a főlapra        következő nap

1. nap: 2021. VIII. 2. (h)
Budapest - (kocsival) Szeged - Mórahalom - Ásotthalom-Kissor - (határátkelés) Királyhalom - Hajdújárás - Palics - Szabadka - (Szerb-)Kelebia.
65,8 km

Sánta Kutya reggel tízre megérkezett Pécelre. Kocsival jött, és úgy is mentünk tovább, mert az általunk kiszemelt összes szegedi vonat (vágányzári üzemmód miatt) békéscsabai átszállást vagy kecskeméti pótlóbuszt tartalmazott. Gyorsan bedobáltuk a bicikliket a kocsi tágas csomagterébe, majd egy közepes torlódáson átvergődve egy óra tájban megérkeztünk Szegedre. Egy csöndes negyedben, az újszegedi Bal fasor 15 alatti tankerületi központ előtt sikerült leparkolnunk. SK ezt a tippet egy ismerősétől kapta, és fontos is volt, hogy biztonságos környéken hagyjuk a kocsit a következő nyolc napra.

FF210802-133014.JPG

FF210802-140146.JPG

FF210802-140216.JPG

Az utcán összeraktuk és felmálháztuk gépeinket, majd az Erzsébet-ligetben vizet vettünk, én pedig át is öltöztem. A Belvárosi híd járdáján átkeltünk a Tiszán, majd sürgős teendőim ellátása végett a Széchenyi tér körül kerestem egy postát, egy gyógyszertárat és egy könyvesboltot. Szótárt kellett vennem, mert elektronikusan semmi használhatót nem találtam otthon. Végül egy antikváriumban találtam hatvanas évekbeli szerbhorvát szótárakat.

FF210802-140646.JPG

FF210802-140842.JPG

Ezzel a keresgéléssel eltelt egy óra, így körülbelül háromnegyed háromkor hagytuk el a belvárost. Pocsék állapotú kerékpárúton haladtunk az 55-ös út mellett. A városon kívül a kerékpárút megjavult; elértük a repülőnapi kiállítás és légiparádé helyszínét, de nem néztünk be, és fénykép sem készült itt. Ezután a kajak- és kenuversenyek rendezésére szolgáló tavat ejtettük útba. Egy lélek sem járt arra. A gátjáról fényképeztünk, alkalmasint a célvonal mögül, aminek az irányát óriási táblák jelölték a versenyzőknek. Fürödni persze tilos volt benne.

FF210802-150448.JPG

FF210802-150510.JPG

FF210802-150634.JPG

A kerékpárút ezután áttért az 55-ös út túloldalára. Táblázása szerint Szegedtől egészen Bajáig futott, ami megnyugtatott bennünket, hogy talán a minősége is elfogadható lesz, mert bizony elég sokat zötyögtünk az eddigi útszakaszon. Sánta Kutya hátsó csomagja, amit két gumikötél tartott egyben, időről időre elferdült, és rendszeresen vissza kellett állítani vízszintesbe. Nekem az első csomagtartóm alsó rögzítési pontjai voltak lazák a villa alján, de szerencsére nem szorultak javításra, mert rá tudtak támaszkodni a sárhányótartó pálcák tövére. Igazítani csupán a sárhányó első végét kellett, amely ütemesen súrlódott az abroncson, de ezt későbbre hagytam.

FF210802-152014.JPG

FF210802-152552.JPG

A kerékpárút folytatását jelentő bekötőút azonban váratlanul a semmiben végződött, azaz átvágta szegényt az M5-ös autópálya drótkerítése. Bosszankodva visszatértünk az 55-ös útra, és annak felüljáróján jutottunk az autópálya mögé. Nem annak építőit szidtuk, hiszen nem várhattunk el tőlük egy kerékpáros-alagutat, hanem a kerékpáros túraútvonal gondozóit, akiknek nem jutott eszükbe, hogy módosítsák a táblázást.

