Nagybörzsöny
gyalogtúra, 2022. március 12-15.

A négynapos ünnepre Juli szállást foglalt Nagybörzsönyben, a Hétszilvafás Vendégházban. A falu az elmúlt évtizedben hangulatos üdülőközponttá nőtte ki magát, ahol tavasztól őszig valósággal rajzanak a kirándulók. Szállásadóink egyben élelmiszerboltot is üzemeltetnek az utcasarkon, és az udvarban pompost (langallót) sütnek a bevetődőknek.

Mi felsétáltunk a kisvasút végállomásáig, megnéztük az előszezoni menetrendet, és a lángossütőnél sült kolbászt vettünk. Bandi ezt nagy kedvvel falta - igazi férfi!

Hazafelé útba ejtettünk egy lovas-rackajuhos portát, amely ugyan nem ért fel egy állatsimogatóval, de szépen lezárta az első napot.

*     *     *

Vasárnap kisvasúttal segített körtúrát tettünk. Megtudakoltuk, hogy szállíthatjuk-e a peronon az összecsukott szekeret - ingyen is lehetett. Menettérti jegyet váltottunk a nagyirtási (régi nevén: vízválasztói) végállomásig. Előszezon lévén a vonat nem járt tovább.

Itt Bandit tisztába tettem, majd rövid bazaltszórásos úton átsétáltunk a nagyirtási Szent Orbán Erdei Hotelhez. Megebédeltünk, majd homokoztunk és csúszdáztunk egy jót.

Ezután útnak indultunk az Érsek-tisztás felé az aszfaltúton. Nem akartunk közvetlenül Kisirtásra átvágni, mert a sárga kereszt jelzést túl meredeknek találtuk a szekér számára.

A tisztáson is akadt néhány turista. Mi nem időztünk sokáig, hanem az új földúton Kisirtáspuszta felé fordultunk. Kezdetben erősen lejtett, de a szekér könnyen haladt rajta, csak visszafelé kellett húzni. Aztán vízszintesbe váltott, így kényelmesen besétáltunk Kisirtásra. Egy órányi időtartalékkal várhattuk az utolsó visszatérő vonatot.

Innen kiruccantam a közeli Szépasszony-kúthoz, amely elmúlásának végső szakaszába lépett. Már régen belehatolt a patak iszapos vize, de most a sár lassan eltemette, és immár egy fatörzs is rádőlt.

Hazaérve megmelegítettük az otthonról hozott borjúpörköltöt, és tepsis krumplival körítettük. Fenséges eledel volt, és Bandi is kivette belőle a részét.

*     *     *

Hétfőn a faluban jártunk körbe. Az evangélikus templomtól a bányásztemplom érintésével a római katolikus templomig haladtunk.

A pincesoron áthaladva kiértünk a Szent István-templomhoz, s onnan a horgásztóhoz ereszkedtünk le. Lepihentünk, ettünk-ittunk. Van itt szeméttároló, latrina, árnyas üldögélőhely és gyönyörű kilátás.

Ezután Bandit a táskára ültetve körbejártam a tavat. Hódrágta és -döntötte fák, a patak jégkérges vízáteresze, s a száraz fű között barnálló horgászállások kísérték lépteinket.

A gáton Bandit letettem a fűre, s ő kedvére keresgélt neki való érdekességeket a tavalyi, formásra aszott növénymaradványok között. Nagy túra volt ez neki, alaposan el is fáradt belé.

Ezután a főúton visszatértünk a falu központjába. Az étterem háta mögötti játszótéren hintáztunk, csúszdáztunk, homokoztunk, majd hazaballagtunk.

*     *     *

Az utolsó napon az állatsimogatót akartuk megnézni, de csak délben nyitott. Ücsörögtünk egy órácskát a padon, eközben Bandi a szántás rögeivel játszott.

A faluban nem rendeztek március 15-ei ünnepséget (sejtésünk szerint aki ezen részt vett volna, az úgyis elment Budapestre, a Békemenetre), ezért búcsúzóul betértünk a pompossütő udvarba, és kértünk másfél börzsönyi lepényt, meg fél zakuszkásat. Bandinak nagyon megtetszettek az itt tartott tyúkok, hangosan kurjongatva próbált szóba elegyedni velük.

Ezután autóval elindultunk hazafelé. Vácott szerettünk volna a főtéren fagylaltozni. Bandi elaludt, ezért kitettem Julit egy helyen, és elkezdtem parkolóhelyet keresni. Sajnos nem beszéltünk meg találkozóhelyet, és rossz szervezésem folytán elkerültük egymást. Bandival sokáig lődörögtünk a turisták között a romkertben, miközben Juli két tölcsér fagyival kezében a parkoló autót keresgélte. Lemerült mobilján nem tudott engem hívni. Hathónapos terhesen nem akarta sokáig folytatni a keresgélést, ezért hirtelen ötlettel elvonatozott Őrbottyánba édesanyámhoz, és onnan tudott bennünket utolérni. A kalamajka ekképpen szerencsésen megoldódott, és az élményekkel eltelve, jól kifáradva tértünk haza Pécelre.