[FORRÁS:]

DR. SIKLÓSSY LÁSZLÓ
A MAGYAR SPORT EZER ÉVE I-III.
MÁSODIK KÖTET:
SZÉCHENYI-WESSELÉNYI ÉS MÉG EGY NEMZEDÉK
1820-1874.

BUDAPEST, 1928.
AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI TANÁCS KIADÁSA

E könyv fejléceit, záródíszeit és iniciáléit Haranghy Jenő festőművész rajzolta.
A nyomdai munkákat a Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. végezte.
A mélynyomású mellékleteket az Athenaeum irodalmi és nyomdai r. t.,
a képnyomó dúcokat Weszely fotokémigrafiai r. t. szállította.
E könyv nyomdai munkálatai 1928 január 21-én, Szent Ágnes napján értek véget.
Isten legyen velünk!

626

A VELOCIPÉD.

Drais báró, a feltaláló - A Draisine és a Vélocipède. - A találmány Angliában. - Az első hír Pesten 1837-ben. - A velocipéd 1867-diki párizsi világsikere a magyar sajtóban. - A kengyelfutó gép. - A Vasárnapi ujság jóslatai. - Kerekesló és javított velocipédek. - Női velocipédverseny híre Pesten. - A karrikatura meghatározza, mikor kezdődött a pesti velocipédezés. - Hol és mikor árulták az első velocipédeket. - Szápáry Iván gr. istállója. - Kerekeskorcsolya. - Széchenyi 1825-ben megcsodálja. - Kerekeskorcsolyázás a Nemzeti Színházban 1850-ben

E

LŐBBI fejezetünket a gépkocsiról amaz emberi törekvésnek szenteltük, amely végeredményben a lovat kívánta helyet­tesíteni. E helyettesítések egyik része idegen erőre, például a gőz vagy szél erejére támaszkodott, másik része pedig magára az emberi erőre. E második csoportba sorakozó kísér­letek a tulajdonképeni ősei a kerékpárnak is, melynek ez alkalommal meghagytuk a régiesebb velocipéd elnevezését. Mindenesetre csodálatos, hogy az újkor századai számtalan «magátóljáró» kocsi­típussal kísérleteztek, mindenkor négykerekűvel. Mentalitásukat annyira telítette az évezredes kocsitípus, hogy annak minden fölös és terhes alkatrészét magukkal vitték kísérleteikbe; arra nem gondoltak, hogy a kerekek számát csökkentsék és hogy könnyedén, egy vagy két kerékkel próbálják az emberi erőt és ügyességet egyesíteni.

A mai kerékpárnak e Columbus-tojásmegoldása Drais báró (1785-1851) nevéhez fűződik.

Drais báró «kamarás és erdőmester» már 1813-ban bemutatott Károly badeni nagyhercegnek egy emberi erő által hajtott kocsit, amely a bécsi kongresszuson Sándor cárt is vitte egy próbaúton, igazi sikere azonban azzal a kétkerekű járművel volt, amelyet a Karlsruher Zeitung 1817. évi augusztus 1-iki száma ismertetett meg először a nyilvánossággal. E forrás szerint a járműnek, amellyel a báró már nagy­szerű teljesítményeket vitt végbe, alapgondolatát a korcsolyázás adta meg; maga a jármű lényege két kerékre alkalmazott nyereg, amelyen elhelyezkedve az ember, lábával a földről továbblökdöshette magát. A továbblökések céljára a cipő orrát meg kellett vasaltatni. E járműben felismerhetjük kerékpárunk ősét. Azonos mind­kettőben az első kerék útján való kormányzás, ellenben az ősiből hiányzik minden megkönnyített erőátvitel. E nagy fogyatékosság dacára is az új jármű gyorsan hírre tett szert. Drais már 1818-ban küldött néhány példányt Párizsba, hol a készülék rögtön megkapta a vélocipède és draisienne vagy draisine nevet. Ezek közül a vélocipéd ragadt e típushoz.

Drais 1819-ben Angliába is importálta találmányát. Itt nagy volt a sikere,

627

A velocipéd győzelme: Szápáry Iván gr. (l. 102. és 126. l.) istállója 1870-ben. - Klic Károly rajza 1869-ből.

628

KERÉKPÁROS KÍSÉRLETEK A XIX. SZÁZAD ELEJÉN

Kengyelfutó gép. Velocipede.
A Vasárnapi Ujság 1863. évi közlése szerint.

