Málha

Az interneten sok derék honlapgazda tartotta érdemesnek, hogy ajánlásként közzétegye, milyen felszerelést célszerű magával vinnie a turistának. Ők persze egytől egyig hozzátették: mindenki maga válogathat a felsorolásból túrájának típusa, a résztvevők száma és testi-lelki igényei szerint. Itt nem egy hasonló listát találhat az idetévedő érdeklődő, hanem saját egyszemélyes biciklitúráimhoz háttérként szolgáló dokumentumot, amely ennélfogva az én igényeimet tükrözi.
Ez a gyűjtemény nem tart igényt arra, hogy bárki is tanácsként kövesse.

---

Régi málha

A régebbi években az alábbi kellékeket írtam elő magamnak ilyen-olyan túrákra. A listát (jóval rövidebb alakjában) először a 1993-as vízitúrára állítottam össze, aztán fokozatosan bővítgettem egészen 1996-ig, amikor aztán radikálisan visszametszettem, s azóta mindig az utolsó pillanatban, rutinból csomagolok. (Már korábban sem írtam bele a bográcsot, a szódásüveget vagy a tűzfújó alumíniumcsövet, melyeket csak egy-egy vízitúrára vittem el, aztán magam is kiselejteztem.) A listához semmiféle megjegyzést nem fűzök, mert így, a maga kezdetlegességében a legkedvesebb emlék számomra. Ma már jó néhány eszközt fölöslegesnek ítélek vagy mással helyettesítek, ezeket külön nem jelöltem.

BICIKLITÚRA, VÁNDORTÁBOR, ÁLLÓTÁBOR, SÍTÁBOR ÉS VÍZITÚRA VEGYESEN

SZEMÉLYES HOLMI

cipő szandál zoknik farmernadrág mackóruha rövidnadrágok alsónadrágok

fürdőnadrág trikók pólók pulóver esőköpeny sapka sál

kesztyű pótszemüveg sícipő síléc biztosítótű sígumi viasz

EGÉSZSÉG

törülköző szappan fogkefe fogkrém sebtapasz sebhintőpor

jódampulla géz utánzsírozó napolaj gombáskönyv

EVÉS

kolbász lekvár só cukor citrompótló fűszeresdoboz majonéz

pirosarany erős paprika italpor leveskocka tészta olaj savanyúcukor

tányérok evőeszközök recés kés szendvicsek krumplipucoló konzervnyitó vaslábos

bögre merőkanál lyukas kanál vágódeszka vajastégely olajosflakon kenyereszsák

KULTÚRA

Biblia könyv fényképező vaku elemek zsinór zsebállvány

zsebsakk füzet írószer pénz személyi kisrádió

ÚTRA

hordó hátizsák meregetőszivacs térkép kulacs

brummogó fejlámpa kilencvoltos gumipók

TÁBOR

sátor hálózsák kispárna habmatrac talajtakaró erős nejlonzsák

műanyagkanna hátizsák szütyő nejlonszatyrok kisbalta befőttesgumi mosogatórongy

mosogatószer szárítókötél konyharuha szuku vécépapír zsebkendő újságpapír

SZERELÉS

pumpa pótbelső ragasztókészlet (ragasztó belsődarab csiszolópapír) vészdoboz (szelepek csavarok anyák alátétek égők golyók) középtengely pótkontra

koszorúscsapágy ékek csavarhúzó csillagcsavarhúzó csavarkulcsok laposfogó szigetelt huzal meztelen erős drót

