmát húztam rájuk, és a szurdok alsó végén levezettem őket a patakhoz.
Közülük csak Bandi tudta gondtalanul élvezni a benne való járást, mert Mikest kézen fogva kellett visszatartanom, hogy ne üljön bele lépten-nyomon az öttől húsz centiig mélyülő vízbe.
4. nap: április 6., szombat