TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
A M. TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL
KIADJA
A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
MEGINDULT 1872-BEN
XXXVI-IK KÖTET
A VI. (1887-1889. ÉVI) CZIKLUS
NYOLCZADIK KÖTETE
A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁÍRÓI SZÁMÁRA
A VILÁGFORGALOM
TÖBB IDEVÁGÓ MUNKA NYOMÁN
ÖSSZEÁLLÍTOTTA
CSOPEY LÁSZLÓ ÉS
KUPPIS JÓZSEF.
SZÁZHARMINCZEGY RAJZZAL.
BUDAPEST.
KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.
1889.
[RÉSZLET]
FÜGGELÉK.
A VASPARIPA.
Tagadhatatlan, hogy ez a szekérmű a világforgalomban még nem játszik számbavehető szerepet; részint fiatal kora, részint az elfogultság, melyet még a felvilágosodott emberek is táplálnak iránta, legalább mi nálunk sehogy se tudják közkeletűvé tenni. Első látásra van valami szokatlan a vasparipás megjelenésében; nesztelenül rohan az uton, a hol ember részéről akadályra találni vél, egyet csenget, s aztán tovább száguld. Ugy vagyunk vele, mint az elektromos vasúttal; első látásra ez is inkább nevetésre, mint bámulatra serkent. Az ember megcsóválja fejét, s mikor az elektromosság hajtotta kocsi odébb állt, hajlandó elismeréssel adózni a feltaláló eszének, de ebbe az elismerésbe némi gúnyt és nevetséget is belevegyít.
A vasparipa sem maradt ment a nép találó megjegyzéseitől; a vasparipást országszerte "megbolondult köszörüs"-nek híja a magyar nép. A czím nem épen hizelgő, de a köszörűsre való hivatkozásában eléggé találó; rosszabb a hivatalos neve, a "kerékpár", mely a "bycicle" és a "Zweirad" kaptáján termett.
Ha egyszer lefoszlik a vasparipáról az idegenszerűség köntöse, mint forgalmi és közlekedési eszköz is bizton kivívja a közelismerést és természet adta hivatását is betölti. Vannak árnyoldalai, mint minden szekérműnek, de vannak olyan fényes oldalai, a minőkkel kevés szekérmű dicsekszik. Abrakot nem kér, fűteni nem kell, egy kis kenés az egész, a mit megkövetel, de hát ez a szekérművek eredendő bűne. Mozgatása nem fárasztó; fortélyát kitanulni nem nehéz, s ha egyszer otthonos az ember azon a kis nyergen, melyet a nagy kerék fölött látunk: nyitva van előtte a világ, utazhatik bármerre. A ki a vidék szépségeiben gyönyörködni akar, bizony nem fog vasútra ülni, mert a vasút csak afféle mesebeli szerszám: "hipp, hopp! ott legyek, a hol akarok." Nincs más eszköz, mint a szekér és a vasparipa, a mely erre jó, – mert a gyalogolás unalmas is, fárasztó is és hosszú is.
A divat szintén a vasparipa mellett szól, lévén ez a legújabb közlekedési eszköz. Egy kis egyensúlyi testtartás, s a két kerék lefőzi a legjobb lovat. Bizony csak németnek agyában támadhatott ilyesni. Úgy is van, német volt a feltalálója. 1817-ik évet írtak, midőn báró DRAIS KÁROLY badeni nagyherczegségi erdőmester egy gépezetet állított össze, a mely a mi vasparipánk kétségtelen őse. Két kerék állt egymás mögött: rúd tartotta őket össze egymással, a melyen a nyereg állt (33. ábra). A rajta való haladás kissé nevetségesen ütött ki; a tovamozgatás úgy történt, hogy a vasparipás felváltva egyszer a bal, másszor a jobb lábával taszított egyet a földön és haladt előre. Báró DRAIS képes
33. ábra. Báró DRAIS vasparipája 1817-ben.
volt ezzel a géppel óránként 7–8 km-nyi utat megtenni; az eredmény csekély, ennyit manapság egy negyedóra alatt szoktak bejárni. Pedig ez a csekély eredmény akkora erőfogyasztásba került, a mely sehogy sem állt arányban a megtett úttal; végre is vannak gyaloglók, a kik 13 km-nyi utat gyalogszerrel megerőltetés nélkül tesznek meg egy óra alatt.
A találmány tökéletlen létére nagy feltünést keltett: az angolok és francziák különösen felkarolták.
Angliában JOHNSON kocsigyáros szerzett nagy kelendőséget a DRAIS-ról draisine-knek nevezett vasparipáknak; JOHNSON szabadalmat kapott gyártásukra, s a közönség "dandy-horse"-ra, azaz "dandy-ló"-ra keresztelte az új szekérművet. Mint a szalmaláng, olyan rövid volt a lelkesedés, a mellyel a tökéletlen gépeket megkedvelték; el is feledték csakhamar, s a világ egy fél-századig nem hallott rólok.
Az 1868-ik évi párisi világkiállításon MICHAUX franczia gyáros veloczipédje, a mely már napjaink vas-
paripájának tulajdonságait magában foglalta, nagyon kapós lett (34. ábra); csakhamar nagyban való gyártása vált szükségessé. Ettől kezdve minden évben javítottak valamit a veloczipéden. MICHAUX gépe fából volt készítve, ma már tisztán aczélból és vasból készítik és mégis könnyebb, mint az 1868-diki faveloczipéd volt.