küllők küllőanyák küllőhúzó kisolló olajozó láncszétszedő láncszemek olajosrongy

vizesrongy ragtapasz gyufa tű cérna gyűszű kiscsavarhúzó zsineg

Málha 2006-ból

Mutatóba ideírom azt a kikristályosodott poggyászkupacot, amelyet a 2006 nyári-őszi, többmenetes észak-magyarországi kerékpártúrára magammal vittem. Emlékezetből dolgozom, így egy-két tétel kimaradhatott, de nem a dokumentumhűség a célom, hanem valamiféle emlékbejegyzés hátrahagyása ezekből az évekből – arra az esetre, ha szokásaim a következő tíz év során ismét nagy mértékben megváltoznának. Az aláhúzott szavak egy-egy nejlonzacskót jelölnek. A szögletes zárójelbe tett [zöld szavak] olyan holmit jelentenek, amit csak téli túrára viszek magammal, és a [pirosak] olyat, amit csak nyáron. Tavasszal és ősszel a két csomagolási rendet vegyítem. Megjegyzem, hogy a Bükkbe rendszerint nem viszek sátrat.

BAL ELSŐ TÁSKA: Ruhák: 1 [3] trikó 1 [3] pár zokni 3 alsónadrág	JOBB ELSŐ TÁSKA: Ruhák: 5 [3] póló 3 [1] rövidnadrág fürdőnadrág
BAL HÁTSÓ TÁSKA Élelem: 1/2 kg kenyér vagy 5 zsömle vaj vagy vajkrém szalámi sajtféle [hús zsírban] 5 paprika majonéz pizzakrém kés [második kulacs] Egészség: gézpólya gézlap fásli ragtapasz sebtapasz fertőtlenítő kisolló vazelin vécépapír	JOBB HÁTSÓ TÁSKA Szerelés: pótgumi pumpa ragasztókészlet küllők csavarok fékpofák bovdenek fogók lemezkulcsok láncbontó racsnileszedő monoblokk-kihajtó egyéb vasak olaj zsír Ügyesség: fejlámpa akkumulátor tű, cérna fonal [Sátorrúd] Kultúra: térképek vásárolt füzetek, könyvek túranapló írószer
ELSŐ ZSEBEK esernyő szemét	HÁTSÓ ZSEBEK [csokik] csavarhúzókészlet esőköpeny pótzacskók
ELSŐ KOSÁR Fényképezőstáska: fényképezőgép teleobjektív zsebállvány tartozékok iratok mobiltelefon számlák belépők Egyebek: térkép iránytű nápolyi ropi [gyümölcs] gumipók sebességmérő szemtörlő rongy [sapka kesztyű]	HÁTSÓ PÚP hálózsák matrac [sátor] [száradó ruha] [hosszúnadrág pulóver]

Málhám 2012-ben,
az erdélyi túrán

Ekkorra nagyjából kialakult a göngyölőzáras, vízálló Ortlieb csomagtáskák megpakolásának rendje. A nagyobb egységek (pl. szerelőtáska, tisztaságcsomag) tartalma nemigen változott, ezért őket csak összefoglalva említem. Viszont ebben az évben már jó sok tapasztalatot gyűjtöttem a főzés köréből, sőt a legnagyobb hőségekben kezdtem már leszokni is róla. A főzés különböző fajtáit egy külön bejegyzésbe utalva itt csak a hozzávalókat sorolom fel.

Első kosár fényképezőstáska (iránytű, hőmérő, bicska, írószer, öngyújtó) lánclakat térkép erős tokban gyümölcs rágcsálnivaló	Kis váztáska küllőhúzó racsnileszedő lemezkulcs láncbontó imbuszkulcskészlet olajozó
Bal első táska pótvíz (3*1,5 liter) erős fényű lámpa aksival sárga mellény szép ruha (zacskóban) bevásárlószatyor (készétel kis tégelyben) szúnyogriasztó esővédő nejlonzacskók esőkabát	Jobb első táska szerelőtáska pótküllők készétel nagy dobozban (pörkölt húsos főtt tészta, ill. hőségben: kenyér, kolbász, uborka v. paradicsom) tejeszacskóban sajt és kanál szappanoszacskó
Bal hátsó táska gázfőző nagy vaslábos hozzávalók (száraztészta, hús, hagyma, babkonzerv, pillepalackban zsír, bors, csípőspaprika, kömény, só) ruha	Jobb hátsó táska elektronika (aksik, töltők) könyvek, napló egészségügyi csomag tisztálkodócsomag tű, cérna, ragasztó ruha
Hátul keresztbefekvő nagy táska sátor hálózsák derékalj túrahátizsák túracipő vásárolt nagyobb könyvek vasalt ruha	A nagy táska tetején pótvíz (2,5 l) törölköző száradó mosott ruha

Mit miért nem viszek?

