Kisirtáspuszta
A HIKI / MEV / Bajza névre hallgató kulcsosház egy évtizede
A Gyenes és a Németh család képei, 1984–1994.

1984   1985   1986   1988a   1988b   1989   1990a   1990b   1991   1992   1993   1994   Utózöngék

1984

Nagyirtás. Én vakarózom, öcsém a nyelvét ölti.

1985

Nagybörzsöny

Nagyirtás

A régi kút a csongrádi kulcsosház előtt

1986

A hőskor. Dolgoztunk a szebb jövőért.

Vakolásból maradt homokot hordtunk el.

1988 - A Gyenes család képei

1988 - A Németh család képei

A képek egy része a Bandanaplóban, szöveggel is megjelent.

Parkolóhely a Tolmács-hegy oldalában

Lázas munka

Érsek-tisztás

Nagy pele a lavórban...

...és a fűben.

Erdei sikló.
A kép előtt belémharapott.

Kis járgány. Más képem nincs a vonatról.

Létrajavítás

Készül a röplabdapálya.

Bumeráng

Karón pörgő tálca

Egyszemélyes túra a Csóványosra.

*

Ősszel visszajöttünk.

Korallgomba

1989

Március 15-ét töltöttük itt.

Szüleink akkor még a gumibotoktól féltettek minket, amelyek minden évben "dolgoztak" e szent napon – az ellenzék szervezte tüntetéseken. Mi csak a tüzelőt náspángoltuk a "Samu" nevű vasrúddal.

*

Gimnáziumi tábor beszámolója, további képekkel: Nagyirtáspuszta, Nagybörzsöny.

1990 - A Gyenes család képei

1990 - A Németh család képei

E képek forrása: Gimnáziumi félosztály-kirándulás.

Egy korábbi táborozás során otthagytunk egy "Botond" névre hallgató húszkilós vastömböt a házban, motorbovdenre erősítve. Ezzel akartuk kiváltani a "Samut." Az A alakú villanyoszlop vízszintes rúdján keresztülvetettük a bovdent. (Még 2006-ban is megvolt ennek tárgyi emléke, a rúdra szegezett súrlódáscsökkentő bádoglemez.) Egyikünk felmászott és fölemelte a "Botondot," miközben a másik a bovdent húzta lentről. Aztán az első leszállt, majd a vastömb vezényszóra elindult lefelé, hogy helyzeti energiáját hasznos munkává alakítva felaprítsa nekünk a tüzelőt. Ezen a társas kiránduláson muszáj volt figyelmeztető feliratot elhelyezni a közelben: a képen látható táblát egy romos vízműházból szereztem, belakkoztam, és végigcipeltem az egész úton, Nagybörzsönytől gyalog a házig. Aztán később hazahoztuk. E túrán inkább csak szimbólumszerepet játszott, de annak igen sokatmondó volt. Bővebben erről egy másik beszámoló szól.

*

A tűzifa felaprításának egy elvetendő módszere. A második próbálkozásra össze is nyomódott a nagylábujjam, dőlt belőle a vér. A körzeti orvos ezután a következő igazolást írta számomra: "Nevezettnek lábára esett 1 tuskó. Kérem a testnevelés órák alóli felmentését."

*

*

A Korom-bérc

A néhai Bőrös kulcsosház, már ekkor romosan.
Van róla nagyobb kép is.

Archív kép a Bőrös kulcsosházról, 1969/70-ből.

*

Készül a puskapor...

...de aztán füstbemegy.

1991

Megfigyelhető a ház állagromlása.

Ehhez a táborhoz (ha nem csalódom) élénk emlékeink kötődnek. A Hegyes-orom oldalába mászva mindenki két kézzel szedte a gombát. Egy lemezes sárga gomba ürügyén azonnal fogadást kötöttem, hogy "ez márpedig nem sárga gévagomba, hanem világító tölcsérgomba." (Akkor még nem ismertem azt a szabályt, hogy "úriember biztosra nem fogad.") Abban maradtunk, hogy a háznál meghatározzuk. De mire utolsóként kullogva hazaértem, már valaki beledarabolta a gombapörköltbe, és - áldassék a neve - nem szólt róla egészen addig, míg az első hányás-hasmenés be nem ütött. A gombát végül Nagyirtáson határozták meg nekünk, ahová segítségért futottunk. Valóban világító tölcsérgomba volt, amit egy nap alatt ki lehet heverni.

1992 (?)

1993

Az idők alaposan elkomorultak mostanra. A házat már nem a MEV bérelte (mert tönkrement), hanem a Bajza utcai iskola. Ők első intézkedésként közbevették léckerítéssel, amin azonnal fel is mászott egy kisstílű betörő a tetőre, és a a padláson át a konyhába jutott. Jobban haragudtunk a kerítésért, mint a néhány tönkretett szarufáért és cserépért, mindazonáltal megjavítottuk. Pár évig még ott volt a léckerítés (úgy emlékszem, 1996-ban is, mikor egy egyszemélyes túráról hazafelé elvetődtem ide), aztán lebontották, mert az erdőgazdaság nem akarta kifizetni a munkát a Bajzának. Még szép: övé volt a faanyag.

1994

E képek forrása: Egyetemi csoporttábor.

A tábort nem én szerveztem, hanem évfolyamtársaim, mégpedig a közeli BKV-kulcsosházba. Jól emlékszem, a "mi" házunk ekkor még be volt kerítve.


Utózöngék

Az eltelt időben a kulcsosház gondnoka Grósz György lett, aki 2014-ig, lebontásáig óvta és gondozta a házat, ahogy tudta.

A házban 2004-ben nagyszabású rendezvény volt a kisvasút ünnepén. Ghiml honlapján bőséges képanyagot találtam erről.

Megjegyzések:

  • A képeket részben nagyított fotóanyagból, részben nagyítatlan negatívból vagy diapozitívból szkenneltem. Kiterjedésük kb. 900×600 képpont, helyfoglalásuk 50–100 (ritkábban 200) kilobájt. A JPG-tömörítés mértéke 20%, a színmélység FF-ben 8 bit, színesben 24 bit.
  • Saját képeim helyett egyetlen tömörítvényt közlök, ami a fájlnevek tekintetében nincs átfedésben a nagy túraoldal anyagával, de képanyagában igen. Jobb egérgombbal kell letölteni: 10MB
  • Amikor első fényképezőmet megkaptam (1986), fél napokig rohangáltam vele a bőgő szarvasok után az erdőben, persze hasztalan. Ezeket a semmitmondó képeket mind kihagytam. Hasonlóan mellőztem a a csóványosi kilátóban készített fekete-fehér tájképeket 1988-ból.
  • Sok mindenről egyáltalán nincs képünk: a kisvasútról (holott éveken át láttuk, amint talpfákat és embereket szállít), a felduzzasztott patakról és a csobogóról, a fent említett Botondról, a röplabdáról, a gyilkosos játékról, a tévénézési kísérletekről, a csongrádiaknál szokásos céllövészetről, és még bizonyára sok másról.

    Németh Ferenc
    nemo44@hotmail.com
    233-2940 este [Ez a szám már nem él - NF.]