34. ábra. MICHAUX vasparipája 1868-ban.
Különösen sokat tettek a surlódás csökkentésére; a tökéletesítés munkájában az angolok és az amerikaiak keltek versenyre; az anyagi haszon el nem maradt, mert a legjobb vasparipák mai napság Angolországból és Amerikából kerülnek ki.
A vasparipa szerkezetét leírni fölösleges, annyira egyszerű; a 35. ábrán látható az eddig legkapósabb alak, bár újabban azokat kezdik kedvelni, a melyeken az első és hátsó kerék nagysága közt alig van számbavehető különbség.
35. ábra. Az 1885. évi vasparipa.
Van háromkerekű vasparipa is, mely a gyermekek kedvelt játékszerévé nőtte ki magát. A praktikus angolok úgy intézték a dolgot, hogy a hölgyek is kénye-
lemmel használhassák az ilyen vasparipát (36. ábra). Budapest utczáin gyakran látunk háromkerekű vasparipákat, csakhogy nem nők, hanem egyes kereskedőházak szolgálatában álló férfiak ülnek rajtok, a kik ezen az uton nagy gyorsasággal végzik megbizásaikat. A háromkerekű vasparipán nincs mit tartani a feldüléstől, a mi a kétkerekűn a gyakorlott emberrel is megtörténhetik; annyiban marad el a kétkerekűektől, hogy kisebb sebességgel dolgozik.
36. ábra. Vasparipa nők számára.
Újabban két ember részére berendezett vasparipákat is készítenek; ismét az angolok voltak a feltalálói. Rendesen egy nő és egy férfi ül az ilyen vasparipán (37. ábra), és kényelmesen kocsikázik a sétatereken, ügyet se vetve arra a veszedelemre, a mely a lovak megbokrosodásából származhatik, mert a vasparipa nem "ragad" el.
37. ábra. Vasparipa kettőnek.
Legújabban négy, sőt hat vasparipát is összekapcsoltak; utazáskor az egyik fél pihen, a másik dolgozik
és felváltva. Vasparipáktól vont kocsi sem lehetetlenség többé, mert ilyen is van.
A vasparipázás mesterségét nagyon kedvelik az angolok; a "Cyclists Touring Club" 1885 végével 20,000-nél több működő tagot számlált. A klub nem annyira sporttal, mint inkább nagyszabású társas utazások rendezésével foglalkozik. Mai napság nincs művelt ország, melyben vasparipa-egyesületek ne volnának. A magyar vasparipa-egyesület érdekeit "Kerékpár-sport" czímen havonként kétszer megjelenő lap védelmezi.
A vasparipán tett utazások közül mindenesetre első helyet foglal az amerikai THOMAS STEVENS világot körüljáró útja. THOMAS 1884-ik évi augusztus 22-ikén San Franciscoból, az amerikai Egyesült-Államok nyugoti partjáról indult el, vasparipán átszelte az Egyesült-Államokat, azután hajón Európába érkezett. Európán végig száguldván, Kis-Ázsia és Perzsia utbaejtésével Afganisztánig jutott, a honnét kénytelen volt visszafordulni. Ekkor áthajózott a Szuezi-csatornán és Elő-India Karracsi nevű városában szállt ki, honnét útbaejtette Kalkuttát; majd Khinát járta be Cantontól Shanghai-ig, míg végre 1886. évi deczember 17-én Japán keleti részén, Jokohamában fejezte be útját, a honnét hajón tért vissza San Franciscoba. Amerikában és Európában gyerekjáték volt az utazás, nem így Ázsiában, a hol sok
megpróbáltatással küzdött meg. Utazását két kötet munkában írta meg; az első kötet "San Franciscotól Teheránig", a második " Teherántól Jokahamáig " czímet visel. STEVENS megkapta jutalmát olyan módon, hogy a magyar származású PULITZER JÓZSEF, a "New-York-World" kiadója, őt bizta meg STANLEY felkeresésével. Érdekes, hogy a STANLEY-nak munkáját, a ki kezdetben hirlapiró volt, hirlapiró fogja folytatni.
A magyar vasparipások között 1880-ban ZMERTYCH IVÁN tünt fel, a midőn Ostendeből 21 nap alatt érkezett Budapestre. Ettől kezdve kisebb-nagyobb utakat tettek a magyarok, a melyekkel ZMERTYCH-et csakhamar túlszárnyalták. Nagyobb utakat tettek: F. KASZÁS ISTVÁN, VÁNDORY JÓZSEF, PHILIPPOVICH EMIL, b. JÓSIKA KÁLMÁN és mások.
Eddig legnagyobb sebességet az osztrák KOHOUT JÓZSEF ért el, 24 óra alatt 400 km-nyi utat tevén meg vasparipán, utána következik az amerikai MC. CURDY 375.3 km-nyi úttal.
Bármilyen szempontból itéljük is meg a vasparipát, az az egy kétségtelen, hogy szép jövő van előtte; kisebb területen hivatva van élénkíteni a forgalmat és sok esetben pótolni a lovat. Ebből a tekintetből vonta magára a katonai körök figyelmét is; valóban, vasparipázó katonatiszteket látni, immár mindennapi jelenség.
Legújabban a londoni postaigazgatóság a vasparipát is a posta szolgálatába fogadta, és London utczáin már vasparipán hordják szét a leveleket.