1987 és 1988 nyarán
Az alábbi két tábort öcsémmel és egy osztálytársammal hármasban éltük át egy börzsönyi kulcsosházban, melyet akkoriban a Mikroelektronikai Vállalat bérelt a Pilisi Parkerdőtől, és ahol már többször jártunk a családdal és ismerős családokkal. Most azonban elhatároztuk: 13 és fél éves fejjel nem szorulunk már rá a felnőttekre. Szüleink autóval kivittek minket a Hosszú-völgy fejénél lévő kulcsosházba. Aztán otthagytak, mondván: "Mire visszajövünk, három csontváz fogja itt harapdálni a füvet." Az első táborban (valamikor 1987 nyarán) ez majdnem be is teljesült, de sajnos csak egy utólagos naplóbejegyzés maradt róla, beszámoló és fénykép nem. A második azonban, egy évvel később, igazi élmény volt.
Kivonat a Nyomozó Műszerészeti Egyesület (NYME)
hivatalos Bandanaplójából (29-30. oldal)
...Hosszú távú terveket forgatunk a fejünkben: jövőre elmegyünk újra Kisirtásra. Egyébként a legutóbbi kirándulás tűrhetően végződött, csak az út a falu és a ház között bődületesen hosszú volt. Ezért biciklivel tervezzük az utat, hogy hosszabb kirándulásokat tehessünk. [Végül mégis gyalog mentünk.] Viszont a "paprikás krumpli" hallatára jóízűen röhögünk, ugyanis ezirányú kísérletünk csúfosan megbukott. Először vízízű lett a leves [persze, mert úgy kezdtem, hogy a tábortűzre feltettem egy bogrács vizet főni], aztán elsóztam, végezetül egy kicsi részét egy pókra öntöttem rá, kísérletképpen. Ugyanis - mondtam - ha megettük volna a kotyvalékot, úgy jártunk volna, mint a pók: szörnyű halálnak halálával halunk meg. Az egészet a fal melletti csalánba öntöttem, amely gyanúsan gőzölgött.
Majd legközelebb sikerülni fog. Ebben reménykedünk, addig is jobban meg kell jegyezni a receptet.
Kelt 1987. XI. 22.
Németh Ferenc, jegyző
sk.
Kivonat a hivatalos Bandanaplóból (48-52. oldal)
Ezen a nyáron újabb tábort tervezünk.
Helye: Kisirtáspusztai kulcsosház.
Ideje: 1988. VII. eleje, időtartama 1 hét.
Vázlatos térkép a környékről:
Kisirtáspuszta VII. 12-15.
1. nap
du: Berendezkedtünk, beágyaztunk, a csobogót (1) elkészítettük.
Vacsora: tojásos kenyér.
2. nap
Reggeli: bundás kenyér.
de: fagyűjtés, tűzrakás, ebédre előkészületek
Ebéd: PAPRIKÁS KRUMPLI!!!
Ez Bogi [Bogár Attila] szerint is kitűnő lett.
du: csendes pihenő, majd kirándulás a Hegyes-hegy oldalába. (2)
Vacsora: szalonna, sütve.
este: kis séta.
3. nap
Reggeli: halas kenyér
de: kirándulás Nagybörzsönybe, bevásárlás. (3)
Ebéd: palacsinta [talán ott sütöttük, villanyrezsón, de ez nem biztos].
du: csendes pihenő, kb. 6 órakor kirándulás a Hegyes-oromra. (4)
Vacsora: maradék hal.
4. nap
Reggeli: tojásos-kolbászos kenyér
de: kirándulás a Nagy-Sas-hegyre (5)
Ebéd: tojásos sült krumpli (olajban)
du: hazautazás.
(1) Csobogó = V keresztmetszetű, kb. 1 m hosszú fémvályú, melyet a patakba tesznek, felduzzasztás után. Feladata: vízcsap helyettesítése.
(2)
A csillaggal jelölt helyen egy vaddisznót láttunk, amely kb. 10 méterre tőlünk, a bozótból ugrott fel, és rémülten elmenekült.
