Magyarkút
unitárius istentisztelet és bográcsozás
2021. szeptember 18.

Tavaly a vírus nem engedte, hogy összegyűljünk Magyarkúton, most azonban már az ország lakóinak többsége be volt oltva, így jó reménységgel eljöhettünk. Előző este a Reménység Szigetére néztünk be, de Fazekas István tiszteletes úr Széchenyiről szóló monodrámájáról sajnos lekéstünk. Ezután Őrbottyánba autóztunk, és ott aludtunk édesanyámnál.

A prédikáció Izsák kútjairól szólt (1Móz 26), összefüggésben az unitáriusoknak kijutott sok üldözéssel. Magyarkút ilyen értelemben éltető forrása a hazai unitárius egyháznak. Ma megtudtuk, hogy a harangláb 1996 óta áll, addig a helynek nem volt szakrális jellege.

Édesanyám előző este előkészítette a székelykáposztát, ezért a mostani bográcsozás számunkra kényelmesen lerövidült. Ez jól is jött, mert a fészerben évek óta heverő fahasábok már eléggé elkorhadtak, fűtőértékük lecsökkent. Ezen egy teszkós seprű fémnyeléből sebtében eszkábált fúvócsővel próbáltam segíteni.

A többiek is kitettek magukért: a többi tűzön gulyásleves, rablóhús, grillhús, kürtőskalács készült, és az egyik asztalt sütemények, palacsinták, gyümölcsök nagy tömege borította be. Bandit mindenki megkedvelte, és ő a maga gyermeki módján ezt viszonozta is: szélesen mosolygott minden szembejövőre, miközben fel-alá poroszkált minden elképzelhető terepen - az udvar gyepén, a sörpadok alatt és a ház padlóján.