A kerékpárokra kirótt 40 km/órás sebességkorlátozásról
Egy 2001-es kerékpáros topikos hozzászólásom szövege.
Az előzményül szolgáló hozzászólást Kivi írta.

Egy hozzászólás erejéig én is beszállnék ebbe a terméketlen eszmecserébe (mert hiszen úgysem rajtunk fog múlni).

"a kerékpár jármű. Ha a forgalomban elvárjuk, hogy járműnek tekintsenek minket akkor el kell fogadni a járművekre vonatkozó korlátozásokat is." – No de akármilyet? Mert ezzel az erővel azt is meg lehetne követelni, hogy városon kívül nappal is égjen a lámpánk, hogy legyen nálunk pótgumi, pótizzó, ragasztókészlet.

"A seb. limit egyébként nem azért született meg, mert a kerékpárosok _másban_ kárt okoznának, hanem a saját epségük védelmében." – Ezzel teljesen egyetértek, de ez nem indokol egy mindenütt egyformán érvényes korlátozást.

"Ne akarja nekem bemagyarázni senki, hogy a bicajost 40 felett robogva a bicajjal ugyannyi veszély fenyegeti mint autóval." – Már csak a kérdés, hogy mennyivel kell az autónak mennie, hogy a veszély kb. ugyanolyan legyen. Ha készülne ilyen kimutatás (és pl. 120 jönne ki), akkor meggyőzőbb lenne a 40-es határ.

"De egyszerűbben is feltehető a kérdés: ha a személyautót, a tehert, a buszt, a lassú járművet, a motorkerékpárt limitálják, akkor a kerékpárt miért nem?" – Sőt, legjobb volna a gyalogost is, mégpedig 10-km/h-nál. Ő is a közlekedés résztvevője. Elképzelem, amint a busz után rohanok, és lemeszel a "közeg." (Na jó, ez rossz vicc volt.)

Komolyra fordítva a szót: a Teáltalad felhozott hitelesítési és betartatási probléma mellett számomra nagy súlyt kap a szabály ellehetetlenülésének veszélye is. A határ alacsonynak tűnik, így nem hiszem, hogy a többség ne fogcsikorgatva és behódolásszerűen tartaná be, hanem úgy, hogy szívvel-lélekkel azonosul vele.

Ha pl. 50-ben szabták volna meg a határt, akkor kevésbé lennék felháborodva, elvégre lejtőn ekkora sebességnél már beindul az endorfin, fülünkbe muzsikál a szél, és az emberfia nem érzi úgy, hogy éppen valami nagyszerűtől fosztja meg őt a hivatal.

Ez a véleményem persze szubjektív, és nyilván a balesetvédelmi meggondolások erősebben érvényesülnek nála. Felmerül azonban az is, hogy ezek a szempontok miért nem először a sisak kötelezővé tételét indokolták (legalábbis bizonyos úttípusokra vagy helyekre). Én személy szerint ezt könnyebben megemészteném, mint a 40-es korlátozást.

Volt már példa ebben az országban jó szándékkal elkövetett, de annál mulatságosabb rendelkezésekre. Most kettő jut eszembe: még az ántivilágban törvénybe hozták, hogy reggel 9 óra előtt nem szabad senkinek szeszes italt eladni. (A szakik persze ezután munkaidőben vették meg a sört.) A másik a mai buszajtó-nyitogatási rendszer. (Ezt sok buszsofőr maga sem tartja be, aztán meg a csuklósokon tett kivétellel a saját maga értelmét tagadja meg a rendelet.) Én ezt a 40-et önmagában is ilyennek látom.

Viszont azt el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb megszoknák az emberek ezt is. Sumákolással, kiskapuzással, legyintéssel – ki hogyan szokta. Az élet kialakítja a maga medrét.