(3) Nagybörzsönyben kevés kenyér van a boltban, így mire odaértünk, már nem volt. Vártunk 12 óráig, aztán vettünk. A 6 km-es távolságot kétszer gyalog tettük meg [1988-ban még rendszeresen járt a kisvasút is].
(4)
Azért tévedtünk el, mert a jól kitaposott úton mentünk, de nem néztük a jelzést. A Bogi vissza akart fordulni, de én buzdítottam, hogy "majd a hegycsúcson." És kb. 3/4 9-kor, a lenyugvó nap által szolgáltatott fényben megláttuk és elértük a csúcsot jelző 
építményt. A sárga háromszögön mentünk haza, kb. 10 órára értünk haza, koromsötétben.
(5) Túránk útvonala: Kisirtáspuszta - Tolmács-hegy oldala - Kis-Sas-hegy - Nagy-Sas-hegy - Érsek-tisztás - Kisirtáspuszta
Túránk folyamán gyakran használtunk úttalan, alig látható utakat, olyan csapásokat, ahol csak zergék éreznék jól magukat, és jártunk tüskés-bozótos helyeken. Ez jelentősen hozzájárult a túra szépségéhez.
1988 nyarán
Kivonat a Nyomozó Műszerészeti Egyesület (NYME)
hivatalos Bandanaplójából (53-63. oldal)
E hét után [szüleinkkel] újra elmentünk Kisirtásra, de most a Bogit nem engedte el az edző. Zolinak be volt gipszelve a lába, így csak a ház körül tevékenykedhetett.
Ottlétünk alatt sok fontos dolgot műveltünk:
(*) Szívós dögök! Másnap újult erővel dongtak.
Létrajavítás |
Kis járgány a vasút helyett |
Érdekes, hogy most először találkoztunk rágcsálókkal a padláson. Később rájöttünk, hogy ezek az állatok (nagy pelék) kora ősztől "téli álmot" alszanak, ezért nem találkozhattunk velük. [Addig csak tavasszal és ősszel jártunk a házban.] Egyéb állatok: egy erdei sikló, amelyet a padlásról zavartunk le; béka, amely a ház belsejében, a sarokban lakott egy lyukban; továbbá rengeteg rokonszenves pókocska, melyeket bőven elláttunk élő rovarokkal.
Erdei sikló. A sínek távolsága kb. 80 cm. |
Nagy pele. A padlásról egy botra ültetve hoztuk le, majd menekülése közben a képen látható lavórba esett. |
A Nagy-Sas-hegy két orma.
A legjobb kilátás az őket összekötő kopár gerincről nyílik. A hegyre turistaút vezet fel.
Csak egyetlen kirándulást tettem, azt is egyedül (mert senkit nem találtam képesnek az alábbi túra legyőzésére (*)), de az olyan volt, hogy érdemes a szót vesztegetni rá.
(*) Ezt öcsém, egy (akkor) gipszes lábú hadirokkant vadul tiltakozva fogadta.
Bumeráng-tesztelés
(Az eredeti naplóban nem szerepel ez a kép)
Kisirtás - Bőrös kulcsosház - Nagy-Hideg-hegy - Oltár-kő - Csóványos -
Oltár-kő - Nagy-Hideg-hegy - Korom-bérc - ... Kereszt-völgy - Kisirtás
Első benyomás: A bőrös kulcsosházat (a "Pannónia II. Gyár Kulcsos Házát") elhagyatottan találtam, minden ablaka ki volt törve.
A nagy-hideg-hegyi turistaház
További élmények: Nagy-Hideg-hegyen megszemléltem a sípályát és a felvonót, és a "Rakodó" nevű fatelepen át az Oltárkőre mentem. Itt azonban szörnyű dolog történt.
Sziklaüreg az Oltár-kő gerincén.
Mélysége 2m, belőle kb. 1,5 méteres vakfolyosó nyílik. Az alján víz van.
