Pécel
Mikulás körüli túrák gyerekekkel
2023. december 6-9.

A városi Mikulás a szokásos módon hatodikán este érkezett hozzánk. Fényben úszó autójával megállt az utcánk felső végében, mi meg felsétáltunk hozzá. A korábban érkezett gyereksereg már kezdett hazafelé ballagni, de mi is kaptunk ajándékot.

Másnap hajnalban vastag, puha hólepel fogadott. Eltakarítottam a bejáratból, és alig vártuk a hétvégét, hogy egy jót szánkózhassunk a közeli domboldalban.

Az idő el is érkezett. Két gyermekünket ráültettük a szánkóra, és elindultunk fölfelé. Sajnos a havat az autók már lejárták az utcák közepéről, így csak a peremen tudtam húzni őket. Ott viszont senki sem járt, és változatos hepehupákkal tett próbára bennünket.

Az erős oldallejtés miatt a szánkó egy egyébként ártalmatlan helyen felborult, és Miklós arccal a hóba esett. Úgy döntöttünk, hogy Juli hazaviszi őt, én meg Bandival folytatom a túrát.

A mi dűlőnk a prózai Kopasz-hegy névre hallgat, bár abban az időben, amikor a telket megvettük, az ingatlanosok igyekeztek a nemesebb hangzású Smaragdvölgy névvel idecsalogatni a kiköltözőket. A valódi névhez híven a dombtető közelében egy szép nagy szántó található; itt akartunk néhányat csúszni. Sajnos a hó már annyira tapadt, hogy a legmeredekebb részen is csak futva tudtam Bandit értékelhető sebességgel lefelé vonszolni. Szánkózás helyett hógolyóztunk hát, persze csak amolyan kisgyermeki módon, azaz én meggyúrtam a golyót, Bandi meg maga elé ejtette a hóba.

A dombtetőn még csak épülő házak állnak, mert itt ér véget Pécel. Visszafordultunk a Páskom-lakópark új játszótere felé, és ott is feltúrtuk a havat. (Bandi hókotrójával letakarította az egyik padot.)

Ezután a kezem fázni kezdett, és rábeszéltem fiacskámat, hogy térjünk haza ebédelni.