A hosszú távú kerékpártúrázásról
Egy 2004-es kerékpáros topikos hozzászólásom szövege.

Az előzményül szolgáló hozzászólás idevágó részletei:

hallgatoozoo 2004-02-10 Szevasztok Cangások! :-) [...] Sokat nézegettem mostanában a (turista) térképeimet, és mindenfelé terveztem magamnak biciklitúrákat (hogy ha majd lesz biciklim és lehetőségem...:)); na és végül ezteta sok-sok szép túrát összeillesztve kaptam egy: "Országos hegyvidéki kerékpáros vándortúrát" :-) A következőképpen nézne ki: kb. 1000 km hosszan Tapolca-Badacsonytól Visegrádon át Nagy-Milic-Lászlótanyáig menne mintegy 15 hegység s dombság keresztezésével főként alacsony forgalmú mellékutakon és erdészeti műutakon Azt kérdezném tőletek, mint tapasztalt; sokat tudó kerékpárosoktól: 1) Jól tudom ugye, hogy Ilyesmi ma Magyarországon nem létezik? 2) Hallott-e már valaki ehhez hasonló dologról? 3) (Én úgy gondolom persze nagy buli lenne De:) Szerintetek lenne-e rá igénye a kerékpárbarátoknak?? Egyébként engem elsősorban az vezetett erre az ötletre, hogy bár ilyen hosszútávú gyalogos túraútvonalak már vannak (OKT;DDK;AK...), de biciklisek még nincsenek. – Na persze tudom, hogy a biciklisek elvileg ki volnának tiltva az erdei gyalogutakról, és talán éppen ezért nincsen ilyesmi tudtommal. Ha szerintetek lenne rá igény, akkor én mint ötletgazda:) kezdeményezném ezt a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetségénél.

Kedves Hallgatoozoo!

Az ötleted, komolyan mondom, nagyon jó. Ne törődj a fintorgókkal, nem akarnak ők bántani; csak azt hitték, hogy valami hiper-szuper maratoni teljesítménytúrát vagy jelvényszerző túrát akarsz alapítani. Az ilyesmihez nem elég egy ember, sőt olykor egy tucat is kevés. Útvonalat kijelölni, némelyest karbantartani, igazolófüzetet készíteni, engedélyeket beszerezni, satöbbi. Még az utóbbi (a jelvényszerző mozgalom) a könnyebb, mert ott nem téged fognak szidni, ha nincs víz és csoki a hegytetőn, vagy ha tomporon pörkölik a teljesítőket a vadászok, akiket szintén értesíteni kellett volna. De ez is nehéz munka, és sokkal könnyebb kritizálni, mint jól csinálni. Másrészt azonban egy jól megszervezett (kerékpáros) teljesítménytúra igen nagy társadalmi haszonnal járó esemény, és bizony viszi a kerékpárosok hírét. Még az én édesanyámat is sikerült rávenni egy vértesi 60 km-re (Kozma, októberben; én harminc éves vagyok), és az eső dacára is azt ígérte, hogy máskor is elindul.

De látom, te nem ilyet akarsz, hanem azt a fajta láncolatos rászabadulást az ormokra, amit oly kevesen űznek e hazában kerékpárral. Ennek eszközei a nagy csomag, a vadkemping, az igények lejjebbszállítása, jó adag szenvedés vállalása – és a gyümölcsei: töméntelen (közös) élmény, gazdagodó ismeretek, erősödő kötődés tájhoz, emberhez, több tonna fénykép, irigy ismerősök, satöbbi. Én is ezt a műfajt tartom a magam számára leghelyénvalóbbnak, és a gyalogos vándortúrázás után a leginkább hon-tudatosnak (hogy ezt a divatos fordulatot használjam).

Amint az írásodra érkezett válaszok, úgy én is megjelölném a szándék fő akadályát. Ez nem más, mint az 1996-os Erdőtörvény, mindannyiunk jó-rossz ismerőse. Eszerint "az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad." Kijelölt hegyi kerékpárút azonban tudtommal csak a Bükkben és a Budai-hegységben van (jelenleg). Máshol tehát tilos. [Ez nem igaz: az Aggteleki-karszton és a Mecsekben is van, és bizonyára másutt is, csak nem tudok róla.] Természetesen nem túl magas rangú közúton bárhol szabad biciklizni, még erdőben is, mert éppen attól közút. A turistatérképen ez sárga, míg a szaggatott sárga az "engedéllyel használható út." A fehér kitöltésű erdészeti magánutak már csemegék, de ott mindenben az erdészet (illetve a területkezelő) az úr. A legszebb helyekre két keréken mégis a murvautakon, dózerutakon lehet eljutni. Ezeket szaggatott szélű fehér csík jelöli. Azt hiszem, egy erdészt vagy természetőrt legfeljebb a murvaútra való ráhajtás tényének erejéig lehet meglágyítani, bár az ilyen közeg nagyon ritka madár. Ezért az én nem hivatalos tanácsom az ilyen ügyekben a következő: bátran használj a murvaúttal kezdve minden erősebb erdei utat, a földúton lelkiismereted szerint tekerj vagy tolj, a gyalogösvényeken feltétlenül tolj. (Az esetek többségében ez nem valami nehéz döntés.)