Az Oltár-kőn sűrűn találhatók hasonló alakzatok, és vannak magas sziklaoszlopok is.
Éppen egy kb. 15 méter magas sziklaoszlopot másztam meg jó felvételek reményében, amikor (lefelé menet) kibukott táskámból a kulacs (kb. 5 méter magasan). Ekkor követtem el a hibát: utánakaptam, és így a megbillent táskából eltávozott a fényképezőgép (Smena Symbol 420 Ft-os), és sebesen távolodott lefelé a hegyoldalban.
Szinte nyakamat törve ugrottam le, és éppen megpillantottam a kulacs ezüstös hasát, amint gumicsónakként kacsázva eltűnik egy fa mögött. Utánavetettem magam és elkaptam, utána haláli csendben füleltem, hátha meghallom a guruló gép zaját. Kuka csönd fogadott.
Eszelősen vizslattam körül, és felszabadult sóhajtással vettem tudomásul, hogy a fényképezőgép még korábban beszorult egy ledőlt fa elé, de a java még csak most következett. Kinyitottam, és döbbenten vettem észre, hogy a gép beállítódobja teljesen elvált a testtől, és a film csupaszon kandikált kifelé!! Szerencsére csak egy kép kapott fényt, de ez a szerencsétlenség megfosztott további gyönyörű képek készítésétől. Ráadásul még soha nem szereltem szét ilyen gépet. [Másmilyet sem.]
A csóványosi kilátó.
Távcsővel Csehszlovákiába is ellátni innen. Különösen jól látszik a nagy-hideg-hegyi sípálya.
[Sőt, tiszta időben a Tátra is ideködlik, még távcső nélkül is.]
Lógó orral baktattam fel a Csóványosra, de ott hirtelen reménykedni kezdtem. Hátha össze lehet csattintani ezt a vackot, és az egész el van boronálva. Nem sikerült. De egy felfedezést tettem: ha hátulról, a film felől sikerül benyúlnom, akkor visszacsavarhatom a dob csavarmenetes végét egy szintén menetes belsejű, helyben forgó gyűrűbe, és akkor - némi műanyagrepedéseken kívül - újra üzemképes gépem lesz. Ez akkor piszkosul fontos volt.
Először a filmet kellett visszatekerni anélkül, hogy teljesen becsúszna a kazettába, mert akkor vége mindennek. A kilátó belsejében, félhomályban, egy mesterkélt sötétkamrában ez sikerült is. [Sima visszatekerés esetén ugyanis minden kocka fényt kapott volna a dob felől.] Később - kint a napfényen - sikerült a dobot visszaerőlködnöm, és a csodálatos módon megmenekült belső pöckök, miegymások rendszerében eligazodnom. [Hegyes gombászkést használtam csavarhúzónak.] Az expozíciós időt beállító gyűrű rémesen lötyögött. Némi dühödt csapkodás után ennek a bütykét is megtaláltam, és így már csak az volt a dolgom, hogy a lencsét letakarva újra befűzzem és előrehajtsam a filmet. Ez is sikerült. Most már elkészítettem hőn vágyott felvételeimet, és hazafelé indultam.
Az út Nagy-Hideg-hegyig jó is volt, csak azután támadt az az ötletem, hogy a Korom-bérc felé megyek, majd azt megmászva kijutok a sárga +-re, amely már hazavisz. Később - "mert még nem mentem eleget" - változtattam a terven. Elhatároztam, hogy útba ejtem a Kereszt-völgyet, ahol már régen jártam. [Ma ezt úgy mondanám: Nem leltem a S+-et, ezért továbbmentem toronyiránt, míg az első jelzés meg nem fogott.]
A Korom-bércről [azazhogy egy jelentéktelen púpról, amit annak véltem] szüntelenül lefelé ereszkedtem nyugati irányba, így kb. 1 óra múlva elértem a kék +-et. Innen már gyerekjáték volt eljutni a Kereszt-völgybe (ahol semmi nem változott), és onnan haza.
Útvonal, térkép