Balaton 30
kerékpáros teljesítménytúra gyermekekkel
2023. szeptember 9-10.

Idén is megrendezte a Tisza-tónál és a Balatonnál a népszerű tókerülő teljesítménytúrát a Vuelta Sportiroda. Ezúttal az utóbbira mentünk el. A régi időkben általam teljesített kétszázas távoknak ezúttal is csak messziről integettünk, és szerényen a harmincas távra neveztünk. Ez így volt rendjén: gyermekszállító utánfutóval csak ennyit vállalhattunk, úgy, hogy a siófoki szállást csak a túra végeztével, délután foglaltuk el.

Háromnegyed tízkor elfoglaltuk az utolsó helyek egyikét a Siófok-újhelyi strand közelében lévő ingyenes önkormányzati parkolóban.

Fölvettük a rajtcsomagunkat (rajtszám, póló, kulacs, vászonszatyor), majd tíz órakor megnézhettük a hosszabb távok utolsó rajtját.

Megreggelitünk, majd tizenegy óra előtt odaálltunk a 30-as táv rajtjához. A kikiáltó jó hangulatot teremtett, és a mezőny valami vérpezsdítő zeneszám hangjaira lassan útnak eredt. Sok volt köztük a biciklis kisgyerek, néhány utánfutós is akadt. Egy nagyobb gyermekcsapattal többször is találkoztunk, minden tiszteletet megérdemelnek.

Utunk szinte végig a balatoni kerékpáros útvonalon haladt, ami egyébként is kitűnően volt jelezve, de a mezőnyt ráadásként nagy piros nyilakkal segítették a szervezők. Ugyanők és rendőrök is zárták a nagyobb csoportok előtt a keresztező utak forgalmát.

Földváron, a strandon volt a harmincas táv visszafordítója és etetőpontja. Lekváros buktát, almát, energiaszeletet, ásványvizet és hasonlókat lehetett kapni tőlük. Mi előszedtük a hazait, vagyis az otthon megsütött pácolt húst, és abból falatoztunk.

A hazaúton már jobban szétszóródott a mezőny. A gyerekek elaludtak, ezért nem tértünk be a szántódi fagyizóba, ahol különben cukormentes fagylaltot is árulnak. 32 kilométer megtétele után, negyed négy körül értünk be a rajttal egy helyen lévő célba. Készíttettünk magunkról egy díszfényképet, vettünk egy tál giroszt (mert ebéd nem járt a harmincasoknak), és bekebeleztük.

Ezután Juli kocsiba ült, bevásárolt, én meg elhúztam még tíz kilométernyire a szekeret. Sóstón megkerestük a Siókempinget. Beköltöztünk a faházba, majd a gyerekeket a szekérbe dugva körbesétáltam a birodalmunkban.

A kemping a (horgász)tónak az egyik sarkát foglalja el, a többi helyen magánbirtokok veszik körül. Elsétáltunk a kerítésekig, megtekintettük a különféle szállástípusokat: a közönséges faházakat, az újabb, légkondicionált rönkházalat, a csatornázott mobilházakat, a telepített lakókocsikat, és visszafelé jövet a "glamping" (amolyan luxuskemping) műfajához tartozó, favázra húzott, vastag ponyvás sátrakat. A kempingben nem voltak sokan, de minden szállásfajtánál láttunk vendégeket, vagy tán tartós bérlőket.

---

Az éjszaka nem aludtunk sokat, mert éjfélkor a szomszéd faházak egyikében nagy lárma támadt. Már eléggé részeg fiatalok kezdték bömböltetni a hetvenes-nyolcvanas évek hazai slágereit, és tőlük telhetően énekelni is próbálták őket. Már azon voltam, hogy a biztonsági őr közvetítésével rájuk hívom a rendőröket, amikor váratlanul lejjebb vették a hangerőt. Éjjel kettő tájban ért véget a lassan szelídebbé váló gajdolás, és attól kezdve reggel hatig tűrhetően tudtunk aludni.

A kempingből fizetés után kijelentkeztünk, és a vele szemben fekvő sóstói strandra telepedtünk le a gyerekekkel. Itt már nem kellett fizetni, viszont használhattuk a játszóteret, az ebédlőasztalt és a vécét. A gyerekek boldogan csaptak le a rutinos szülők egyike által "cserélgetés" végett hozott nagy zsák játékautó némelyikére.

Innen déltájban távoztunk, hogy időben érkezzünk a háromkor kezdődő pálferis csoporttalálkozóra. Ott egy önkéntes nagyi vigyázott a jelen lévő négy kicsire. (Köszönjük szépen!) Este nyolc körül értünk haza Pécelre. Szép hétvégét tölthettünk kedves Balatonunk mellett a vénasszonyok nyarának elején.