Itt már fa helyett acélból készí­tették, tisztában voltak azon­ban vele, hogy sporteszközzel és nem közlekedési eszközzel áll­nak szemközt. Erre mutat a Dandy Horses és Hobby Horses elnevezés. A velük való sporto­lásra külön «lovagló iskolák” alakultak, amilyen volt a szép metszetben is megörökített Johnson's Pedestrian Hobby Horse Riding School. Széchenyi és Wesselényi épen e divat forrpontján jártak Londonban; nyilván látták is. Állítólag lé­tezik egy metszet, mely Széchenyi István grófot egy ilyen hobby-horse-zal ábrázolja. Maga Drais báró megrészegült sikereitől, olyannyira, hogy tudni sem akart találmánya bármiféle javításáról, aminek következmenyeképen 1851-ben Karlsruhéban elszegényedetten s kigúnyoltan halt meg.

A draisináról emlékezett meg a Honművész 1835-ben, amikor (l. 622. 1.) a «néhány év előtt divatban volt dresine, vagyis gyalog-sebes-futó gépely»-ről tett említést. Mindenesetre ez a bicikli első magyar elnevezése.

A draisina-velocipéd egy fajtájáról emlékezik meg a Pesten Füskuti Landerer által az 1837. esztendőre kiadott Közhasznú Honi Vezér című kalendárium is:

- Utazó erőmű. Yorkban igen nagy lármát csinált egy matrózruhába öltö­zött embernek odaérkezte utazó erőmívével, mint ő nevezte. Ezt ő maga találta fel s áll egy karikából, mely épen olyan nagy, hogy egy utazó személyt felvehet, körülfogván annak testét. Ezen karikának két oldalából egy-egy tengely nyúlik ki vízirányosan, mindeniken egy könnyű kerék lévén, mintegy hat lábnyi átmérőjű s egy pár támasz szinte mint maga a karika kitömve a könyök alá. A test annyira emeltetik fel, hogy a láb mégis épen eléri a földet, hogy azon teendő rugással a két kerék mozgásba hozassék. Az egész erőmű egy emelcső által kormányoztatik, melyen a kéz nyugszik s ezen készülettel, mint a feltaláló állítá, meglehetős úton 9 angol mertföldet haladhat egy óra alatt. Maga a mester oly gyakorlott vala, hogy erőművét tetszése szerint igen nagy könnyűséggel forgatta és állítgatta meg.

629

A KENGYELFUTÓGÉP PESTEN

M

ÁSNAK jutott a dicsőség a velocipédet megjavítani s a ko­moly sport szolgálatába állítani. A német Milius elszigetelt kísérletezése után Michaux Ernest francia mechanikus kon­struált 1855-ben egy triciklit, 1864-ben pedig egy pedállal hajtott kétkerekű velocipédet, amely óriási sikert aratott az 1867-es párizsi világkiállításon. A Vadász-és Versenylap azon melegében meghozta a hírt a pesti sportembereknek: - «Velocipede a neve Párisban azon kétkerekű kis gyalogkocsiknak, melyeket a kormány­kerék segélyével a bennülő maga hajt. A hajtáshoz kis gyakorlat szükséges; nyolc angol mérföldet egy óra alatt könnyen hátra lehet tenni bennök; a legjobbnak ára 200 frank. Párisban nagy a divatja a velocipédeknek; délelőtti 9 órától 1-ig a Cascada körüli téren tömérdek néző nézi és sok műkedvelő gyakorolja ezen új sportot, kik között herceg Murát Joachim, herceg Sagan, Mr. Blount. gr. Aguado, gr. Orgeval, gr. Saint Sauveur és mások a legbuzgóbbak. Némelyek oly ügyesek már, hogy egy óra alatt 15 ang. mföldet haladnak legkissebb fáradság nélkül. Őszre nagy ver­senyeket terveznek, mellyek tere a Champs Elysées Rond-Pointjétől Saint Cloudig terjedne. Kísérletek is történtek már s e távolság 13 perc alatt lőn hátrahagyva. E versenyre nagy fogadások köttetnek.»

