Kemence
családi kirándulás
2021. október 28-30.

Az őszi szünetre szállást foglaltunk a Börzsöny nyugati kapujának tekinthető Kemencén, a Kőrózsa Panzióban. Bandi kettőnk között aludt a franciaágyban. A reggeli és a vacsora svédasztalos rendszerű, bőséges és finom volt. Az első nap csak a megérkezésre és a vacsorára futotta az időnkből.

A második napon, pénteken reggeli után Bandit beültettük a gyalogos utánfutóba, és a Kemence-patak völgyében futó erdészeti aszfaltúton tolni kezdtük nyugat felé. Érintettük a Gyeplős-kutat, amely nevét arról kapta, hogy a favágók itt már bízvást a lovak közé dobhatták a gyeplőt, azok már nem iramodtak el, míg gazdáik a vizet merítették. Most a kútban csak kis víz volt, éppen csak sikerült a tenyeremmel egy kicsit összegyűjtenem.

Eredetileg a Tűzköves-forrást terveztem végállomásnak, de a Kenyeres-forrásig sem jutottunk el, mert fáradtan ledőltünk egy tágas, hosszú rét szegletébe. Ettünk, ittunk, aludtunk, figyeltük a katicabogarak rajzását. Sajnos hazait már elig láttunk, mindenütt az Amerikából behurcolt, agresszívan terjeszkedő harlekinkaticák tobzódtak.

Ugyanazon az úton, a lejtő miatt kisebb fáradsággal ballagtunk vissza a szállásra.

Érintettük az önkormányzati strandot és az ifjúsági tábort. Mindkettő láthatólag működik, de ilyenkor már zárva voltak.

Éjszaka Bandi elég nagy riadalmat okozott nekünk, mert az éjszaka közepén egy hirtelen köhögéssel fölébredt, majd egy órán át csillapíthatatlanul kiabált. Lassan kiderítettük, hogy alighanem az orrváladék csúszott vissza a torkába, és heves fuldoklást okozott. Szerencsére ki tudta köhögni. Mostanáig ilyen jelenség nem fordult elő vele. Kezdő szülőként így jöttünk rá, hogy a különféle orrszívó berendezéseket nem a semmiért szerzik be társaink. (Nekünk is volt, de eddig nem vettük használatba.)

Másnap teljesen gyalogos túrát tettünk a Csarna-völgybe. A Feketevölgy Panzióig (a volt Vilati-üdülőig) autóztunk egy rozzanófélben lévő, keskeny aszfaltcsíkon. A kisvasút is idáig jár, attól fölfelé csak a pálya roncsai húzódnak a patakmeder közelében. Egy népesebb kirándulócsapat tartott velünk, majd elhagytak bennünket, és a Hamuháztól már csak elszórtan találkoztunk emberekkel.

A vasúttal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy egy időben komoly kormányzati szándék nyilvánult meg a visszaépítésére, egészen az általunk most végállomásnak kiszemelt halyagosi kulcsosházig. Ezt azonban balliberális érdekkörök, élükön a WWF nevű, jobb napokat is látott természetvédő szervezettel, hangos médiakampány keretében megfúrták. Az egyetlen számba vehető érvük az volt, hogy a vasút építése és működése erős zajhatással járna, növelné a kirándulók számát, és elriasztaná az itt az elmúlt húsz év során tartósan megtelepedett hiúzt és farkast. Egy igen komolytalan érvük pedig úgy szólt, hogy a Börzsönyben már öt kisvasút működik. (Ennek csonkja az egyik, a királyréti a másik, és a nagybörzsöny-szobi a harmadik - csak őkelmeik azt háromnak számolták, mert a szakaszainak más üzemeltetőik vannak.)

Jelenleg tehát a sínek az enyészet különböző állapotában vesztegelnek. A kormány valószínűleg számításba vette azt a körülményt is, hogy ha visszaépítenék is a hiányzó három kilométernyi pályát, azt a rendszeresen érkező patak-árvizek sűrűn megrongálnák, és nem egyetlen felújításra volna szükség, hanem ezt alkalmanként ismételni kellene - máskülönben a patakot kellene olyan mértékben szabályozni (betonágyba terelni), ami nagyban rontaná a táj természeti értékét.

A Hamuháznál egy kis kitérővágányon pár csille álldogál. Bandit beültettük az egyikbe.

A halyagosi kulcsosház a Csarna-völgy egy mellékvölgyében található, nyolcszáz méternyire a Hamuháztól. A vasúti hidakat, átereszeket itt annyira megerősítették, hogy a talpfák között ne legyenek nagy hézagok, és a turisták biztonságosan haladhassanak a vágányon. A hidak nagy részén még a hosszanti gerendák is megvannak.

A kulcsosházat ma is használják (az eresz alá egy doboz le nem járt, bontatlan darálthúst és más ételeket akasztottak), de szemlátomást romlófélben van. A kút házikójának deszkázata hiányos, ezért a kútba besöprődik az avar. A hátulsó ablakot újabban kicserélték.

Néhány turista velünk egy időben érkezett a házhoz, de ahogy mi, ők is visszafordultak. Bandit itt tisztába tettem (stramm legényke, jól bírta a hideg patakvizet), aztán visszaindultunk saját nyomainkon.

Bandit idővel elnyomta az álom. A fényképezőstáska még éppen elég neki ülőhelyül, de nemsokára már a nagyobbat kell bevetnem, mert lecsúszik róla. Néhány arra járó mosolyogva jegyezte meg: "Szívesen lennék nálatok gyerek..."

Kirepedt lábujjam miatt lassan araszoltam lefelé, és Juli is elfáradt. A nyugat felé dőlő Nap fényében immár a völgy másik oldala is jól kirajzolódott, ezért újabb fényképeket készítettem a vadregényes és festői szakaszokról.

A mostani végállomáson kihelyezett menetrend konzervatív szellemben a lerombolt pályaszakaszokat is szerepelteti, de kipontozással jelzi, hogy a forgalom szünetel rajtuk. Innen hamarosan a kocsihoz ballagtunk, és hazautaztunk.