Elöljáróban megjegyzem, hogy eszem ágában sincs másokat lebeszélni az itt említett cikkek bármelyikének magával hurcolásáról. Tudatában vagyok spártai ízlésemnek, és nem is akarom senkire rátukmálni. Az indoklásul előcibált elveket mégis érdemes végiggondolni, mert alkalomadtán segíthetnek másoknak a számukra is fölösleges teher lefaragásában. Hálát adok az Istennek, hogy nem vagyok sem fázós, sem beteges, így vidáman állom az esőt, ugrálok bele folyókba, alszom az ég alatt és így tovább. Nagy igényeim sincsenek sem a szállást, sem a szórakozást illetően. Emellett borzadok a fölösleges tehertől, ami megnehezítené a legérdekesebb helyszínekre való bebújást, az odáig tartó csúszás-mászást.

Dr. Nagy Sándor, aki könyveivel megtanította nemzedékemet a kerékpáros túrázásra, ezt írja (Bicajoskönyv, Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1988. 91. o.) a felszereléssel foglalkozó fejezet vége felé: "Ne vigyünk magunkkal fölösleges holmikat. Éppen elég bajunk lesz azokkal a haszontalan tárgyakkal, szuvenírekkel, amelyeket út közben szedünk fel jártunkban-keltünkben. Nemcsak az abszolút fölösleges dolgokra gondolok, hanem a viszonylag fölöslegesekre is. (Ilyen pl. a minden elképzelhetővel felszerelt zsebtőr, amelynek fél kilójával szembenáll annak a könnyű fanyelű késnek a néhány dekája, amelyet ettől függetlenül is magunkkal viszünk, minthogy csak ezzel tudunk kenyeret vágni.)" – Ez az utolérhetetlen stílusú részlet híven tükrözi az én választási stratégiámat is, noha az említett, olvasásra igencsak ajánlott könyvében (utolsó kiadása: Frigoria, 1997) a szerző valamivel többet javasol hosszú távú túrához.

Ami az egészségügyi csomagot illeti, én beérem a fent felsorolt tételekkel (kötszer, vazelin stb.), mások azonban ügyeljenek legalább a megfázásra, a rovarcsípésekre, a fertőződésre, az allergiára, valamint minden olyasmire, amit szüleik vagy orvosaik a lelkükre kötnek. Táborvezetőnél (különösen ha gyerekekkel van) külön kérés nélkül is legyen egy nagy doboz le nem járt gyógyszer. Ez ügyben feltétlenül kérje ki orvos tanácsát, és ha kell, családanyákét is.

2007 körül tehát az alábbi indokból nem vittem magammal bizonyos tárgyakat. Az azóta bekövetkezett változásokat apróbb betűvel szúrom közbe.

● Főzőkészlet, edények. Nagydarab ember vagyok, és nem este, hanem reggel kívánok sok eledelt. Akkor viszont nincs értelme főzni, mert elmegy vele az idő. A kávé ártalmas, a tea önbecsapás; egyedül a tej ér valamit, de az hidegen a legjobb, és zacskóból is iható. A porított műlevesekben (Knorr, Maggi és társai) alig van ehető anyag, az igazinak a megfőzése pedig sokáig tart. Húst edényben sütni nagy fényűzés, legfeljebb a gomba készül el emberi idő alatt. Főzve esetleg valami tésztafélét tudok elképzelni vacsorára. Nyári túrán legtöbbször nem eszem a (késői) elalvás előtt. A legtöbb, amit elvinnék túrára (csakis a jó társaság kedvéért): egy könnyű vaslábos a sütéshez, illetve egy nagy bádogcsajka a főzéshez. Vágódeszkául a margarinosdoboz teteje, konyharuhául egy darab újság szolgál. Szalvéta sem kell a szendvicsekre: a boltban kapott kis nejlonzacskó helyettesíti.