FF210802-161630.JPG

FF210802-162110.JPG

Az ezutáni táblák elkezdték a tompai határátkelőt jelezni. Immár jobb minőségű kerékpárúton, gondozott, öntözött répa- és krumpliföldek, kukoricások mellett haladtunk. Elég erős ellenszél fújt. SK felidézte, hogy az Országos Kerékpáros Körtúra megtételekor ezen az úton két nap alatt érte el Baját, és akkor a mostaninál is kegyetlenebb ellenszél hátráltatta. Itt nyert értelmet a Hej, Dunáról fúj a szél kezdetű népdal. Talán ez vezetett engem arra, hogy a mórahalmi Lovasközpontnál az 55-ösről való letérést javasoljam - azzal a céllal, hogy a településről balra tartva egy, a tompainál keletibb átkelőn jussunk át Szerbiába.

Itt megálltunk egy pillanatnyilag szinte üres piaccsarnoknál. A zöldségesnél vettem ezt-azt, telefonáltunk és pihentünk. Én megettem egy kolbászos kenyeret, SK kávézott. A kereszteződésben a tábla Királyhalmot jelezte balra, ami az első túloldali falu neve. A zöldséges hölgy erről a határátkelőről jó véleménnyel volt, mert ő is használta. Reméltük, nem csak a környékbeliek vehetik igénybe.

FF210802-164248.JPG

FF210802-164322.JPG

FF210802-164438.JPG

FF210802-170354.JPG

A kerékpárúton délre fordultunk, és egy, a 64 Vármegye Mozgalom által létrehozott népirtási emlékparkot érintve dél felé tartottunk. Az út Ásotthalom felé vezetett, a 2015-ös migránsroham nevezetes helyére, ahol tartósan uralkodott az ősjobbikos Toroczkai László polgármester. (Ő végig hű maradt a Jobbik eredeti eszméjéhez, még akkor is, mikor két egymás utáni pártelnöke, Vona Gábor és Jakab Péter piszkos politikai számításból, hirtelen fordulattal a baloldalra kormányozta át szélsőjobboldali pártját.) Az emlékpark elég gazos volt; végigfényképeztem, de elmélyedni benne nem volt időm. A zárt kapu mögé a kerítéslábazaton átlépve jutottam be, bár belépni elvileg csak felügyelet mellett volt szabad. Mi megelőlegeztük magunknak az engedélyt, mivel sejtettük, hogy a szigorú rendszabály nem a túrázók, hanem a vandálok ellen szól.

FF210802-174508.JPG

FF210802-174544.JPG

FF210802-174620.JPG

FF210802-174658.JPG

FF210802-174910.JPG

FF210802-175028.JPG

FF210802-175136.JPG

FF210802-175150.JPG

FF210802-175258.JPG

Egy derékszögű kanyarban aztán elértük a határ felé kiforduló két kilométeres, keskeny aszfaltcsíkot. Számos kocsi tartott arra, így remélhettük, hogy átengednek minket is. A határállomáson kb. harminc sorálló autó mellett pofátlankodtunk előre. Volt ugyan külön gyalogos és kerékpáros sáv, de sorompó zárta el. Az átkelés semmi nehézséggel nem járt: igazolványaink vizsgálata összesen öt percig tartott, és oltási igazolványt nem is kértek. Ezután áthaladtunk a kiszedett kapuszárnyait mutató határzáron, amit lefényképezni nem mertem, de suttyomban lekameráztam.

FF210802-180138.JPG

FF210802-180140.JPG

FF210802-182234.JPG

A következő falvak lakossága jó részben magyar, és mivel a szerb kormány láthatólag keresi velünk a jó kapcsolatot, szinte minden tábla háromnyelvű (szerb, magyar, horvát) volt - még a buszmegállók felirata is. Nehéz volt eldöntenem, hogy a horvátnak tűnő felirat vajon nem egyszerű latin betűs átirata-e a szerbnek, hiszen a két nyelv alig különbözik egymástól. (Ezért is volt működő megoldás a szerbhorvát szótár.) A nemleges választ a Horgosi utca (cirill betűkkel: Horgosszki puty) alatti latin betűs "Horgošska cesta" felirat adta meg.

Palicson csak átvágtattunk, fénykép csak a bejáratnál készült. Erősen a szemünkbe tűzött a Nap, ezért a kamerafelvételek is elég rosszak lettek. A palicsi üdülőtóhoz 2,6 kilométeres kitérő vezetett volna. Erre nem volt most időnk, mert siettünk Szabadkára. Kerékpárutunk kétszer két sávos közút mellett futott, és csak Palics közepétől kezdték kitáblázni. Egyébként csak a kitartó futása és helyiek általi következetes használata utalt arra, hogy nem egyszerű járdáról van szó.