Ami az útvonalat illeti, az is nagyszerű. A kéktúrát nem a kerékpárosoknak találták ki, helyenként gyalázatosan járhatatlan is a számunkra, bár kétségtelen, hogy első bejáráskor én is annak mentén keresem a fő attrakciókat, azaz rátolom a gépet a kéknek ottani szakaszára. Mindenesetre az emelkedés, a természetvédelem és a járhatóság inkább alternatív murvautakat indokolna.

Az útvonal egységesítése biztosan vitákkal jár; esetleg informálisan, jelvény és füzet nélkül kijelölhetsz egy-két utat bizonyos tájegységekben, és beírhatod akár a topikba is. (Erre megvan az igény: a túraismertetők az erdőtörvény óta igen óvatosak, még Marek Tamás is visszafogja túraajánló lelkesedését dr. Nagy Sándor honlapján: "az itt leírt túrák szigorúan gondolatkísérletek, még véletlenül se próbáld ki őket!") Én, mint megrögzött kerékpáros bandukoló, nagyon szívesen olvasnám, kinek milyen gondolatkísérletei vannak.

Természetesen úgy az igazi a dolog, ha előbb bejárod az útvonalat, és ínycsiklandó fényképeket teszel fel róla valami elérhető helyre. Akkor meg fogják bocsátani neked azt a főbenjáró bűnt is, hogy újra feltaláltad a spanyolviaszt. [Azt tudniillik, hogy már létezik ilyen mozgalom.] Illetve van egy kivétel: ha társakat keresel egy-egy túrához, és hozzávetőleges útvonalat is mondasz, akkor meg fognak veled férni a "hevesebb vérű topiktársak" is. Ezt azonban nem illik huzamosan csinálni, mert szinte reklámnak minősül.

Ha egy utat kellő számú ember jár, akkor talán nagyobb az esélye, hogy hivatalos kijelölés díszpéldánya válik belőle. Pénz azonban biztosan nem lesz a jelzésfestésre, vagy a nemzeti park fog mindenhol közbekanalazni, mint a Bükkben is. A térképen ugyanis érzékelhetően több kijelölt kerékpárút van, mint a terepen.

Ez azonban nem zavarhatja a mozgalom elindítóit. A gyalogos turistajelzések kialakulása is eléggé dzsungelszerű viszonyok közt kezdődött, és a törvény akkor is a tulajdonosokat védte. Most pedig a tulajdonosokon kívül majdnem mindenkinek majdnem mindent megtilt, például a "vadkempingezést is." Íme: "82.§ (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen: a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;...". Még szerencse, hogy "80.§ (1) Az erdőterületen – annak rendeltetésétől függetlenül – üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles," (beh szépen lett mondva!) de rögtön így folytatja (érthető módon): "kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók."

Tehát tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Tilosban járunk, ez a helyzet. De talán méltányos megbocsátásért esedezhetünk, mikor meglátják irdatlan csomagjainkat és a talaj erodálására egyáltalán nem alkalmas közgumijainkat. Az erdészeket maga a bicikli zavarja, a természetőröket főleg a bütykös gumi. Arra ugranak, és nem véletlenül. Rossz hírünket ők is a budai hegyekben elszaporodott lejtőzős legénykékre alapozzák. Ügyelni kell, hogy ne adjunk rá okot, és akkor talán nem fognak megbírságolni.

Az Országos Kerékpáros Körtúra egyébként elérhető a www.kerosz.hu/kortura.htm vagy a www.mktsz.hu/turak/turak.htm címen [már nem élnek a linkek!], útvonallal, térképpel. Én leginkább aszfaltot látok benne mindenhol. A bükki szakasz pl. a következő: 10. Eger – Szarvaskő – Bélapátfalva – Szilvásvárad (29 km); 11. Szilvásvárad – Szalajka-völgy – Jávorkút – Lillafüred – Miskolc (49 km). Ami azt illeti, az engedélyezett kerékpáros ösvények ennél jóval többet is lehetővé tennének. Hasonlóan, az útvonal a Mátrának éppen csak az alját érinti, holott kitűnő murva- és aszfaltutak kapaszkodnak egészen a csúcsokig. Látnivaló, hogy a kitűzők elsősorban a településekre koncentráltak, nem annyira a természeti szépségekre.

Ha lesznek mindenütt ilyen kijelölt utak, talán vadregényesebb túratervet is el lehet valakivel fogadtatni. Úgy vélem, az Országos Kerékpáros Körtúra mellett helye volna egy Törvényes Kerékpáros Hegyi Vándorlásnak vagy mi a csudának az ország púposabb részein. Áthidaló megoldásként szóba jöhetne az is, hogy az OKKT bizonyos megállóiból hurokként ágaztatnád ki a hegyi szakaszokat, amelyek egy-egy többletnapot és -szállást igényelnének. Ha én valaha nekiindulok az OKKT-nek, akkor ilyen hurkokkal fogom telitűzdelni.