2007 novemberében egy alföldi túrán kipróbáltam a gázfőzőt, és azóta is használom. A részleteket külön lapon közlöm.

● Konzervek, fűszerek. Legfeljebb hazai kolbász, szalonna, szagos sajt, de az se legyen túl nehéz. Sópótlónak jó a ropi vagy a pirosarany, cukor gyanánt meg a csoki vagy a nápolyi. Citrompótló és vitaminkészítmények helyett nyers gyümölcsöt és friss húsfélét kell fogyasztani. A szőlőcukor meg a pezsgőtabletták nem rendszeres fogyasztásra valók, hanem gyors segítségül nagy igénybevételek előtt. Én ilyenkor inkább leülök és elrágok egy tojásos-kolbászos kenyeret.

● Szörpök. Egy kétnapos kiránduláson diákokkal kellett átvágnunk a Gerecsén; sokuknak majd' leszakadt a keze a halmazatilag elkövetett kétliteres fantáktól, kóláktól és még ártalmasabb löttyöktől. Amellett, hogy a cipelő egyed sajnálja kiönteni őket, kibontás után hamar elveszítik élvezeti értéküket, és némelyikük három nap múlva mosogatólé-ízt kap. Ezek pótszerekkel teli, citromot-narancsot sose látott szirup- és kátrányhígítmányok, tehát nem oltják a szomjat. (Gyártóiknak éppen ez a céljuk: a szervezet egy liter után is inni kér, mert túl sűrűnek érzi saját folyadékállományát; hát ráisznak egy literrel, és ez így megy estig.) Azonfelül cukros lében nem lehet megmosakodni, míg a legnitrátosabb forrásvíz is ártalom nélkül megiható egyszer-kétszer, ennélfogva nem lehet kétséges, mi kerüljön a kulacsba. Vannak ugyan emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcslevek, de ezek méregdrágák. Nyáron az ország minden táján akad valami idénygyümölcs az út mentén: vagy ingyen a fákról, vagy olcsón az út szélén üzletelő kistermelőktől.

● Alkohol, dohányáruk. A kitágult tüdővel a szokásosnál is jobban elbánik a bagófüst. Az erdő nem szereti a csikkeket sem élve, se döglötten. A tömény szesz melegben hőgutához, hidegben kihűléshez vezethet, kerékpáron meg még balesethez is. Társaságban egy pohár sör vagy bor néha nekem is a gallérom mögé gurul, de nem tekerés előtt. (Sajnos nem hagyhattam ki ezt a pontot, mert újabban szaporodnak az olyan biciklisták, akik ilyen eszközökkel akarják élvezni az életet a nyeregben is.) Az ajzó- vagy kábítószerek úgyszintén életveszélyessé válhatnak.

● Mosószer, mosogatószer. Ruhát mosni szappannal is lehet (csapkagylóban), mosogatni meg vízzel, fűvel és homokkal. Egy-két hetes túrán a cél nem a patyolattisztaság, hanem a veríték eltávolítása.

● Napolaj, bőrápoló. Könnyen és sokat izzadok, ezért melegben hamar lemállana rólam minden ilyesmi. Verőfényben tehát inkább fölveszek egy fehér pólót meg egy napellenzőt. Este meg tisztára suvickolom a bőrömet, úgy könnyebb az álmom. Egyedül fehér vazelint használok, mégpedig kidörzsölődés ellen (és utána is).