Michaux 1868-ban Párizsban megalapította az első Velocipédgyárat. Földi boldogságban azonban neki sem volt része; vége sokban emlékeztetett Draiséra: 1873-ban szegényen, elmegyógyintézetben halt meg. A megjavított párizsi velocipéd diadalútja azonban nem volt feltartóztatható. 1868 őszén a Vasárnapi Ujság konfe­rálja be az új velocipédet Kengyelfutó-gép címen:

- Egy év óta beszélnek és írnak e gépről, amely arra van hivatva, hogy sze­gény ember is versenyezhessen a lovagokkal. Igen egyszerű az egész; a két láb hajtja, a kezek kormányozzák. És oly gyorsaság fejthető ki, hogy egy óra alatt 12 angol mérföldnyi út hátunk megett marad. Párisban már nagyon el van terjedve, majd minden családnál található. Versenyeket rendeznek, fogadásokat tesznek rá, ép mint a lovakkal. Van háromkerekű is: az kényelmesebb és inkább nők használják. Most már olyat készítenek, a melyhez kocsis is alkalmazható. Az úr úr marad: henyél és halad. Kilátás van rá, hogy az emberi erő helyett a gőzt fogják alkalmazni bele. Akkor aztán csak kormányozni kell és hipp-hopp hírével utazunk. Sőt még vizekre is akarják vinni a kengyelfutót.

- Ezelőtt néhány eszten­dővel még tréfásan emlegették az élclapok a gőzlovat. Ugye, készül? Fölülök rá, csak hozzanak Pestre is, és én is lovagolok a városerdő­ben, nem csupán a méltóságos urak. Gyerekjátékformának lát­szik, pedig fontos találmány lehet az élet kényelmesebbé tételére.

Favázú kerékpár az 1860-as évek végéről. A Közlekedési Múzeumban.

630

JAVÍTOTT VELOCIPÉDEK

Csupa kiváncsiságból is szeretnék élni még vagy 50 esztendőt, hogy lássam, mi ügyeseket talál ki még az emberi ész.

Velocipéd az 1870-es évek ele­jéről.
A Közlekedési Mú­zeumban.

A Vadász- és Versenylap 1869-ben már női velocipédversenyről is be tudott számolni. «Ősapáink - úgymond - kik ha Pestről Bécsbe készültek utazni, elébb gyóntak, áldoztak és végrendeletet csináltak, mit szólnának, ha jelen közlekedési eszközeinket látnák. Mit szólnának a vasút, gőzhajó, közúti locomotiv és tramway-hez? És mindenekelőtt mit szólnának az újkor legújabb vívmányaihoz, a Velocipède és Podoscaphe-hoz? A Velocipède szerkezetét már ismerjük; hasonló hozzá a Podoscaphe vagyis «lábhajó», ennek kerekei is a lábak tiprása áltál hozatnak mozgásba (v. ö. 624. l.); itt csak annyit rólok, hogy rövid idő előtt egy francia fogadást kínált az angoloknak arra, hogy ő Podoscaphe-ján 3 óra alatt Boulogneból Doverbe hajózik!»

Egy nagyobb mérvű Velocipède-verseny legközelebb Bordeauxban tartatott a Parc de Bordelais-ban vagy 5000 ember előtt. Először több uracs jockey öltözetben robogott el szélsebességgel a nézők szemei előtt. Nagyobb kiváncsiságot keltett az erre következő «hölgyverseny.» Erről megtudjuk, hogy Mlle Louise, Julié, Amélie és Marion versenyeztek apródkosztümben a díjakért es hogy az első Mlle Louise lett egy félkerékhosszal. E hírből pesti dámáink is meggyőződhettek, hogy az új sport részükre is nyitva áll.

Mindennél jobban érdekel azonban bennünket, hogy vajjon nálunk mikor kez­dődött el a velocipédezés sportja? Erre teljes biztonsággal azt mondhatjuk, hogy 1868-ban. 1869-ben u. i. a Vasárnapi Újságban már velocipédhirdetést is találunk, még pedig az augusztus 8-iki számban, melyben a Kertész és Eisert cég Pesten (Dorottya-utca 2. Magyar Király című szállodával szemközt) közli, hogy mulat-

631

KEREKES KORCSOLYA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

tatásul raktáron tart legújabb szerkezetű Velocipédeket, melyekről szívesen szolgál árjegyzékkel és használati utasítással.

