A fák véséséről és a falak firkálásáról
a turista mint amatőr történetkutató szemszögéből

A fészbukon található, olvasásra nagyon érdemes Vadkemping c. csoportban felmerült a fák vésésének, illetve az ilyen vésetek összegyűjtésének kérdése. Az előzmények közül csak két jellemző hozzászólást idézek, aztán ideírom a magamét.


"Vadkemping" csoport
2021. január 7.

Mungos Mungo

Sziasztok!

Kérlek mondjátok meg, hogy mi minősül természetkárosításnak.

Elhagyni a túraútvonalat, arrébb mozdítani egy sziklát, átgázolni egy virágos réten, tüzet rakni egy olyan helyen, ahol korábban nem volt, levágni egy fa ágát egy nyárs miatt, kitépni egy magoncot a sátor alól, kivágni egy növendék fát sátorrúdnak, vagy üzenetet vésni egy fa kérgébe?

Azért kérdezem, mert néhány órával ezelőtt megosztottam itt egy csoportot, amiben az erdőben hátrahagyott üzenetek gyűlnek. Nem csak a kéregre vésett jelek, de a barlangok falára írt üzenetek, a homokfalba karcolt írások, vagy kövekre szénnel rajzolt ábrák is.

3 felháborodott hozzászólás után a megosztás sajnos törölve lett.

A felháborodás érhető, hiszen a növények öncélú rongálása természetkárosításnak minősül. Azonban kategorizálva összegyűjteni ezeket, és felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem helyes dolog, fontos és egyben szükségszerű is. Abban mindenki egyetért, hogy a fa kérgébe vésni nem szabad, azonban az idő és a történelmi események esetenként étékessé teszik, sőt akár legalizálják is azokat, de ha ezeket nem őrizzük meg az utókornak, akkor örökre elvesznek, és így az üzenet végképp értelmét veszti.

Erdeink jelentős része parkerdő, tehát gazdasági célból ültetett és kivágott fák együttese. Ezeknek a fáknak a jelentős része a természetes életciklusuk vége előtt kivágásra kerülnek, és ezzel együtt az azon hagyott nyomok is örökre elvesznek, ami sok esetben az adott kor lenyomatai is.

Sok szépen komponált képet látok a csoportban frissen faragott nyársakról, fiatal nyírfákból készült sátorrudakról, gyönyörű tájakat átszelő marhabőr bakancsokról, és liba pehelytollal bélelt függőágyas hálózsákokról, de egyikhez sem érkezett még felháborodott megjegyzés az önjelölt favágók, vagy a technikai túrafelszerelések miatt (is), rabságban tartott, leölt és feldolgozott állatok sorsán keseregve. Ha választhatnék, inkább lennék büszke bükkfa a Pilisben egy szerelmes üzenettel a kérgemen, mint sanyarú sorsú marha, amikből egyszer talán Hanwag bakancs lesz...

Az összhasonlítás drámainak tűnik, de ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy minden természetben töltött idő és annak járulékos hatási többnyire öncélú tevékenységek, amik különböző mértékben, de hatással vannak a környezetre. Ugyanakkor bizonyos tevékenységek teljesen elfogadottak (pl.: nyársfaragás), ellenben a fakéregbe vésés ördögtől való cselekdetnek nyilvánul, függetlenül attól, hagy valójában mekkora kárt okoznak velük.

Bízom benne, hogy a csoportban lévő tagok egyike sem vési a fák törzsét, ahogy egyik jóérzésű turista sem teszi, az pedig már mindenkinek az egyéni döntése, hogy a természetben töltött kikapcsolódása közben, az élményei fokozása vagy a kényelmi céljainak elérése érdekében milyen hatást gyakorol a környezetére. Azonban kétség ne legyen senkiben, hogy mindkettővel maradandó nyomot hagy hátra.

Még egyszer kiemelem: Az "erdei üzenetek" csoportban nem arra buzdítjuk az erdőjárókat, hogy nyomot hagyjanak maguk utána, hanem épp ellenkezőleg arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a természetkárosítást semmi sem indokolja. Valóban rossz látni a fák kérgébe vésett üzeneteket, de 10-20-30-50, vagy akár 100 éves távlatból nézve egészen más értéket képviselnek, amik végül akkor válnának igazán feleslegessé, ha nem tudunk erről kellő nyitottsággal beszélni és megőrizni az utánunk érkezőknek anélkül, hogy kárt tennénk bármiben vagy bárkiben.

Ezúton kérem az adminisztrátorokat, hogy fontolják meg az "erdei üzenetek" csoport ismételt megosztásának lehetőségét.

Üdv: MungMung


Rozália Szépeiné Kiss [adminisztrátor]

Mungos mungo - 8-10 éves koromban a nagypapám tanította, hogy "ne bántsd a fát! Ő is érez. Gyengén nyúlj a leveléhez!". Hasonló szemlélet adott át a kedvenc tanárom, aki minden hétvégére túrát szervezett.

Ha gyerekekkel vagyok én is megtanítom, hogy tilos az élő fába vésni.

A posztot azért töröltem, mert az egyszerűbb lelkek esetleg késztetést érezhetnek, hogy ők is nyomot hagyjanak ilyen módon és megjelenjen a hagyatékuk a nyilvánosság előtt. Úgy gondolom, hogy a fába vésők tette nem legitimálódik ha elég idő telt el. Nem elfogadhatóbb csak mert régi. Ha most vés fel valamit az 30 év múlva értékkel bír?

