Tahitótfalu, 1994. április

1. nap: megérkezés, városnézés (Szentendre). Gyaci és Marci biciklivel jöttek, de későn, így zárva lelték a házat. Mire visszaértünk (fárasztó esti túra után, amit Török Feri tervelt ki ellenünk), már bejutottak, mert Bernadett beengedte őket. Rájuk akartunk ijeszteni, de a dolog fordítva sült el: hiába üvöltöztünk és hadonásztunk, föl se vették. Csak gitároztak és pucolták a krumplit. Levegőnek néztek minket.

Erre Dömci elkötötte az egyik biciklit. Öt perc múlva beesett, ziláltan és csatakosan. "Beleestem néhány gödörbe" - lihegte. Marci szemöldöke összerándult, de közönyt erőltetett magára, és tovább énekelte mélabús slágerét.

Dömci nem adta fel: sarkon fordult, hogy öt perc elteltével lucskosan és monoklisan visszatérjen. Mentegetőzve hebegett valamit egy pedálról, meg hogy szerinte annak egy hegyi biciklin nem befelé kellene állnia, és hogy ő ilyet még nem látott. - Az énekbe elfojtott morgás vegyült, de aztán észbe kaptak, és tovább tépték a húrokat.

A fagyos fogadtatás oka az volt, hogy a buták két órán át ültek a ház előtt, és teljesen átfagytak. De szerencsére másnapra felengedtek, és a 2. meg a 3. napon rengeteg élményt okoztunk egymásnak.

Tahi, Bernadették üdülője

Bubót kilógatják

A társaság itt még derűs kedvében van

Oldalazás a Rám-szakadékban

Sziklaóriások közt

Ezt is legyűrtük!

Villámkező Dömci a vízesésnél

A szurdok madártávlatból

Kijutottunk a szakadékból

Éjszakai kirándulás Vörös-kőre

Mélyút

Sikátor

Egy elhalt vén fa