8. nap: 2021. VIII. 9. (h)
Péterréve - Ada - Zenta - Csóka - Törökkanizsa - Magyarkanizsa - Horgos - Röszke - Szeged - (kocsival) Pécel.
87,1 km
Éjféltájban Juli telefonált, és kétségbeesve jelezte, hogy péceli otthonunkba betört a víz az utcai árokból, mert a kivezető rács alá beszorult saját óriási szemeteszsákunk. Szerencsére az áradat nem jutott el a telek aljába, ahol feljelentős kedvű lábszomszédaink ugrásra készen várták, de a helyzet nagyon ijesztő volt. Végül mire az oldalszomszéd át tudott menni, hogy kituszkolja onnan a zsákot, az szétfeslett, és magától átjutott. (Ennek nyomán vettük a bejárathoz a szelektív hulladékos kukát, amit a szél nem tud úgy felkapni, mint a gyűjtőzsákot.)
|
|
De hogy nekünk is kijusson a jóból, éjjel fél kettőkor hangos, mulatós zene harsant fel a csatorna túlpartjáról. Ekkor tudatosítottuk, hogy ott nem csupán néhány kósza lakókocsi álldogál, hanem egy egész üdülőtelep húzódik. Nemsokára fölberregett egy motorkerékpár is - úgy látszik, egy másik társaság is inkább csöndet szeretett volna, ezért megpróbálta túlharsogni a vérforraló szerb népies zenét. Éktelen recsegés, brummogás, vartyogás szólt bele időről időre a lemezlovas által közvetített, egyébként elég jó hangzású zenébe. Aztán háromnegyed háromkor mindkettő elcsitult.
Reggel hamar sátrat bontottunk, elhagytuk az elcsöndesült parti bulinegyed szomszédságát. Moholon csak átszáguldottunk, aztán Adán megálltunk vásárolni és reggelizni. Vettem kolbászt, kenyeret és péksüteményt, amivel el is fogyott a papírdinárom. Állva megreggeliztünk a bolt előtt. A templom előtti ivókútnál, Damjanich szobra mögött beszélgettünk egy helybéli bácsival. A falu jelentős részben magyar, és mindenhol elboldogultunk anyanyelvünkön.
Szanádon egy ortodox kápolna előtti piros szívókútból jéghideg vizet nyertem. SK öt perccel előttem járt a fényképezések és a szilvaszedés miatt, és mint kiderült, nem jött be ide vízért.
A falu után balra körülbelül egy kilométerre zabostornyokat láttunk. Megpróbáltam őket teleobjektívvel lefotózni, de elég homályosak lettek.
A két Kanizsa közt átkeltünk a Tisza sárga hídján. Magyarkanizsán megálltunk, a városháza előtti parkban készítettünk néhány képet, például a takarékpénztárról. Horgoson csak áttekertünk, és egy óra körül értük el a határt. Láttuk, amint olajbarna bőrű migránsok baktatnak titkos táboruk felé nagy zacskó kenyerekkel.
Egy bokor mögött átöltöztem, és háromnegyed háromkor beértünk Szegedre. Átvágtunk a belvároson, a parkon, és megérkeztünk a kocsihoz. Behajigáltuk a cókmókunkat, aztán SK hazahozott Pécelre.
Ez a kellemes, könnyű túra szépen belefért a időkeretébe, és egyáltalán nem fárasztott ki. Mindkettőnk számára jórészt járatlan terepen haladtunk, csupán SK járt már erre a Fruska Gora-teljesítménytúrákon. Családos életmódom okán nem lehettem biztos, hogy a közeljövőben visszatérek ide. Jó egészséget kívántunk egymásnak, és elbúcsúztunk.