Ebben az 1869-es esztendőben már komoly lapjainknak jóegynéhány hír­adását láttuk, de kívülük már a vicclapok is megszólalnak és karrikaturistáikkal már megrajzoltatják a velocipédező pesti polgárt. A Borsszem Jankónak ebben az eszten­dőben Klic Károly a rajzolója. Két nagyszerű karrikaturát kapunk tőle. Az egyik egy zugligeti kirándulást ábrázol. (l. 613. l.) Pompás sportképet kapunk címen: pon­tosan megkapjuk az alacsonyvázú velocipédet. Ugyanilyen - fából készült- velocipédje van Közlekedési Múzeumunknak, amely kiállításra került az 1926. évi sporttörté­nelmi kiállításon; korát épen e karrikatura segélyével sikerült megállapítanunk. Amíg ezen a képen a velocipédező polgárt látjuk, addig a másik képen a velocipédezést abban a beállításban pillantjuk meg, hogy sejthetőleg a következő 1870-es évben már arisztokratáink átnyergelnek lovaikról a vasparipákra. Igy értendő a kép, amely Szápáry Ivánnak, a kiváló turfembernek istállóját mutatja 1870-ben. (l. 627. l.) E képen magas velocipédeket látunk. Amikor tehát azt látjuk, hogy 1869-ben az irodalomba is behatol egy sport, joggal tehetjük annak kezdetét egy évvel korábbra, azaz 1868-ra.

Egyébként a velocipédezés intenzívebb divatja az 1880-as években kezdődik nálunk s így ennek tárgyalása következő kötetünkre marad.

Hogy mi ügyeset talált ki az emberi ész 1868 után 50 esz­tendővel, arról jobb nem beszélni. A következő 1869. évben ugyanez a lap augusztus 1-iki száma Javított velocipédek címen ismerteti a kerekes ló újabb formáit. Az egyik típus Samuel háromkerekű velocipédje. Ez teljesen ellenkezik az eddigiekkel, úgymond, mert míg amazokat lábbal kellett mozgatni, ezt kézzel igen kényelmesen s amellett gyorsabban lehet hajtani, míg a lábak a kormányzást végzik. E járművet Maryvilleben, Kansas államban (É. A. E. Á.) Samuel Izsák találta fel s szerinte sík­ságon 25 angol mértföldet lehet vele óránként megtenni. - A másik kengyelfutógép szintén amerikai találmány; hivatalos neve: Mc Donald (Amsterdam, N.-Y.) kétkerekű velocipédje. Ennél a két kerék tartója egy sajátos alakú, vascsőből készült keret, amelynek hátulsó s a kormánykereket befoglaló része vízszintes kört ír le, az első s a futókereket bezáró része pedig vízszintes villává szorul össze, melynek két oldala egymással párhuzamosan halad. Egész szerkezete olyan, hogy a lovagló könnyen s fáradság nélkül hajthatja és kormányozhatja. - Forrá­sunk a két típus közül a háromkerekű mellett tör lándzsát, mert az egy- vagy kétkerekű velocipéd alkalmas lehet a fiatalságnak mulattató eszközül, de a többkerekűből a mindennapi életnek igazán hasznos tényezője válhatik idővel.
M

ÉG EGY elintézni valónk van. Olvastuk, hogy Drais báró a korcsolyából indult ki s a velocipédnél érkezett meg. E kettő között azonban van egy közbenső sporteszköz: a kerekes korcsolya, ez a kis macska az oroszlánok között! A kerekes korcsolyáról először a pesti Gemeinnützige Blätter hozza hírül 1824 április 15-én, hogy Párizsban egy Dumas nevű úr lép fel a színházban mechanikus korcsolyákkal és mindazokat a figurákat megcsinálja, amelyeket a legkitűnőbb korcsolyázók a jégen. A következő 1825-ös esztendő július 21. napján Vincennesben Széchenyi István gr. két Montagnes russest talál egy nyilvános kertben és egy nagy négyszögletes téglákkal kirakott helyet, amilyent még sohasem látott, ahol kerekes korcsolyákkal lehet korcsolyázni.

Maga Pest Mayerbeer A próféta című operájának a Nemzeti Színházban 1851 májusában történt előadásakor látott először kerekes korcsolyázást, melyről a Remény című folyóirat a következőket jelenti:

- A darabban előforduló táncok közt legmeglepőbb a korcsolyák tánca, mely épen nem a belső szépség, hanem a táncosok mechanikai ügyessége s az egész spectaculum szokatlan bizarsága által ragadja el főleg a galéria embereit. E lát­vány igen sajátságos. Egy téli tájkép közepett a színpad deszkázata jégtáblához hasonló sima, fényes anyaggal van bevonva, melyen sajátos középkori öltözetű paraszt fiúk és leányok kerekekre alkalmazott korcsolyáikon le s fölcsúszkálnak, azután összes erejökkel különféle táncevolutiókat s merész fordulatokat produkálnak, - mi valóságos circusi tapsokat idéz elő a legfelsőbb régióban s jobban tetszik ott, mint a Próféta bármely művészeti szépségű helye.