● Illatszerek, piperék. Borotválkoznom szerencsére nem kell, csak fogat mosnom. A reklámokkal ellentétben kiadós erőlködéskor az izzadságszag mindig legyőzi a dezodort, de amúgy is modortalanság úri külsővel tüntetni az erdőben. Más a helyzet, ha van mögöttünk egy táborhely, esténként társasági eseményekkel, de az ilyen helyekre én is busszal-vonattal járok. A jól végigdolgozott nap csúcspontja az esti zuhanyzás a kulacsból, a megfelelő helyek végigszappanozásával. Ha ez nem volt elég, nap közben betérek egy fürdőbe, illetve kempingben vagy víz mellett alszom.

● Kalapács, balta, fűrész, ásó. Puha talajba a cövek kézzel is belenyomható, köves terepen pedig célszerű a helyszínen beszerezni egy szakócát. Murvás kempingben egyenesen arra való a többi vendég, hogy kölcsönkérhessük tőlük a szerszámot. Ami a tábortüzet illeti: erre nem jó az olyan fa, amihez szerszám kell. A jól gyulladó, régóta halott ágak a kívánt mennyiségben a földön hevernek: egy napi mennyiség már három-négy nagy fa alatt megterem, és legrosszabb esetben egymással apríthatjuk őket. Sátorrögzítéshez, ruhaszárításhoz sem feltétlenül kell ágat vágni: madzaggal, gumipókkal sok minden megoldható. A bicikli szerelésekor fölmerülő püfölésekre a nagyobb fogókat lehet bevetni. Manapság minden sátornak van alsó lapja, ezért a körülárkolás fölösleges (amellett, hogy barbár módon rombolja a termőtalajt). Aki óvatlanul nagy vízgyűjtőjű vízmosásba vagy gödörbe fekszik, árkok között is kiöntött ürgévé válhat. Tapasztalatból tudom: egy alig érezhető terephullám vagy lejtő teljesen megvéd még az egész éjszaka tomboló zivatar vizétől is – és a sátor alatt száraz marad a föld. Az ürüléknek pedig bőven elég egy pár centis gödröt kaparni valami faággal; kemény talajon a korhadó réteg alá pottyantani, s rá avart hordani, lenehezékelni.

● Törölköző, vastag pulóver, vastag nadrág. Legfeljebb télire viszek hosszú ruhát, hogy aztán két rétegben magamra vegyem éjszakára. Nyáron az esti mosdás után kivárom, amíg megszáradok, esőben meg elég valami régi ruhába törölközni. Ezek a gyapjú- vagy frottírdarabok rettentő sok helyet foglalnak, és ha mozgok, a legnagyobb hidegben is rámizzadnak.

E listából idővel a törölköző kikívánkozott, főleg a kultúrhelyen alvás esetére és a vízparti heverészésekre való tekintettel. A szárítása létfontosságú, és legalább hetente ki kell mosni, mert a puszta szárítás során egyre érdesebbé válik.

● Lélegző vízhatlan kabát, műanyag kerékpárosmez, -cipő. Kis esővel nem érdemes törődni, igazi esőben meg ez sem ér semmit. Van jó pár igénytelen útipólóm, azok nyugodtan ázhatnak. Ha városnézést terveztem, egy vékony nejlonköpeny fogja megmenteni a szép ruhámat a víztől, vagy ugyanaz az esernyő, amely a fényképezőt is védi használatkor. Télen a havat megfogja a kabát, esőben pedig nem indulok el. Külföldi hegyi túrákra legfeljebb egy nagy esőponyvát vinnék. A mez nem áll jól rajtam, rosszul is szellőzik, a toláskor meg nem jönne jól a fémpöcök a talpamon.