A posztodat azért töröltem, mert azt gondolom így jártam el helyesen. Azért felelünk adminként, hogy a Vadkemping csoport mi mellé áll oda.

Egyébként ha valaki szeretne csoportot indítani (bármilyet) lelke rajta. Az egy másik kérdés, hogy a saját létszáma növelésére kérdés nélkül felhasználhat-e egy másik csoportot és annak 13 ezer fős tagságát, hogy ott hirdesse magát?

Ha pedig ilyen döntés született fogadjuk el és ne indítsunk nyilvános vitát! Aki úgy véli sérelem érte privát üzenetben kérhet magyarázatot, bár ezzel kapcsolatban úgy vélem már kifejtettem az álláspontomat.


Németh Ferenc
2021. január 8.

Érdekes téma ez a fába vésés. Szerintem ez a legtöbb esetben inkább vizuális szemét, mintsem a fa életét megrövidítő természetkárosítás. És mint ilyen, párhuzamba állítható a falak, barlangok vésegetésével, ami pedig még tartós vizuális szemét is. Tehát semmiképp nem bátorítanék senkit az önkifejezés e módjára.

Más kérdésnek tartom a már meglévő firkák, vésések lefényképezését és közlését. Ebben nem látok kivetnivalót, sőt magam is gyűjtök ilyen anyagot túráimon. Én ugyanis történelmi érdeklődést is tanúsítok ezek iránt - és itt a megközelítés merőben más, mint a szorosan vett természetvédelemé. Sok firka ugyanis történelmi értékű jel lehet - pl. az aggteleki vésetek, amelyek valamely nádor itt jártát örökítették meg. Klasszikus példa az Alexamenosz-firka az első századból, amely egy keresztényt csúfolt amiatt, hogy egy keresztre feszített szamarat imád. De ilyenek akár azok a falvésetek, amelyek a nyelvük útján tanúskodnak arról, hogy milyen nemzetiségű emberek laktak (laknak) egy természeti helyszín közelében. A régészek számára az őskori szemétkupacok gazdag bányái az információnak - én a magam kisebb hatókörében szintén hajlok arra, hogy ilyen szemmel is vizsgáljam e maradványokat. Sokszor ezek a vésetek évszámokat is tartalmaznak, ami korlehatároló eszköz is lehet. Például az újpesti Nép-sziget egy romos vízműházában a húszas évekből való firkákat találtam: ezek semmi érdemit nem közöltek, csak az évszámuk volt fontos, mert ebből tudhattam, hogy a ház már ekkor állt. A házat ma már lebontották, mert a gát erősítéséhez sóderrel és törmelékkel kellett feltölteni.

Romos házak látogatásakor nemegyszer elővesz engem az amatőr helytörténészi lelkület, és nekilátok "terminus a quókat" és "terminus ad quemeket" keresgélni a helyszínen. Ezek legtöbbször értéktelen tárgyak, vagy hulladékok: egy üdítőspalack lejárata, egy újság dátuma, vagy egy ott hagyott üzemeltetési dokumentum még az elhagyatás előtti időkből. Ilyenkor eszembe sem jut, hogy a szemét fotózásával a szemetelést népszerűsíteném. Egyszerűen anyagot gyűjtök a túrabeszámolóhoz, melyben tőlem telhetőleg igyekszem történeti szemmel is láttatni az általam átszelt tájat és emberi alkotásokat. Ez nem mindig felemelő, és gyakran kicsinyes munka, de ezzel ki tudok békülni: a történészeknek is van ilyen aprómunkájuk, melynek egy jeles példája Rómer Flórisé, aki pl. latin feliratokat gyűjtött különféle helyekről, és jegyzetfüzeteiben ezeket aprólékosan félre is tette az utókornak. Ma e füzeteknek talán a digitális kiadása is készül.

Emlékeimben egy igen érdekes firka is felmerült: a "Newton hitétől mentsen meg az Isten" a mátrai Szamár-kőn. Ennek hatása a neten, illetve a mai turistakalauzokban is fellelhető, immár kultúrtörténeti értéke van. Más szempontból érdekes Bozók várában egy 1943-as "Mor ho"-idézet ceruzával a falra írva: ez alkalmasint szlovák nemzeti felkelő műve lehetett, és lehetséges, hogy hiteles, elsőrendű nyom. A Sárospatak fölötti megyer-hegyi Tengerszem malomkőbányájában is vannak olyan nevek és évszámok, amikre egy magyar turista már csak kegyelettel tekint. Ez az a pont, ahol a természetvédelem és a rongálás szempontja nem is kerül szóba - egyrészt mert már megtörtént a vésés, másrészt mert a kulturális szempont itt előbbrevaló.

Amikor pedig jelenkori fa- és falvéseteket kell kommentálnom (pl. a csóványosi kilátón évekig olvasható "D209, Apró-klán", a vörös-kői emlékmű talapzatára írt "Vesszen Horn" vagy a csábrági vár roncsolt ismertetőtábláján feleselő magyar és szlovák firkák), akkor értelmes emberek számára egyértelműen kifejezem véleményemet a firka tartalmáról és elkövetőjének értelmi színvonaláról. Mindazonáltal a jelenkor krónikájából ezek sem maradhatnak ki, mert a társadalmat egy-egy adalékkal ezek is jellemzik. Ami ma politika, az holnap történelem, és ami ma firka, az holnap már emlék.