Domonyvölgy
gyalogtúra gyerekekkel, 2023. január 24.

Egy nappal a babatvölgyi túra után hirtelen ötlettől vezetve fölkerekedtünk az általunk ismert másik Gödöllő melletti völgybe. Ez lakott vagy hétvégi házas vidék, saját temetővel, stranddal, följebb horgásztóval.

Az egyik nagy telken két munkás serényen fűrészelt valamit. Befényképeztem: a Szellő Lovastanya tőszomszédságában alighanem szálláshely épül. Úgy rémlett, a bejáratnál kis kápolna is áll.

A fürdőtavat ezúttal nem vettük kerülőre, hanem továbbhaladtunk folyás ellenében, a horgásztó felé. Az átmenetben a telep "érdes része" következett távvezetékkel, legeltetett nyiladékkal, és ugyanitt az átjárást erdélyies stílusban, kimérten tiltó házilagos táblával: "Magánterület! Illetékteleneknek belépni tilos! Legelő! Ráhajtani, bemenni, szemetelni, állagát rontani tilos! S birtokháborítás. Köszönjük."

Gát és rajta vízműház jelezte a horgásztavat. Emellett ismét összefüggő házsorok, utcák következtek. Mivel sem horgászok, sem halőrök nem kerültek elénk, betelepedtünk az őrházikó elé, és a fedett padokon megebédeltünk. Itt különféle táblák nevelték a közönséget: "Szemétszállítás nincs a tavon!! Mindenki vigye el a saját hulladékát!!! A tűzrakó hely nem szemét tároló!!!" (sic!) Hideg szél fújt, nem maradtunk sokáig. Meglátogattuk a férfivécét, és hazafelé indultunk.

A nedves homokon jól gurult a babakocsi és a szekér, Bandi hazafelé jó darabon motorozott is.

Részben más úton tértünk vissza a strand parkolójában hagyott kocsihoz. Egy útkereszteződésben fakereszt, utcanév-mutató és hirdetőfal jelezte, hogy jeles és népes telepen jártunk. Idővel talán nyáron is elvetődünk ide, amikor fürdeni is tudunk.