Vízitúra: Duna, 1998 július (?)
Budapesttől Bajáig utaztunk a vízen, és a civilizált vidék hatására többnyire kultúremberként viselkedtünk. Dunaújvárosban pl. kocsmáztunk egyet a VB-döntő napján. Itt a felső polcon ránk mosolygott egy ...OMBAI... feliratú kis palack. (A görbülete miatt nem tudtuk elolvasni az egészet.) Értelemszerűen "GOMBALÉ"-vé egészítettük ki, de valamiért nem mertem ezen a néven elkérni. (A többiek csak egymást nógatták.) Így hát csak hebegtem a csaposlány előtt (a többiek meg az ajkukat harapdálták): "Azt a kisded butéliát kérném, ott fönt! Nem azt... ott jobbra!" - Ekkor találkoztunk először "BOMBA!" energiaitallal.
Hidroplán |
Ingyenfuvar (Gabó majd' megszakad) |
Kígyót melengettem |
Modern tárlat Pakson |
A két részre osztott képnek Gabó a "DÜH" címet adta. Volt ott minden, ami merész és formabontó. A falon pl. három szőnyeg-fonákja lógott, amelyekre az alkotó olvasztott műanyagot gereblyézett rá - és mindegyikük szólt is valamiről. A terem közepén díszelgett egy bölcsőt formázó "mű" is, szigszalaggal összeragasztott kettősfalú műanyaglemezekből - de lehet, hogy csak a szerelők felejtették ott, mert hanyagul bele volt dobva egy kéterű kábel. Tenki azonban biztosra ment: miközben egy másik alkotást csodált, beletántorodott és jól megtaposta. Azonnal szóltunk a gondnoknéninek, de ő csak legyintett, és visszasimította rá a celluxot. Ő sem tudta, mi a macska ez.
Előkészületek prózai koszthoz... |
...és filmesdobozban sült pizzához |
Védtük a természetet |
Ez volt a mosakodás |
Nagy testvérünk gyorsabban úszott |
Baja, Sugovica: a várva várt próbaborulás |
A társaság