Túrabeszámolóim stílusa
(avagy így próbálok írni)

Helyesírás:

A határesetektől és a stilizáló fordulatoktól eltekintve az akadémiai szabályzatot illik követni. A Word helyesírás-ellenőrzője első menetben jó segítség lehet, de a szava nem szentírás. A gépelési hibákat mindenesetre kiszűri. Mindenképpen ajánlatos a már megalkotott szöveget pihentetni és újraolvasás után megfésülve közétenni.

Törvényesség:

A szöveg ne tartalmazzon olyat, ami a törvénybe ütközik. A leggyakoribb hiba a forráshivatkozás nélküli átvétel vagy a plágium (más tollával ékeskedés). De figyelni kell az uszítás és a rágalmazás veszélyére is.

Szóválasztás:

A pongyola, nyegle, illetlen, parlagi és magyartalan szavakat és fordulatokat száműzni kell. A múló ismertségű divatszavak és szakkifejezések csak fűszerként szolgáljanak. Az idegen szavakat lehetőség szerint magyarral kell helyettesíteni, esetleg megmagyarázni.

Mértékletesség:

Mindkét irányban. Akár öröm, akár felháborodás folyik tollunkból, hiteltelenné válik, ha unos-untalan a forrásponton van. Ne csak egy húron játsszunk, s a felfrissülés érdekében időnként pihenjünk írás közben.

Mozgalmasság:

A sok névszóképző (-ság, -ás, -ni stb.) és a létigék ismételgetése elszínteleníti, személytelenné teszi a szöveget. A mondatokban lehetőség szerint szerepeljen cselekvő alany, akár csak névmás formájában is. A magyar nyelv jellegzetesen az igékre épül, a főnévi állítmányú mondatokat (sokszor a létige hiánya miatt) nehezebben fogjuk fel az olvasott szövegben.

Szellemesség:

A kínálkozó célzások és poénok tényleg "üljenek," és érthetően legyenek leírva.

Szövegegység:

A magyar próza mestereinek és az igényes nyomtatott sajtónak az olvasásával elsajátíthatjuk a hazai olvasó számára természetesnek ható szövegalkotási módszereket. A szövegnek legyen sajátos, de érezhető ritmusa. Az egyhangúságot enyhíthetjük a felsorolások átszerkesztésével, nyelvtani párhuzamosságok átrendezésével. Az értelmi szöveghangsúlyért a szórend felel: jó, ha ez a helyén van.

Tartalmasság:

A szöveg mindig szóljon valamiről. Szerkesztetlen hangulati hullámok és gomolygó képzettársítások csak módjával valók túrabeszámolóba. Ezalól természetesen vannak kivételek, de nagyon el kell találni a szavakat, hogy ez a stílus huzamosabban is élvezhető legyen.

Egyértelműség:

Ne a homályossága miatt kelljen egy mondatot újraolvasni. A csak hangsúlyozással egyértelművé tehető szófűzéseket át kell alakítani. A gondolatnak minél nagyobb része kerüljön át írásba. A divatos hangulatjelek (:-), ;-), :-D, :-O, :-() nagy mennyisége csak a fogalmazás gyatraságát ismeri be, de nem segít rajta.

Tömörség:

Ha valamit rövidebben is el lehet mondani, ezt választom: nem szabad túlterhelni az olvasót a betűk mennyiségével. Inkább egy sokadszorra megszült ötletes félmondat, mint két sietve írt, ellaposodott egész. (Sok író és szónok felismerte már, hogy tömörebb fogalmazáshoz több idő kell.) Az "egyrészt - másrészt," a "noha," a "bár" és egyéb, páros szerkesztést igénylő módosítószók ne nyúljanak át túl sok szó fölött, mert beleszakadnak az igyekezetbe, hogy a hosszú mondatot összefogják.