Ezek közül az első 2010-ben, a Balti-tenger partján mérgesen kiugrott a listából, ahol egész napokat kellett egy gombjait vesztett, loncsos esőköpenyben tekernem a jéghideg esőn. Azóta munkába járáshoz rendszeresítettem egy alubélésű, cipzáros orkánkabátocskát, ami tetemes mennyiségű hőt visszatart, és a víz is csak lassan szivárog át rajta. A kerékpárosmez dolgában is visszavonulót kellett fújnom, mert kitűnően átfúj rajta a szél, és sokkal könnyebben mosható, mint a pamutpóló. Három darab kerékpáros- vagy inkább futómez egy egész nyári túrára elegendő, ha ügyesen mossuk ill. cserélgetjük őket a kultúralvások közti időszakban.

● Cipő. Csak télen hordok bakancsot, minden más időszakban szandált. Ennek fő előnye, hogy kifolyik belőle a víz, és zoknit sem kíván. Mély sárban ritkán tocsogok, a kicsit pedig a szandál is elbírja. Esti papucsnak is kiváló, és sokkal könnyebben tisztítható. Nedves fűben, esőben a cipők is beáznak, és estére kialakul bennük a mosónőbőr.

Idő jártával ezt a kirekesztő állásfoglalást is árnyalnom kellett. Nagyon hosszú túrán, ahol a tönkreázott szandál illata azonnal bejárná egy előkelőbb kastély termeit, mégis szükségem támadhat egy tartalék-lábbelire - és az ugyanilyen túrákon újabban szokásommá vált magas középhegységbeli sziklamászások kedvéért ajánlatos, hogy ez egy erős sportcipő legyen.

● Távcső. A teleobjektíves fényképezőgép legalább olyan messzire lát, mint egy elfogadható súlyú messzelátó, és másra is jó. Alkalomadtán be lehet kapcsolni a digitális ráközelítést, és az elkészült képet kinagyítani: így kideríthetővé válhatnak olyan tereprészletek, amik az útvonalválasztáshoz kellenek.

● Kisrádió, szórakoztató kütyük. Az időjárást az ég alja megmondja reggel, s a nem várt rossz idő híre csak az álmomat rontaná el, a menekülésemet nem segítené. A politikai és sporthírek várhatnak hazáig, ha pedig a családnak van sürgős mondanivalója, esténként azt is megtudom. Elektronikus játékoknak semmi helyük az erdőben, és társaságban sem. A mobiltelefon is inkább a kisebb gyerekek szüleit nyugtatja meg, de több a visszaélés vele, mint a haszon, így több táborban – nagyon helyesen – a vezető házában marad éjszakára. A magamét az esti SMS-küldések kivételével kikapcsolva tartom, mert csak elfogyna az ereje a térerő utáni tapogatózásban. Ezen kívül ébresztőórának használom.

Az eltelt időben a hosszabb túrákon e kategóriában egy nevezetes kivétel jelent meg: a PDA, vagyis marokszámítógép, amelyre feltölthető akár szótár, útikönyv vagy letöltött netes cikktár is. A (leginkább súlytakarékosságtól ihletett) alábbi pontot is módosította az a körülmény, hogy nyelvgyakorlás végett idegen nyelvű könyveket is lehet rajta tárolni, s ugyanígy szakkönyveket is. Sajnos a legtöbb alapos könyvnek nem kapható sehol a digitális változata, ezért az ilyeneket indulás előtt nekem magamnak kell fényképezővel és Photoshoppal digitalizálnom a magam számára. (Ezt még megengedi a szerzői jogi törvény.)

● Szakkönyv, regény. A legtöbb esetben nem sok múlik azon, ha nem tudom meghatározni egy-egy föllelt növény vagy gomba faját; tanulni meg inkább célzott szaktáborban kell. A túrával kapcsolatos egyéb ismeretek jórészt ott vannak a turistaatlaszban vagy a térképen, de a földrajzórák se vesztek kárba. Egyéb szórakoztató vagy épületes olvasmányt csak téli túrára viszek, ahol már hatkor letáborozok.

● Párna, pizsama. Egy kupac ruha kiváltja az előbbit, a másnapi alsónemű az utóbbit.

