Pécel
A kerékpáros gyermekülés felszerelése és kipróbálása
2022. április 3.

Eljött végre a tavasz, és egy kisebb lehűléstől függetlenül úgy gondoltam, hogy érdemes fölszerelnem a nemrégiben vásárolt elülső gyermekülést saját biciklimre. Az ára kb. húszezer forint volt, a gyártó egy brassói cég, amely honlapja szerint csak kis részben fejleszt és árul kiegészítő kerékpáros tartozékokat.

Ezzel a lappal (a családi dokumentáló célzat mellett) segíteni szeretnék elülső gyermekülést kereső bicajostársaimnak, mert bizony a gyártó honlapja nem közöl sem részletes leírást, sem nagy felbontású fényképeket.

E képre kattintva előhívható az alkatrészek neve!

A korábban vásárolt, alsó- és felsőcsőre rögzíthető elülső gyermekülésünk csak Juli biciklijére illeszkedett, mert azok a csövek őnála kör keresztmetszetűek voltak, nálam pedig nem. Ezért ahogy közeledett a tavasz, végigkutattam a hazai hálót a nyeregvázcsőre felfogatható első pótülések után, mert az a cső az én biciklimen is körprofilú volt. (Hátsó pótülés szóba sem jöhetett, mert ott én állandóan csomagtáskát hordok, no meg szeretném a gyermeket menet közben szemmel tartani, és beszélgetni vele.)

Lényegében ezt az egyetlen nyeregvázcsőre rögzülő modellt találtam mint olyat, amin már az internetes felületen is látszik valami támaszféle közvetlenül az ülés alatt, a felsőcsőre szerelve. (A gyártó a webáruház felületén jelezte, hogy a pótülés csak férfivázra szerelhető.) Eleve kerülni akartam azokat a szerkezeteket, amelyeken csak egy pár hajlított fémcső hordja a terhet, mert azok a rázós utakon egyhamar elfáradnának és eltörnének. - Végül kiderült, hogy e modellen sincs az ülés alatt merev rögzítés, csak egy szilikongumival borított alsó üléstámasz.

A gyártó a következőképpen harangozta be ezt a fontos alkatrészt - az összeszerelési útmutatótól külön közölt kiegészítő képsor fölött: "Upgrade. Opcionális hozzáférés (!): vízszintes rúdtámasz. Ez az ülés (sic!) tompítja az ülés egyensúlyát (!), és karcolásgátló szivacspánttal van felszerelve a kerékpárrúdhoz (!)" Ez a brassói cég szemlátomást nem foglalkoztat magyarokat, különben nem lenne ilyen nyakatekert és homályos a fogalmazás. De annyi ebből is jól látszik, hogy a termék utólagos fejlesztésen ment át (ezt jelenti az angol "upgrade" szó), nyilván azért, mert látták, hogy az ülés túl nagyokat leng függőlegesen, és ezt csillapítani akarták. Érthető, hogy a gyártó a gyermek gerincének védelmében, a rázkódás rugalmasabbá tétele végett mondott le a második merev rögzítőpontról, de a hosszú rudakon a lengések is tágasabbak, és hosszú távon töréshez vezethetnek. Én inkább a rugalmas felfüggesztésről mondtam le, és az adaptert lejjebb rögzítve az ülést erősen ráültettem e támaszra.

A szerelési útmutatótól három ponton tértem el:
- Az ülés tartócsöveit a nyeregvázcsőre ráfogó adaptert hátrafelé néző állapotban szereltem föl, hogy elférjen tőle a kis váztáskám.
- Az ülést alátámasztó rúd bilincse alá nem a mellékelt szivacsbetétet raktam be, hanem az adapter alá szolgáló három műanyag távtartó persely közül a fel nem használt kettőt. (Véletlenül éppen jól illeszkedtek kerékpárom felső vázcsövéhez.)
- A lábtartó masszív függőleges rudazatát szégyenkezés nélkül odapókoztam a kerékpár felsőcsövéhez. Lényegében ez a berhelés akadályozza meg az egész szerkezetet, hogy menet közben jobbra-balra lötyögjön, és minden kanyarban a vázcsőhöz ütődjék. Fel nem foghatom, hogy a gyártó miként gondolhatta komolyan, hogy a gyereküléstől 30-40 centire lévő, a vázra a súrlódás elvén rögzített műanyagtömb miként tudna oldalirányú merevséget adni a rendszernek. Persze ki is várhatna kifogástalan megoldást ilyen laza (műanyag-fém közti súrlódásos) felfogatástól? (És ez minden hasonló ülésre igaz, nem a brassói cég hibája.)

Általánosságban is elmondható a hasonló (kör keresztmetszetű) adapterekről, hogy lehetetlen őket olyan erősen hozzábilincselni a vázcsőhöz, hogy a kizárólag velük megvalósított felfogatás forgó lengésekbe ne kezdjen, és idővel meg ne csússzon. Aki még emlékszik az iskolából a forgatónyomatékról tanultakra (erő · erőkar), azonnal megsejti, hogy a gyerek jobbra-balra lóduló (húsz kilóig megengedett) tömege a maga tehetetlenségénél fogva nagy erőkarral fordítani igyekszik az ülést tartó csöveket, s azok meg igen kis erőkarral, tehát óriási erővel feszítik ide-oda az adaptert. Ezt az irdatlan terhelést semmiféle súrlódásos elven működő rögzítés nem bírja, így az adapter idővel kilazul, sőt megsüllyed a vázcsövön. Egy kicsit jobb a helyzet a nem körprofilos adapterekkel, de ott meg az a veszély fenyeget, hogy az adapter és a tartócsövek közti kapcsolat fog idővel meglazulni, kotyogóssá válni.

Maga a túra Pécel belterületén futott. Lakhelyünkről legurultunk a városközpontba, onnan átkeltünk a Kelőbe (a vasúton túli negyedbe), majd az újonnan épített felüljárón az M0-s közelében visszatértünk a Pesti útra. Ezután megálltunk a cirkuszoknak szokásosan helyet adó topolyosi sportpályán, ahol most csak két legény edzett a szabadtéri sportszereken. Egy kicsit futkostunk, heverésztünk, majd a vasútállomás és a körforgalom érintésével hazatértünk.

Bandi nagyon jól bírta a túrát, és amennyire ki tudja fejezni magát, úgy látszott, hogy élvezi is. A fő tapasztalatunk az volt, hogy érdemes saját nyergemet egy kicsivel lejjebb eresztenem a szokásosnál, mert úgy kisebb imbolygással tudunk elindulni. A hasam éppen elfért a gyermekülés mögött. A biztonsági szíjazás nem túl erős, de szerencsére egy puha fogókorlát is körülveszi a gyermeket. Idővel szüksége lesz szélvédőre is, de ezt valószínűleg inkább a sisakra fogom fölszerelni. Sisak nélkül semmiképpen nem szabad így gyermeket szállítani!