FF210802-183300.JPG

FF210802-190434.JPG

FF210802-190948.JPG

FF210802-190958.JPG

Szabadkán került elénk az első Ratko Mladity-felirat. Ez a szerb tábornok 1992-ben, a a boszniai polgárháború idején, Srebrnica ostromlójaként nyolcezer bosnyák férfit és fiút végeztetett ki, s ezért a hágai nemzetközi bíróság élete fogytáig börtönre ítélte. A szerbek azonban nemzeti hősként tisztelik, ami abból is látszott, hogy nevének terjedelmes kiírását senki nem firkálta át.

A belváros elérése előtt találtunk egy OTP-bankautomatát. Azonnal rávetettük magunkat, mert reméltük, hogy a szegedi pénzváltónál jobb árfolyamot kínál. És csakugyan: amott 3,5 forint volt a szerb dinár eladási árfolyama, itt pedig tízezer dinárt 33800 forintért vehettem föl.

FF210802-193518.JPG

FF210802-193632.JPG

FF210802-193706.JPG

FF210802-193818.JPG

A belvárosban megkerestük a SK által jó előre, kinyomtatott térképpel előkészített Szecessziós séta előre kiszemelt állomásait. A séta kezdőpontjától, a vasútállomástól indulva gond nélkül eljutottunk a hatodiknak jelölt palotáig. Ezt elsőre hibásan azonosítottam, mert nem a piros, hanem a zöld épület tartozott a szecessziós stílushoz. Addig felváltva fotóztam és kameráztam, de ekkor két jóindulatú járókelő magyarul óvatosságra intett, mondván: a rendőrök a közelben járnak, és megbírságolják a sétálóutcán hajtó biciklistákat. Így hát a kamerázást abba kellett hagynom.

FF210802-194008.JPG

FF210802-194058.JPG

FF210802-194320.JPG

FF210802-194344.JPG

FF210802-194350.JPG

FF210802-194612.JPG

FF210802-194936.JPG

FF210802-195022.JPG

FF210802-195140.JPG

FF210802-195150.JPG

FF210802-195358.JPG

FF210802-201824.JPG

Helyette betértem egy A1 (vagy MTS?) nevű telefontársasághoz, és vettem két, úgynevezett százperces, feltölthető SIM-kártyát. Ezt nem üzemelték be nekem, ezért az este még az otthoni kártyával tudtam felhívni Julit. Egy percnyi beszélgetés így 393 forintba került. Amikor az új kártyára akartam váltani, egy szerb géphang közölte, hogy nincs elég kreditem, Juli pedig ismeretlen számról érkező, megszakadó hívásokat tapasztalt.

FF210802-202154.JPG

FF210802-205450.JPG

FF210802-205634.JPG

A városházánál abba kellett hagynunk a fényképezős sétát, mert elfogyott a fény. Betértünk egy McDonald's-ba, és bekaptunk egy-egy átlagos hamburgert. Nagyon éhesek voltunk, de a kolbászos kenyér helyett valami meleg ételre vágytunk. Ezután megkerestük a Tompára vezető országutat, és egészen Kelebiáig haladtunk rajta. (A szerb oldalon is van ilyen nevű falu.) Itt egy kivilágított dűlőúton becserkésztük a terjedelmes vegyes erdőt, és a második parcellában végre találtunk egy eléggé tágas, zárt erdőrészt, ahová befért a sátrunk. Langyos, esőtlen esténk volt. A naplóírásba belealudtam, hajnalban fejeztem be. A közeli, sűrűn lakott tanyavilágból ugatás, később kukorékolás szállt felénk, de egyébként nyugodt éjszakánk volt, mert az erdő sorompókkal lezárt vadászterület volt, ahová a gyalogos belépést nem, csak a szemetelést tiltották.

Hajnalban is hiába próbáltam aktiválni a kreditjeimet az A1 körülményes menürendszerében. Gondoltam, Szabadkára visszatérve újra bemegyek a társasághoz, és megcsináltatom velük.