előző nap

a főlapra

következő nap

8. nap: X. 25., szombat. 7³⁰ – 20⁴⁰
Hédeli-nyereg (Hiadel'ské sedlo) - Hédel (Hiadel') - Zólyomlipcse (Slovenská Lupča) - Besztercebánya (Banská Bystrica) - Zólyom (Zvolen) - Korpona (Krupina) - Gyűgy (Dudince) - Ipolyság (Šahy) - Parassapuszta.
Táv: 105 km.

Reggelre 1,9 fokig hűlt le a levegő. Hasfájás és hasmenés gyötört, valószínűleg a Korytnica-fürdőnél tegnap este vett forrásvíztől. Csak fél nyolckor keltem, de hiába vártam a köd eloszlását. Hát ebből sem lesz csúcstámadás! Dóval felé a jelzés vagy meredek, vagy sáros volt, de mindenképpen túl hosszú. Így hát a prózai tartaléktervet kellett előszednem, azaz leereszkednem Hédelre a kék jelzésen. Körülnéztem a gerincen, és nem láttam a szomszéd csúcsig sem. A nyeregben egy új építésű, lábakon álló menedéket találtam, amelyet szemmel láthatólag a hálózsákos turistáknak szántak, és valószínűleg medvebiztosnak tervezték. Egy régebbi trafóház is volt ott: a pántja két lakatra járt, amelyeket még jókora, ráhegesztett vascső-darabokba is belefoglaltak, hogy ütő- vagy fűrész-szerszámmal ne lehessen hozzájuk férni. Volt itt valahol egy régi bánya-vízvezeték is, de a sárga tanösvényjelet nem találtam. A szemeteskonténer mellett néhány olyan vasdarab hevert, amelyeket medvecsapda roncsainak véltem: egy drótkötél, egy hagyományos (rajzfilmbeli) csapda alakú gömbvas, meg egy U profilú, nagyfogas lemez. De ebben egyáltalán nem lehettem biztos, mert még életemben nem láttam medvecsapdát.

Gyalog kezdtem ereszkedni a dél felé vivő rossz földúton. Az erdőgazdaság kínjában néhány rönkfát helyezett el hosszában a mélyút leginkább vízjárta, kimosott helyeire. Visszatekintettem a hágóba: felhőben volt, körülöttem viszont immár gyengén sütött a Nap. Nem bántam, hogy lefújtam a gyalogos gerinctúrát, mert még mindig elég gyenge voltam a gyomorrontás miatt. Kisvártatva aszfaltútra értem, s ott egy kunyhónál letelepedtem: főztem egy jó szalonnás, kolbászos, húsos rántottát. (Nesze neked, gyomorrontás!) Valamelyest erőre kaptam tőle. Eztuán beértem Hédelre, amely egy kicsi hegyi falu. Itt ötezer koronára büntetik a szemétlerakókat. (Ez a felirat óriási szeméthalmok mellett szomorkodott.)

Zólyomlipcsén áttekertem volna, de a közepén elém ugrott a vár. Egy keskeny aszfaltcsíkon toltam föl odáig, melyet almafák szegélyeztek. A felújítás 2012-ig tart, ezért a belépés most ingyenes volt, de odabent nem fényképezhettem. A biztonsági őr nyitott ajtót a csöngetésre, és egy fiatal hölgy vezetett körbe. Elég gyorsan beszélt, sok mindent ezért nem is jegyeztem meg. Mesélt a XV-XVI. századról, reneszánsz építőkről, a murányi Vénuszról, részben betemetett kútról, égő gyantás toronyról, függőhídról, elfalazott lépcsőkről.

Továbbindulva még egy sort gondolkodtam azon, hogy megnézzem-e Besztercebányán a Közép-Szlovákiai Múzeumot, de mivel előtte leheveredtem egy órácskára az út mentén, ez el is döntötte a kérdést: kihagytam. A maradék pénzemet tehát édességbe öltem Korponán. Besztercebánya és Zólyom közt kicsi utakon, majd a 69-esen haladtam: pár bicajossal előzgettük egymást, de már lassultam. Zólyomban csak lőttem egy-két fotót, és mentem tovább.

Vágyálmaimban a Pestig való tekerés is felbukkant, de Ipolyság előtt hét kilométerrel letettem róla, mert eg Budapestet előre jelző táblánál túl soknak találtam a hátralévő távot. Még átugrottam a határon, és háromnegyed kilenckor sátrat vertem egy mezőszéli gyertyános-tölgyesben, amelyet némi bozótos szennyezett. A hőháztartásom - valószínűleg a gyomorrontás miatt - egy kicsit megbolydult, és érkezéskor már egy kicsit fáztam is. Holnap gyors hazaérkezést tervezek, esetleg vonattal, hogy legyen időm pihenni, mosni, az internetet pótolni, a műszakvezetővé válásra lelkileg felkészülni. Hazatelefonáltam, aztán sátrat vertem, és hullafáradtan már aludtam is.