● Övtáska, kormánytáska. Az én hasamat nem éri át egyik vesetáska sem, a kormányon pedig nincs hely szütyőnek. Az előbbit a fényképezőgép erős hordszíjon lógó tartója, az utóbbit az első kosár sokszorosan kiteszi. A napi használatra való szerszámokat pedig kis váztáskákba teszem, amelyek mintha ott sem lennének, olyan kicsik.

● Gyári kulacs. Sokkal jobb a másfél literes pillepalack.

● Kullancskiszedő csipesz. A köröm és az ujjbegy közé fogva egy határozott rántással ki lehet tépni a rusnyáját. Csavarni, kenőccsel fojtogatni fertőzésveszélyes.

● Műholdas helymeghatározó. Ez nem elsősorban túrázáshoz készült, hanem inkább fifikás céltárgykeresgéléshez, ilyenformán a sport egy nemének tekinthető. Arról megoszlanak a vélemények, hogy túlélőversenyen szabad-e használni; mindenesetre rontja az esélyek egyformaságát, mert nem tömegcikk. Szerencsére az én túráim távol állnak mindenfajta versenyzéstől, így megőrizhetik a természetjárás ősi romantikáját, melynek egyik eszköze az eltévedés, akarom mondani: az útkeresés. Aki meg komolyan belebonyolódott az erdőbe, menjen mindig egyfelé / lefelé, s előbb-utóbb lakott helyre ér, vagy ha ehhez nincs kedve, verjen sátrat és várja ki a reggelt. Az iránytű viszont hasznos jószág, mert nem árul el rögtön mindent, csak támpontot ad a tévelygéshez. Nagy előnye a GPS-sel szemben, hogy mindenhol működik (kivéve talán a kompot), kezelése gyors és egyszerű.

● Fegyver vagy annak látszó tárgy. Amellett, hogy engedélyhez van kötve, számomra fölösleges is. A rablóbandák manapság nem az erdőben tanyáznak, városban pedig ott a beton, hogy elmeneküljek, de vidéken még érdemes segítségért kiáltani is. Valamivel egy mázsa fölött vagyok, és ha csülökre kellene menni, nem volnék esélytelen. Szükség esetén riasztásul meglóbálhatom a másfél kilós bicikliláncot. Ha a támadónál lőfegyver van, az én kezemben mit sem érne az ilyesmi; játékpisztollyal ijesztgetni meg csak azt lehet, aki amúgy sem valami veszélyes. Kutya ellen elég egy bot, illetve be kell állni a kerékpár mögé. (Van, aki ultrahangos riasztót hord, de az néha nem hat.) A legnagyobb veszély azonban nem az, hogy az embert kirabolják, hanem hogy a töltve felejtett fegyver eséskor vagy nyugtalan alvás közben elsül. Ha már az erdőben kell meghalni, inkább legyen szívroham vagy tüdőembólia, mint egy ostoba golyó.

---

Függelék
A régi bovdenes sebességmérő krónikája

A mérő első kétezer kilométerét a mára szétrohadt vázú kék versenybicikli tette meg. Csak félévnyi pontossággal tudom megmondani a felszerelés időpontját: 1992. Kb. egy év alatt futotta le a távot, aztán elszakadt a bovdenje. Ezután a jó öreg parasztbiciklire szereltem föl a vastagabb dróttal kipótolt mérőt, mivel a verseny már vagy másfél éve dögrováson volt.

2000 3000 4000 5000 6000 6500 6700 7000

95 ápr 10 95 júl 20 95 aug 25 (?) 95 szep 1 95 okt 10 95 nov 30 95 dec 30 96 ápr 1

A mérő felszerelése Tagyonban (Balaton-felvidék) Csapágykeresés közben Újpesten A Balatonnál (az Őrségből hazafelé) Lomtalanításról hazafelé Egyetemről hazafelé Normafáról hazafelé Nagy-Hideg-hegyről hazafelé

Ekkor kipurcant a mérő.