Bükfürdő
fürdőzés és séta, 2023. január 4-7.

A meghosszabbított téli szünidőre édesanyámtól kaptunk egy többnapos wellness-szállást Bükfürdőn. Makra Pétör nagybátyám, és élettársa, Gyöngyike a korábbi napokban szintén ott üdültek, és sikerült egy közös napot is összehoznunk az apartmanban. Este együtt főztünk, vacsoráztunk, majd másnap reggel ők hazautaztak. - A vadonatúj, csilivili applikáció, amellyel az ajtókat nyitni lehetett volna, nem működött, de a régimódi beléptetőkártya, amit helyette nekik adtak, bennünket is kiszolgált.

A gyerekek elég jól viselték az idegenben alvást, némi éjszakai kellemetlenségtől eltekintve. Az ágyakat öntestünkkel és székekkel bástyáztuk körül, nehogy leessenek.

A fürdőzésről nem készítettünk képeket, ezért csak utalok a wellnessközpont honlapjára, ahol ilyenek is találhatók.

Üdülésünknek a túrajelleget a harmadik napi nagy séta adta meg. Az élményközpont golfpályájára tilos a bemenet, de a szélén végigbaktattunk a babakocsival, Bandit a kockatáskán szállítva. A laposan tűző Nap látványosan bekeretezte a fenyők, tarlott nyárfák és mesterséges halmok kísérte, pompásan nyírt gyepet. Egyetlen helyen láttunk játékot: egy szemlátomást kezdő fickó lökdöste a labdát a tanulópályán.

A golfpálya után a fürdő főépületét érintve visszatértünk az apartmanunkba. Könnyű kis séta volt, de a másik lehetőségre (az Írott-kő megmászására) nem is gondolhattunk.

A negyedik nap reggelén elhagytuk a lakosztályunkat, az újonnan bevezetett (recepció nélküli) rendszernek megfelelően úgy, hogy az ajtónyitó kártyát a szobában hagytuk, és behúztuk az ajtót. Ezután kocsival Kőszegre hajtottunk, de mivel a gyerekek aludtak, nem sétáltunk a belvárosban, csak pár futólagos fényképet készítettem ott.

Különös időtöltés volt ez számunkra, hiszen nem szoktunk wellness-szállóba járni, de utólag értékelve úgy találtuk, hogy jól éreztük magunkat, és megérdemelten pihentünk pár napot karácsony utóján.