Követhetőség:

Az egy mondatba zsúfolódó sok színtelen kötőszó és módosítószó élvezhetetlenné teszi a szöveget. Ilyenek az és, az is, a nem, a mert, a de, a még, a már és mások. Összetett gondolatok kifejezésekor jobban "átjönnek" a hosszú kötőszavak: a pedig, a viszont, a hiszen stb. De nem tömegével: ezeket és a tekintetében-, alapján-szerű névutókat ne halmozzuk. Ha ellentétet akarunk kifejezni, akkor inkább az egymást követő mondatok sorából rajzolódjon ki ennek gondolati íve (egy bekezdésen belül), s ne oda-vissza dadogó félmondatok feleseljenek egymással ötletszerűen egymás mögé toldozva, ahogy eszünkbe jutnak a pro és kontra tényezők. Ilyenkor az olvasó nem tudja, melyik tényező a győztes, és figyelme megreked az ellentétes hatások közt. Ismerni kell a viszont, a bár, a jóllehet, a holott, a másfelől és hasonló ellentétkifejező szavak jelentésének árnyalatait, alkalmazásuk szórendi kötöttségeit.

Képiség:

A hasonlatok, szólások, ízes vagy jópofa mondások feldobhatják a szöveget. Akár néhány közhely is befér. Természetesen nem szabad erőltetni a dolgot, mert modorossággá válhat.

Jóhangzás:

Az érintkező szóvégeken ne torlódjon túl sok mássalhangzó, az egymást követő e-k számának leszorítása, suta mondatvégződések kigyomlálása. Ezt "érzésre" kell csinálni, pl. felolvasással vagy a szöveget másvalakinek odaadva.

Könnyű olvashatóság:

Minden bekezdés után legyen egy üres sor. A kis betűméret, a túl sok betűt tartalmazó sorok kerülendők. A hangsúlyosnak szánt szavakat ki lehet emelni, de csak mértékkel.

Önirónia:

Sokat segíthet egy kínos helyzet vagy kudarcba fulladt próbálkozás írott visszaadásában; voltaképpen az énvédő mechanizmusok egyike, és segít elnyerni az olvasó jóindulatát.

Idézetek:

Legtöbbször a helyi táblákról, múzeumokból; máshonnan a forrásnak legalább utalásos megjelölésével. A hitelesség elsődleges követelmény még az interneten is, sőt éppen ott a leginkább. A könyvek alapesetben megbízhatóbbak az elektronikus forrásoknál. A helyiek beszámolói torzíthatnak, ezt minden effajta idézetnél érzékeltetni kell.

Tapintat:

Az országról és népéről csak megfontoltan szabad általános kijelentéseket tenni. A turista még kevésbé gyalázhatja azt a tájat, ahol vendégként jár. Az élő személyeket illető kényes témákban körülírást, elhallgatást vagy szándékos homályosságot kell alkalmazni. Minél kevésbé tud védekezni egy személy, intézmény vagy létesítmény, annál enyhébben kell bírálni a hibáit és jobban hangsúlyozni erősségeit. Erre nekem is saját káromon kellett ráébrednem, mikor egy túlélőverseny pontőrét minősítő ítéletem az iskolaújságban is megjelent. Alkalomadtán kiderülhet, hogy valamely kérdésben nincs igazam, s ilyenkor könnyebb a visszakozás is.

Becsületesség:

A hencegés, nagyotmondás előbb-utóbb visszaüt. A külső körülményeket nem szabad mértéktelenül hibáztatni. A kudarcot el kell ismerni, és ha menet közben "savanyú volt a szőlő," azt is.

Egyebek:

- Mellérendelő szerkezetek a mondatokban: a sok birtokos szerkezet, vonatkozó névmás, indoklás és egyéb alárendelés csökkenti a szöveg olvashatóságát.
- Egy mondatban ne legyen több kettőspont, pontosvessző, gondolatjel
- Egyértelmű utalások a szövegben, de nem terhes sokaságban
- Szóismétlések kerülése (rokon értelmű szavakkal), a mozgást jelentő kulcsszavak variálása
- Stilizálás pár tájszóval, de csak hitelesen
- Olykor a régi igeidők használata
- Még ismert, de alig használt magyar szavak alkalmazása
- Erős kifejezések (persze csak módjával)
- Kétértelmű szórend kiegyenesítése (pl. "a tufa tortaszerű ábrázata ellenére fölhorzsolhatja helyett jobb így: "tortaszerű ábrázata ellenére a tufa fölhorzsolhatja)